Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Több mint egy hete mondta ki a végső szót az MSZP és a Karácsony Gergely vezette Párbeszéd kálváriájában a szocialisták decemberről elnapolt kongresszusa. A döntés a papírformának megfelelő lett: a két párt közös listán indul a választáson, és az újdonsült pártszövetség kormányfő-jelöltjét pedig Karácsony Gergelynek hívják. A kongresszus nagyravágyóan szürreális fináléja azt kívánta sugallni a közvéleménynek, hogy minden a legnagyobb rendben van, azonban ha egy pillanatra betekintünk a színfalak mögé, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez megközelítőleg sincs így.
Kapásból feltűnő, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban nem a választási kampánnyal és szavazóinak a mozgósításával volt elfoglalva az MSZP-Párbeszéd páros, hanem sokkal inkább a belső harcok kezelésével és Karácsony Gergely helyzetének stabilizálásával.
Amikor tavaly év végén az Együttet ejtve jelentkezett az összefogás közös miniszterelnök-jelöltjének, nem fogadta örömujjongás a szocialistáknál. Az idő múlásával a negatív hangok felerősödtek, és ma már egyértelmű, hogy az MSZP-nek a legkevésbé sem volt kifizetődő a frigy. Nézzük, miért volt óriási nagy kapufa Karácsonyékkal szövetkezniük a szocialistáknak!
Elsőre jó ötletnek tűnhetett a szocialistáknak Karácsony ajánlata, hiszen Botka László csúfos bukása után fel tudtak mutatni valakit, aki hajlandónak mutatkozott velük együttműködni. A szocialista pártvezetés úgy gondolkodott, hogy kifelé erőt lehet demonstrálni Karácsonnyal, hiszen egy, a saját szűk táborában relatíve népszerű politikust sikerült igazolniuk, ezzel pedig az ellenzéki pártok szövetségi rendszerében lépéselőnyre tehetnek szert. A kommunikáció ennek megfelelően alakult: a két párt képviselői domináns pozícióba helyezve magukat, napi szinten szólították fel a balliberális ellenzéki pártokat, hogy csatlakozzanak a szövetségükhöz. Nem mindenki látta azonban ilyen rózsásnak a helyzetet a pártban, sokan megkérdőjelezték az együttműködés szükségszerűségét. Ők úgy értékelték a történteket, hogy
a pártonkívüli Karácsony futtatásával még egy kormányfőjelöltet sem tudtak kiállítani, ami egyértelműen a gyengeség jele a választók szemében.
Utóbbi narratíva lett az uralkodó a közvéleményben, a legtöbben Botka visszalépése után továbbra is erőtlennek találták a posztkommunista pártot, és sokan úgy látták, hogy nincs a szocialistáknak olyan politikusfelhozataluk, ahonnan ki lehetne emelni valakit egy komolyabb feladatra. Volt a történteknek egy olyan magyarázata is, hogy a Gyurcsányhoz egykor közel álló (és egykor általa fizetett) Karácsony színrelépésével a liberális lobbi ismét felülkerekedett a szocialistákon.
Botka László miniszterelnök-jelöltségről való lemondásával mélyrepülést vett az MSZP, így érthető módon még jobban kardoskodott a párt a közös lista mellett, hiszen ezzel a választás technikai megoldással nem derülne ki, hogy mik a valós erőviszonyok a balliberális alakulatok között.
A szocialisták Karácsony vezetésével igyekeztek minél több ellenzéki pártot a közös akolba terelni, azonban nem igazán találtak partnert ehhez.
Gyurcsány Ferenc a szegedi polgármester bukása után vérszemet kapott, és ugyan korábban ő is a közös ellenzéki lista mellett érvelt, a politikai helyzet megváltozásával érdekei azt diktálták, hogy önállóan indulva a legerősebb ellenzéki párttá tegye a Demokratikus Koalíciót áprilisban. Az LMP-t pedig kongresszusi határozatok kötelezik, hogy egyedül mérettesse meg magát a választáson. Igaz, legutóbb a küldöttek enyhítettek a szigorú feltételeken, azonban a hivatalos kommüniké szerint az LMP részéről együttműködés továbbra is csak olyanokkal képzelhető el, akik az elmúlt 28 évben nem voltak kormányon. Ez értelemszerűen nem vonatkozik az MSZP-re. A Jobbik pedig korábban sem volt opció a szocialistáknak, így kezdett bezárulni a kör. Igen ám, de Fodor Gábor egyszemélyes pártja jelentkezett, amit érthető okokból nem mindenki nézett jó szemmel. Amellett, hogy a szocialisták nem rajonganak Fodorért, velük együtt már 15 százalékot kellett volna megugraniuk áprilisban. Valamilyen furcsa okból kifolyólag Molnár Gyula, az MSZP elnöke az utolsó pillanatban is rá akarta tenni a formálódó listára Fodort, azonban ezt a saját elnöksége visszautasította. Ez pedig azt jelenti, hogy Karácsonynak egyetlen egy pártot sem sikerült maga és szövetsége mellé állítania.
Emellett nem várt ellenállásba ütközött a potenciális szövetségeseknél. Amellett, hogy senkit nem sikerült meggyőznie az MSZP-P-hez való csatlakozásról, többen nyíltan és meglehetősen látványosan nekimentek. Hiszen elég sok embert elárult Karácsony a baloldalon. Ismert, hogy miután az Együttet faképnél hagyta, és a szocialistáknál kötött ki, arról beszélt, hogy meg akarták puccsolni. Később Szél Bernadett, az LMP társelnöke árulónak, az ellenzéki oldal tönkretevőjének nevezte, Gyurcsány pártlapja pedig köpönyegforgatónak bélyegezte Karácsonyt.
Van egy óriási hátránya az MSZP és a Párbeszéd barátságának: a hatályban lévő jogszabályok szerint két párt közös listán való indulása esetén tíz százalékot kell elérni a parlamentbe kerüléshez. Márpedig a pártszövetség jelenleg a bűvös határon billeg, erősen kérdéses, hogy a rendszerváltást követően háromszor is kormányzó szocialista párt megugorja-e Karácsonyékkal a lécet. Az MSZP 1990 óta folyamatosan jelen van a döntéshozásban, ha most kiesnének, akkor annak minden bizonnyal komoly következményei lennének. Több párt esetében is megmutatkozott, hogy a parlamenten kívüli lét nem igazán gyümölcsöző, minden bizonnyal kínkeserves és pénzhiányos idők várnának a szocialistákra is, ahonnan igencsak nehezen tudnák visszatornázni magukat. Tehát a párt országgyűlésből való kiesésével könnyen megvalósulhat, amiről korábban Molnár Gyula beszélt: 2018 után megszűnhet az MSZP. Hogy ebben mi lehet a szerepe Karácsonynak? Erről talán Orbán Viktor miniszterelnök beszélt a legtalálóbban vasárnapi évértékelőjében: szerinte a párt (nem nevezte meg a szocialistákat) olyan idegenlégióst igazolt a listavezetői székbe, aki miniszterelnök-jelöltnek hívatja magát, pedig valójában csak egy csődgondnok, akinek az jutott történelmi feladatul, hogy kivezesse az MSZP-t a parlamentből.
A közvélemény-kutatások sem adnak magyarázatot arra, hogy miért volt szüksége a szocialistáknak Karácsony Gergelyre és a pártjára. A különböző kutatások azt mutatják, hogy jelenleg az MSZP és a Párbeszéd a 10 százalékos bejutási küszöbbel küzdő formáció, a kormányváltás pedig természetesen szóba sem kerülhet az esetükben. Az elemzések egységesen azt mutatják, hogy Karácsony személye nem hozott új szavazatokat, sőt december és február között csökkent az MSZP népszerűsége.
Az szocialisták sosem arról volt híresek, hogy ne lennének komoly törésvonalak, feszültségek a különböző pártbeli érdekcsoportok között. Elég csak Botka László megbuktatása körüli eseményekre visszaemlékezni, amikor több szocialista, vezető politikus is meglehetősen érdekesen mozgott.
A februári kongresszus ismét felszínre hozta az indulatokat, hiszen a küldöttek egyharmada nem szavazta meg Karácsonyt miniszterelnök-jelöltnek és a két párt közös indulását. Napokkal később sem csillapodtak a kedélyek a szocialisták háza táján.
Először Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese gúnyolódott Karácsonyon az azóta híressé vált falusi kanászos hasonlatával. A Magyar Hírlap információi szerint később pedig Gúr Nándor elnökségi tag rontott be Tóbiás József pártigazgató irodájába, számon kérve a kongresszus eredményét és a miskolci választókerület DK-nak való lepasszolását. A megyei elnökök közül többen új kongresszus összehívását követelték, és nem voltak hajlandóak felvenni Tóbiásnak a telefont. Nemcsak szavazók szintjén erodálódik a párt, hanem politikusaik is sorra lépnek le. Tavaly az országgyűlési képviselők közül Demeter Márta és Horváth Imre csapta be maga mögött az ajtót. Idén eddig Bárándy Gergely és Hiesz György gyöngyösi polgármester hagyta ott a pártot. Majd Hódmezővásárhelyen is robbant a bomba azzal, hogy Hernádi Gyula nem volt hajlandó beállni a hazudozó Márki-Zay Péter mögé, és önállóan indult a választáson.
