Kövér László a rendezvény fővédnökeként kiemelte, hogy ezen az estén
a székely főváros, Székelyudvarhely és a nemzet fővárosa, Budapest szíve együtt dobbanhat.
Emlékeztetett Illyés Gyula egy 1972-es feljegyzésére, melyben arról az élményéről írt, hogy egy magyarországi egyetemi felvételi vizsgán senki nem tudta, milyen nyelven beszélnek a székelyek. Mint azonban hozzátette, a magyarság erősebbnek bizonyult, mint az országfoglaló és tudatmérgező megszállók, így 1990-ben sikerült lezárni a kommunista rendszert, majd 2010-ben a posztkommunizmust is.
Tarlós István főpolgármester, az est védnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy
a székely zászló évek óta ott leng a főváros két legfontosabb épületén: az Országházon és a városházán.
A városvezető szerint ez a rendezvény több, mint egy bál, mert szól a jótékonykodásról és ami még fontosabb, a nemzeti összetartozásról is. Tarlós István hosszan sorolta azokat a művészeket, tudósokat, közéleti és történelmi személyiségeket, akiket a székelyek a magyar nemzetnek adtak, hangsúlyozva: a székelyek a magyarság elválaszthatatlan része.
Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere elmondta, hogy a közös ünneplés lélekemelő pillanataiban a székely szellemiség egy kicsit erősebben járja át a nemzet fővárosát.
Szász Jenő, a bált szervező Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke közölte, hogy a korábbi évekhez hasonlóan
az est teljes bevételét jótékonysági célra ajánlották fel,
idén a marosvásárhelyi Szent Erzsébet Társulás, az oklándi unitárius közösség, a Lókodi Ifjúsági Alapítvány, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Tiszasalamon Ifjúságáért és Faluközösségéért Jótékonysági Alapítvány számára.
A rendezvényen átadták a tiszteletbeli székely címeket és a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés támogatására aláírásokat is gyűjtöttek.