Tusványos: tarthatatlanná vált a medve és ember együttélése Székelyföldön

Vágólapra másolva!

Egyre több medvetámadás, egyre kilátástalanabb helyzetben lévő emberek – ennek tükrében a nagyvad populációját szabályozó beavatkozási kvóták visszavezetését, illetve a közbelépési jóváhagyás hatáskörének decentralizálását találják a megfelelő megoldásnak a székelyföldi megyék elöljárói – derült ki a Hargita, Kovászna és Maros megyei önkormányzat elnökei, valamint a román környezetőrség vezetője által tartott tusványosi beszélgetésen csütörtökön.

Origo

Vágólapra másolva!

medve Tusványos

A medve és az ember viszonyáról tartott előadáson Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsa elnöke felhívta a népes hallgatóság figyelmét arra, hogy az idei, személyi sérüléssel járó medvetámadások száma már most túllépte a korábbi évek átlagát, jelezve, hogy egyre tarthatatlanabb a helyzet.

„Románia kormányának hatékonyságát jól mutatja, hogy az elmúlt években nemcsak az érettségi vizsgán bukott el az ország, hanem a medvekérdés kezelésében is. A kormány felkészületlen ennek a feladatnak az ellátására” – hangsúlyozta. Hozzátette, a medvepopuláció szabályozása, a kártérítés kérdése és a vadgazdálkodás terén sokkal hatékonyabb cselekvésre lenne szükség ahhoz, hogy változzon a jelenlegi állapot.

„Nem nekünk kellene erről beszélni”

Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke szerint „nem a mi tisztünk lenne ennek a kérdésnek a tisztázása”, a tanácselnökök nem vehetik át az illetékes minisztériumok hatáskörét. Megjegyezte ugyanakkor, hogy „ha vadgazdálkodásról beszélünk, akkor nem lehet a vadászattól eltekinteni”. Éppen ezért a politikustársai mellett több olyan szakértőt látott volna szívesen, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak.

„Romániának van olyan kutatóintézete, ami kimondottan vadgazdálkodással foglalkozik, vannak neves szakemberek is. A minőségi vadgazdálkodással ők kellene foglalkozzanak, mert most a legnagyobb kérdés az, hogy mekkora az a medvepopuláció, amely Székelyföldön él. Évek pocsékolódnak el, miközben egyre több az ember és a vadállat közötti kontaktus. A környezetvédelmi minisztérium hozzáállása ennek ellenére sem biztató” – mutatott rá.

Felelőtlen erdőjárás

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke „politikai kicsengésű felvetésekből adódó tévhitek” eloszlatásával vette át a szót Péter Ferenctől, mint mondta, „nem azért van medveinvázió, mert csökkent volna az erdők területe Székelyföldön”. Kijelentésével ugyan nem mindenki értett egyet a hallgatóságból, azzal viszont igen, hogy medveügyben jelentős problémát jelent a száz évvel ezelőtti hatalmas összefüggő erdőterületek „feldarabolása”. „Az ember utakat épített, motorokkal, kvadokkal összejárja az erdőket, ráadásul ott van a felelőtlen legeltetés, a kolonc nélkül, szabadon járó juhászkutyák kérdése” – sorolta. Egy másik hangsúlyos gondnak azt említette, hogy hiába található az Európai Unió medvepopulációjának kétharmada Romániában, a romániainak a kétharmada pedig Székelyföldön, illetve Brassó megyében, semmilyen konkrét problémaenyhítő intézkedés nem történik.

Turisztikai potenciál?

„A medve másik arcát” igyekezett megmutatni a jelenlévőknek Szén János medvepásztor, aki Máté Bence világhírű természetfotóssal medveleseket működtet a környéken. Meglátása szerint nemcsak kárt tud okozni a medve, hanem hasznot is hozhat, hiszen például Finnországban hétmillió eurós turisztikai bevételforrást jelentenek a medvemegfigyelő létesítmények. A bevétel egy részét a vadkárok fedezésére is lehetne fordítani – mondta.

Tévútnak bizonyult az „önszabályozó populáció”

Szép Róbert, a romániai Országos Környezetőrség főbiztosa emlékeztetett, míg korábban kisebb-nagyobb hiányosságokkal működött a beavatkozási kvóta rendszere, a Dacian Cioloș vezette technokrata kormány „megálljt parancsolt”, és előírta, hogy nincs többé sem közbelépés, sem vadászat.

„Úgy gondolták, hogy a medvepopuláció képes lesz magát szabályozni. Eltelt azóta három év, és a problémák rendkívül súlyossá váltak. Például áthelyeztük a Szent Anna-tótól a „híres” Sanyi medvét (áthelyezése éppen azt követően történt, hogy egy magyarországi turistára támadt – szerk. megj.), helyette ma öt másik nagyvad van a tó környékén” – példálózott a főbiztos. A jelenlegi helyzet egyik okának „az egyre kaotikusabb erdei gyümölcs- és gombagyűjtést” jelölte meg, ezzel kapcsolatban meggyőződése, hogy a helyi önkormányzatok, közbirtokosságok nagyobb szerepet kell vállaljanak területeik őrzésében. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy „egyik szélsőségből ne essünk a másikba”.

„Azon dolgozunk, hogy visszatérjünk az eredeti helyzethez, amikor a vadásztársulások megelőzési-beavatkozási kvótát kaptak. Így elkerülhető az, ami most van: egy-egy példány elszállítása miatt napokig jóváhagyásért harcolunk, és lenne egy felelőse is a medvekérdésnek. Viszont szabad agresszív beavatkozást sem végezni, hiszen a barnamedve szigorúan védett faj” – emelte ki.

Ha medvével találkoznánk

A hallgatóság soraiból érkező kérdésre, miszerint mi a „legjobb” megoldás abban az esetben, ha medvével találkozunk, Szén János medvepásztor úgy vélekedett, „próbáljunk minél nagyobbnak látszani, ha csoportosan vagyunk, maradjunk együtt”. Hozzátette, a nagyvadak jellemzően elkerülik az embert, akkor nagyobb egy támadás esélye, ha megriasztjuk. „A medve nem megölni, hanem ártalmatlanítani akarja az embert” – jelentette ki. Véleményét Tamás Sándor is osztotta, meglátása szerint három esetben támad a vad: ha vadászaton megsebzik, ha az ember az anyamedve és a bocsai közé kerül, illetve akkor, ha táplálkozás közben „lepjük meg”.

Lesznek kvóták?

Végezetül a jelen lévő megyeitanács-elnökök teljes egyetértéssel jelentették ki, hogy szükségszerű két kvóta bevezetése: egy beavatkozási azokra az esetekre, amikor településen belül okoz károkat a nagyvad, illetve egy, a természetes élőhelyen lévő példányok populációját szabályozó. Borboly Csaba úgy vélekedett, amennyiben központi szinten képtelenek a medveproblémát megoldani, az hozhat változást, ha „kiosztják” a megyei intézményeknek a beavatkozási hatáskört.

Pinti Attila – Székelyhon