Ahhoz képest, hogy Vona Gábor duplán visszavonult, egyre többször jelennek meg róla imázsfotók a közösségi oldalán. A legtöbbször Sneider Tamással, a párt új elnökével pózolt, hiszen kicsit meg kellett támogatni a politikust, nehogy alulmaradjon Toroczkai Lászlóval szemben a tisztújító kongresszuson. Miután ezt a műveletet sikeresen letudták, a bukott pártelnök végre egyedül is fotózkodhatott!
Meg is lett az eredménye, hiszen olyan színpompás, egyben laza, karbatettkezes képet sikerült felvarázsolnia a világhálóra, ami nem maradhatott szó nélkül!
Főleg, hogy a következő vadító, Coelho szellemiségében megmártogatott gondolatokat fűzte hozzá:
Ha valaki sajnál, nincs miért. Ha valaki örül, nincs miért. Ha valaki nem ért, majd megért. Teszem tovább a dolgomat. Másképp, máshogyan, de ugyanazért.
Ez már a valóban sok volt, elszabadította az indulatokat Vona rajongói körében, de leginkább Tóth Péternél, a Jobbik büszke, Csongrád megyei elnökénél, szegedi elnöknél, aki a bejegyzés kijötte után AZONNAL aranybetűs szózatot intézet az expártelnökhöz. Tanítanivaló, mesteri és korszakalkotó – ezek a legfinomabb jelzők, amelyekkel jellemezni lehet a vallomást. Itt van a maga valójában:
A vitáink ellenére a hűségem megkérdőjelezhetetlen. Meghaladtad a korodat, de előbb-utóbb utolér a magyar társadalom.
Az amúgy mindig magabiztos, korát meghaladó Vona Gábor is úgy megszeppent, hogy csak egy köszönömöt tudott erre mondani. Az egészben az a rossz, hogy a bukott pártelnököt előbb-utóbb utolérő magyar társadalom nem vette ilyen jó néven az egészen remek beszélgetést. Talán a legerősebb komment az volt, amikor azt írta valaki, hogy meghaladta a harmadik osztályosokat:
Egy másikuk KÉTSÉGBE VONTA, hogy meghaladta volna a korát:
Egy kifejezetten aggódó hozzászóló pedig azt írta, hogy ő már két éve megmondta, hogy ebből bukta lesz:
Nem volt vége a sornak, a következő feltette a kérdést a jobbikos poltikusoknak: akkor most győztünk?