Sokan próbálták megfejteni, hogy mi is, ki is az a Momentum, ez a sajátos, magyar politikai groteszk izé. A lendületes fiatalok törzshelyéként számon tartott alakulatról az ősidőkben még azt mondogatták, hogy álomgyilkosok, olimpiafúrók, egyesek pedig egy új SZDSZ-t láttak bennük. Ezt a meghatározást pillanatok alatt sikerült revideálniuk, és remekbeszabott húzásaikkal kiérdemelték, hogy viccpártként beszéljenek róluk még a sarki kocsmákban is. Az elmúlt egy évben mindent, szó szerint mindent megtettek azért, hogy levetkőzzék magukról a dicstelen jelzőt, én személy szerint totálisan elbizonytalanodtam a kilétüket illetően. Ha úgy vesszük, már nem lehet őket egy sima viccpártként meghatározni, hiszen kenterbe verik az összes létező konkurensüket: míg a Kétfarkú már rég eltűnt mellettük a süllyesztőben, az új ellenfelek szárnypróbálgatásait csírájukban elfojtják a havi rendszerességgel érkező, egészen képtelen hülyeségükkel.
A Momentum minden probléma, komolyabb erőlködés nélkül – nincs jobb szó rá – kinőtte a viccpárti kategóriát, és Monty Python-i magasságokba emelte a magyar politikai ökörködést.
Az áprilisi választás utáni félelmetesen jól teljesítettek a hülyéskedésben, szabályszerűen repülőrajtot vettek a kreténség univerzumába. A kezdőlökést az azóta újraválasztott elnökük, Fekete-Győr András adta meg, aki komoly pártvezérhez méltóan a gigantikus sikerű három százalékos eredmény kihirdetésének másnapján kijelentette, „emberek, tódulnak az emberek a pártba." Aki elhitte, az magára vessen, de ez még mind semmi, a rakétákat begyújtották, nem is volt megállás. A munka ünnepén (hangsúlyozandó: a munka ünnep, kis segítség: szabadnap) képesek voltak a kampányolásban megfáradt fiatalok egy vonulásos tüntetést meghirdetni, amire el is mentek párszázan. Hogy a szakmaiság se hiányozzon az április 8-a utáni repertoárból, elkészítették nagyszabású programjukat, a Mozgalmárok Kézikönyvét, aminek legfontosabb eleme az volt, hogy ha Ön küld három ezer forintot Fekete-Győrék számlájára, akkor lepattannak vidékre. Nehéz a döntés, de talán a legkáprázatosabb húzásuk az volt, hogy úgy elhitték az Index balatonföldvári drogköltészetét, mint ötéves gyerek a királyfi és királylány csodálatos meséjét, és erről még közleményt küldtek körbe az ország összes médiumának. Százszázalékosan ült a poén, jár a taps! És ezen a ponton elérkeztünk a lényeghez:
nem elég, hogy a Momentum ronggyá hülyéskedi a magyar közéletet, bolondozás közben új fogalmat is képesek létrehozni.
Legújabb akciójukkal, pontosabban fogalmazva stabil lustaságukkal a magyar politika kéziszótárának új betevő, falatokat adtak. Ugyanis kitalálták-feltalálták-megalkották-létrehozták
a pihenés utáni pihenés politikai kategóriáját, ami még az MSZP-nek sem jött össze.
Ugyanis az történt, hogy a pártot elnyelte a föld közel, vagy már tíz napja. Hiába keresi valaki a Momentum közösségi oldalán, milyen bolondságokat műveltek a fiatalok, csupán egy június 23-ai bejegyzéssel találkozhatnak.
Mi benne a trükk? Azóta közel tíz nap telt el, és se híre, se hamva a pártnak.
Kétségtelenül nehéz beazonosítani a jelenséget, még a viccpárti kategóriát kinőtt Momentum esetében is, de nagyjából két lehetséges magyarázatra lehet gondolni.
Hogy valóban mesterszinten űzik a Momentumnál a politikai poénkodást, pengeélésen mutatja a közösségi oldalukon lévő borítókép, és a rajta díszelgő felirat: Folytatjuk!
A kérdés csak az: mikor?