A brutális magyar sorozatgyilkos, aki soha nem bánta meg tetteit

Ember Zoltán különös kegyetlenséggel ölt meg öt embert, köztük a bátyját is. Áldozatai nyakára hurkot kötött, amit összekötött a bokájukkal a hátuk mögött, így gyakorlatilag magukat fojtották meg. Ember soha sem bánta meg a gyilkosságokat. Végül a zárkájában lett öngyilkos. 

A hurkos rém, vagyis Ember Zoltán 1962-ben született a Veszprémhez közeli Szentkirályszabadján. A családja rossz anyagi körülmények között élt, apja sokat ivott, rendszeresen verte a feleségét és a gyerekeit. Miután az apja meghalt, anyja egy másik helyi férfival költözött össze.

A család helyzete ettől sem lett jobb. Az új férfi is alkoholista volt, sűrűn verte őket.

Az első támadás

Ember Zoltán miután elvégezte az általános iskolát hentesnek tanult, de kirúgták a tanfolyamról. Ezek után alkalmi munkákból élt, többnyire építkezéseken dolgozott.

25 éves korára több bűncselekményt is elkövetett, összesen öt alkalommal ült.

Miután 1987-ben szabadult, elköltözött otthonról, és összeköltözött egy orosz nővel, Ludmillával, azután nem sokkal később egy Juli nevű nővel. Vele 1988-ban úgy összeveszett, hogy megpróbálta megölni.

Egy késsel hátba szúrta a nőt, de Juli túlélte a támadást.

A bíróság életveszélyt okozó testi sértés miatt három év börtönre ítélte Ember Zoltánt.

Később már gyilkolt is

Miután kiszabadult, elhatározta, hogy bosszút áll azon az emberen, aki verte őt és a családját is, anyja élettársán. Az akkor 26 éves Ember

egy nagy csavarkulccsal verte halálra, aztán kirabolta.

Egy későbbi vallomásában elmondta, hogy a börtönévek után nem volt pénze, de a falu szüreti báljára feltétlenül el akart menni, ezért jól jött neki az idős férfi pénze.

Az emberölés miatt indított nyomozásban Ember Zoltán is gyanúsított volt, ki is hallgatták, de mivel a rendőrségnek nem volt elég bizonyítéka, az ügyet felfüggesztették.

Nem érdekelte, hogy a testvére

A következő nyolc évben továbbra is alkalmi munkákból élt a gyilkos, többször is követett el bűncselekményt, sokszor lopott, majd a pénzt eljátszotta a helyi kocsmában. Hogy megoldja az anyagi gondjait, el akarta adni azt a házat, ami az övé és a testvéréé volt. 1999 nyarán közösen italozott a testvérével, akit arra kért, hogy adják el a házat, de István nem akart ebbe belemenni. Összevesztek, majd Zoltán pusztakézzel megfojtotta a bátyját.

A 49 éves István holttestének nyakára egy fojtókötést hurkolt, amit hozzákötözött egy talicskához, majd a falu külterületére tolta a hullát, és elásta.

A holttestet csak hónapokkal később találták meg, a gyilkosság idejét csak nagyjából lehetett meghatározni. Az exhumálás után névtelen sírban temették el.

Teljesen megszakadt a kapcsolatom a testvéreimmel is. Valahogy így alakult, sosem volt egymásra időnk. Azóta sem tudok róluk semmit, kivéve Pistiről, őt én öltem meg

- mondta egy későbbi vallomásában Ember Zoltán.

Bejött neki a hurok

Ember továbbra anyagi gondokkal küzdött, a faluban élő sok, egyedül élő idős emberben látta a megoldást. Úgy gondolta, hogy idős korukra biztosan sok pénzt halmoztak fel, amit otthon tartanak. Sok horrorfilmet nézett, ezekben tetszett meg neki a fojtás.

Sűrűn gyakorolta különféle csomók, hurkok kötését.

2002 júliusában betört egy 88 éves idős asszonyhoz, aki a zajra felébredt.

Ember előbb fejbe verte, azután az asszony kezeit hátra kötözte, a nyakára egy hóhérhurkot kötött, a kötél másik végét pedig a bokájára kötözte.

Így az asszony gyakorlatilag magát fojtotta meg. A rendőrség nem tudott rájönni, hogy ki a gyilkos, ezért Ember tovább fojtathatta az öldöklést.

Egy évvel később egy 83 éves férfit gyilkolt meg ugyanezzel a módszerrel. A rendőrség itt már kezdte sejteni, hogy egy sorozatgyilkosról van szó, de még mindig nem volt nyom, amin elindulhattak volna.

2004 márciusában az önbizalommal teli férfi ugyanabban a ruhában, mint eddig mindig, betört egy 82 éves asszonyhoz, akit szintén a szokásos hurokkal ölt meg, a házból pedig ellopott több mint 150 ezer forintot.

A rablás közben részeg volt, valószínűleg ezért hibázott, a nyomozók megtalálták a DNS-ét a helyszínen.

Nem menekült

A rendőrség DNS-mintát vett az ötven főre szűkített gyanúsítottaktól, amiben benne volt Ember Zoltán is.

Feltételezhetően nem tudta, hogy a rendőrség milyen nyomot talált a helyszínen.

Ugyanúgy élt, mint azelőtt, azt hitte, hogy ezt a gyilkosságot is meg fogja úszni.

Nem bánom, hogy gyilkoltam! Nem sajnálom őket. Nem volt idejük könyörögni az életükért. Hogy élveztem-e az ölést? Nem, de nem is zavart a dolog

- mondta a Blikknek 2005-ben.

A rendőrség elfogta Ember Zoltánt, aki beismerő vallomása során elismerte nevelőapja és testvére meggyilkolását is. 2007-ben a bíróság életfogytiglani börtönre ítélte.

A tárgyaláson nem mutatott megbánást, a kérdésekre mosolyogva és cinikusan válaszolt.

Nem érdekel. Felvágtam az ereimet, egyszer nikotint ittam. Mindkétszer megmentettek. Kár, jobb lenne nekem, ha az egésznek vége lenne. Nem hiszem, hogy a halál után létezik folytatás, megeszik az embert a kukacok, aztán jól van"

- nyilatkozta később.

Kétszer próbált meg öngyilkos lenni a börtönben, végül 2015. április 24-én a zárkájában a lepedőjével felakasztotta magát. A börtönben még sikerült újraéleszteni, de a kórházban meghalt.