A köznyelvben egész könnyen bélyegzünk valakit pszichopatának, akinek tetteit rossznak, gonosznak tartjuk. A terroristák ezért „ránézésre” könnyen megkaphatnák a jelzőt, viselkedésük azonban egészen másra enged következtetni.
A pszichopátia az antiszociális személyiségzavar egyik fajtája, jellemzőit a pszichopátiás triász foglalja össze: nem szeretnek, nem tanulnak, és nem szoronganak. Az empátia hiánya és a teljes mértékű egocentrikus gondolkodás lehetetlenné teszi számukra a bűntudat kialakulását, az őket körülvevő pszichopátiás báj pedig még vonzóvá is teheti őket. Így lesznek a manipulálás nagymesterei, miközben képtelenek szereteten, kötődésen alapuló kapcsolatokat kialakítani.
Az iszlamista csoportok vallásának alaptételeit úgy fogalmazták, hogy azok többértelműek legyenek, felmenthessék magukat kegyetlenségük alól, Istenre hivatkozva. Ha csak az elmúlt évek (vagy akár hónapok) terrorcselekedeteire ránézünk, látjuk, hogy egy csoporthoz köthető eszméről, a csoport céljait megvalósító cselekedetekről van szó, amiért a terrorista csoportok az emberi életeken túl bármit képesek feláldozni. A pszichopaták egocentrikus gondolkodásuk és empátiára való képtelenségük miatt viszont nem áldoznák fel magukat egy eszméért, nem kockáztatnák életüket egy csoportért.
A terroristák tehát nem pszichopaták, de ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, az annál ijesztőbb: A terroristacsoportok teljes meggyőződésből, érzelmi kötődésből és a csoportnormák teljes mértékű és kritika nélküli elsajátításával hajtják végre kegyetlenebbnél kegyetlenebb tetteiket.
Az iszlám mai korra jellemző kifordított és erőszakra felhasznált verziója a tudományos tételeket is ellenségnek tekinti, azok ugyanis gyengítik az egyistenhitüket, amire minden cselekedetüket alapozzák. Ezért is tagadják meg a civilizált világot, cáfolják meg vallásukra hivatkozva a mai fizikai, kémiai vagy matematikai tudományok alapvető téziseit. Egy katonai kiképzésen például hiába magyarázzák az iszlám hívőknek, miért marad a repülőgép a levegőben, azt a magyarázatot fogadják el, hogy „Allah ott tartja”. Elsajátított csoportidentitásuk és csoportnormáik pedig olyan mélyen gyökereznek, hogy nem találnak cáfolókat saját közösségeiken belül.
A hétről hétre terrorcselekedetekkel sújtott nyugat-európaiak egyre súlyosbodó félelme tehát indokolt. A tétel ugyanis igaz: minél szélsőségesebb egy terroristacsoport, tagjaik annál kegyetlenebb eszközökhöz képesek nyúlni, hogy csoportjaikat fenntartsák. Mivel nem pszichopaták, az önfeláldozás sem áldozat számukra. Az ilyen elvakult, fanatikus „gondolkodás” ellen pedig nincs ellenszer, a diplomáciai eszközök pedig egyértelműen halálra ítéltettek.
Horváth Zsófia pszichopedagógus írása az Origónak.