Amikor Bősz csóválja

Se szeri, se száma a magyar nyelvben a kutyás szólás-mondásoknak. Pénz beszél, kutya ugat. Eben gubát cserél. Egyik kutya, másik eb. Ez is csak a mi kutyánk kölyke. Kutyából nem lesz szalonna. Amikor a farok csóválja. És így tovább.

Namármost, a fenti szólás-mondásokkal az ellenzéki mozgolódások kifinomult politológiai elemzését is megkapjuk.

Péntek óta tudjuk, hogy Bősz megcsóválta, és ezzel tíz nap leforgása után csaknem felszámolta a Párbeszéd acélos parlamenti frakcióját. Aztán meg vasárnap egy másik kiskutya, Mellár is megcsóválta, és ezzel megmentette a parlamentbe egyébként be nem ülő Karácsony Gergely frakcióját.

Nézzük akkor a kifinomult politológiai elemzést.

Mert úgy tűnik, tényleg a pénz beszél. A patyolattiszta ellenzék pénzért és hatalomért mindenre képes. Ezért lett a Párbeszédnek frakciója. Mármint hogy kapjon lóvét. Ezért csóválta meg Bősz, mert hogy a liberálisok nem kaptak volna annyit lóvét (a liberális „elvek” nyelvén az indoklás úgy hangzott: „sem a politikai szándék, sem a technikai erőforrások nincsenek meg a liberális értékek képviseletére”), és a nagy független igazságbajnok is azért menti meg heroikus önfeláldozással az ellenzék utolsó reményét, hogy legyen lóvé. Comprende?

Aztán ezzel a Párbeszéd-eben gubát cserél, ami azt jelenti, hogy valaki előnyösnek hitt cserén semmit se nyer. Mert ez fog történni. A frakciónak járó lóvé valameddig ugyan meglesz, de egyrészt a heroikus önfeláldozásnak a liberálisoknál mindig megvan a maga ára, másrészt rögtön megjelentek a heroikus feltételek is, amelyek zsarolást jelentenek a liberálisok tényleges társadalmi támogatottságuknál indokolatlanul nagyobb frakciója számára. Minthogy: nekem nem kell alávetnem magam a frakciófegyelemnek, ezt csak Karácsony Gergely miatt csinálom, az ellenzéki összefogás miatt (a liberális „elvek” nyelvén az indoklás úgy hangzott: „nem nézhetem tétlenül, hogy az ellenzék egyetlen összefogási kísérlete is meghiúsuljon”) és egyébként is szabadgondolkodó vagyok, szabad kézzel. Nyilván. Vagyis bármikor beborítom a frakciótokat, ha nem az lesz, amit mondok.

Így formálódik a nagy liberális csóválók dzsemborija. Bősz le, Mellár be. Egyik kutya, másik eb.

Azért a libsi lelkiismeret nem háborog, mivel ez is csak a mi kutyánk kölyke: független (azaz megvehető) és liberális (azaz homlokegyenest ellentéteset gondol és képvisel azzal, amit az emberek többsége akar).

Ők hát a nagy csóválók, az elvek emberei, itt tart ma a magyar liberalizmus. Ezen azonban semmi csodálkoznivaló sincs. Ebből az emberanyagból, ebből a szellemi sivatagból több nem jöhet ki. Kutyából nem lesz szalonna.

Ami marad, az a csaholás, a csóválás, a kinek nagyobb a morális tőkéje. Ilyenek ma az ebadta liberálisok.
Ahogy korunk legnagyobb politológusa összegezte: sok a farok és kevés az eszkimó.

G. Fodor Gábor, a Századvég elnökhelyettesének, a 888.hu főszerkesztőjének írása az Origónak.