Egészen képtelen ötlettel állt elő a Jobbik kampánycsapata: miután pártelnökük alaposan lejáratta magát a nemzeti radikális oldal elárulásával, Erdélybe küldték. Oda, ahol a legkevésbé veszik jó néven az ilyen politikai kacskaringókat. Tegnap megírtuk, hogy a várakozásoknak megfelelően nem igazán örültek a helyiek a látogatásnak, feltűnően ellenségesen fogadták Vona Gábort Marosvásárhelyen.
Az eddig is leszűrhető volt, hogy nem igazán részesült baráti fogadtatásban Vona, de egy most napvilágot látott videó elementáris erővel rávilágított arra, hogy
milyen törést okozott az erdélyi magyarok lelkében a Jobbik baloldalra tolódása, különösképpen a határon túli magyarok ellen mai napig hergelő Gyurcsány Ferenc felé való közeledése.
„Árulókkal nem tárgyalunk, kár volt idejönni!" – mondták a szavazatokért kilincselő Vona Gábornak Erdélyben.
A marosvásárhelyi hangulatot egészen kiválóan visszaadják a következő, a pártelnöknek címzett mondatok:
Vona a lehetőségeihez képest igyekezett védekezni:
Én tudtam, hogy itt most lesznek olyanok, akik nem örülnek nekem, de én eljöttem...
De a felháborodott jelenlevők gyorsan csendre intették:
Senki nem örül.
Az a kérdés is foglalkoztatta az erdélyieket, hogy ha esetleg a Jobbik megnyerné a választást a baloldallal összefogva, akkor mi történne. Erre Vona Gábor elkezdett mellébeszélni, és kijelentette, hogy ők egyedül akarják megnyerni a választást. Erre többen közbeszóltak, hogy remélik, ez nem fog sikerülni neki.
Vona vesszőfutása folytatódott, egy székely bácsi átadott Vonának egy zacskó üveggyöngyöt, arra emlékeztetve, hogy a Jobbik egyik politikusa mit írt az erdélyi magyarokról. A pártelnök zavarodottan vette át a váratlan ajándékot.
Mint ismert, ezeket az erdélyi magyarokat gyalázó sorokat írta a jobbikos Szotyori-Lázár Zoltán (Vona Gábor fiának a keresztapja) a Facebook-oldalán tavaly áprilisban:
Mindenkinek legyen intő példa, hogy az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt, melyért a Jobbik már akkor harcolt, amikor a Fidesz még státusztörvényben gondolkodott. Kezdem azt hinni – bármennyire is keserű kimondani –, hogy nem érdemelték meg. Köreikben ugyanis még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság.
Az erdélyi magyarok ezt követően szembesítették a pártelnököt azzal, hogy mindezek után szavazatokért kampányolni Erdélyben meglehetősen nagy arcátlanság. Vona Gábor úgy próbált védekezni, hogy az üveggyöngyökről nem ő beszélt, ez nem az egész Jobbik álláspontja, csak az egyik tagjának. A pártelnök érvelése során azt nem említette, hogy az ominózus írás történetesen a pártelnök keresztfiának tollából született. Vona közeli ismerősét (családtagját) tovább védte, és azt mondta a megjelenteknek, hogy az óta a politikus bocsánatot kért. Ám a székelyek azt sem felejtették el, hogy a bocsánatkérést újabb kirohanás követte a határon túli magyarokkal szemben. Erre a Jobbik elnöke mindössze annyit tudott mondani, hogy nagyon szomorú emiatt.