A tanulmány bevezetőjében ez olvasható: „2015-ben az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetében kidolgoztunk és kötet formájában megjelentettünk egy közoktatási indikátorrendszert, azzal a céllal, hogy létrejöjjön Magyarországon egy rendszeres kiadvány, amely egyaránt alkalmas arra, hogy a szakpolitikai döntéshozók könnyen és pontosan tájékozódjanak a közoktatás aktuális állapotáról, illetve trendjeiről, és hogy az érdeklődő szakértő és nem szakértő közönség megismerje a magyar közoktatást jellemző legfontosabb mutatókat. Olyan indikátorokat alakítottunk ki, melyek amellett, hogy számszerűen leírják a jelenlegi helyzetet, lehetőséget adnak a mutatók ismételt megfigyelésére, mivel rendszeres adatgyűjtéseken alapulnak, melyek lehetővé teszik, hogy a kiadvány időközönként frissíthető, megjelentethető legyen. Jelen kötet az indikátorrendszer második kiadása, mely 2016-ig tartalmazza az indikátorok számított, frissített értékeit."
A tanulmány kontextusindikátorok, ráfordításindikátorok, folyamatindikátorok, és eredmények szintjén vizsgálta a 2017-es magyar közoktatást. A tanulmány teljes terjedelmében itt érhető el. Az, hogy a tanulmány megjelenése nem keltett nagy sajtóvisszhangot, valószínűleg annak tudható be, hogy kiugróan pozitív és kiugróan negatív eredmények sem szerepelnek benne.
A tanulmányt végig böngészve összességében az mondható el, hogy a legtöbb grafikon és statisztikai adat javuló tendenciákat mutat, legyen szó demográfiáról, a tanulók társadalmi-gazdasági hátteréről, pénzügyi ráfordításokról, a tanárok számáról, hozzáférésről és részvételről, továbbhaladásról és lemorzsolódásról, vagy tanulási környezetről.
Egyértelműnek tűnik, hogy stabil javuló tendenciák érvényesülnek, mely egyértelműen a pedagógusok befektetett energiáit és felkészültségét, adaptációs képességét dicséri. Ugyanis a legtöbb területen a korábbi évekkel azonos, vagy jobb eredmények láthatók, mely a pedagógusok önfeláldozó, alapos és lelkiismeretes munkája nélkül biztosan nem lehetne így.
A teljes interjú a tantrend.hu- n olvasható.