A HVG-nek nem jött ki a Paks II matek

Hárfás Zsolt energetikai mérnök írása az Origonak.

2018. szeptember végén a HVG a Rákaptak a napfény ízére címmel írást jelentetett meg, amelyben a kormányzat energiapolitikai döntéseivel, különösen a nagymértékű naperőművi fejlesztésekkel és a paksi kapacitás-fenntartással kapcsolatban fogalmazott meg, főleg politikai természetű aggályokat a lap. Néhány évvel ezelőtt az volt a baj, hogy a hazai kormányzat nem támogatja a megújulós fejlesztéseket, most pedig az, hogy a naperőműves fejlesztések a befektetőknek profitot is termelnek.

A teljesség igénye nélkül egy mondatot ragadtam ki a cikkből: „...Másrészt Orbán Viktor a héten Moszkvában újból megerősítette elkötelezettségét a paksi atomerőmű bővítése mellett, jóllehet még a kormány számára készült úgynevezett Rothschild-tanulmány is – a naperőműveknél alkalmazott 32 forintos kötelező átvételi árhoz képest – minimum 65 forint körüli tarifával kalkulál ahhoz, hogy fenntartható legyen a beruházás..." Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy az atomenergia kétszer olyan drága, mint a kötelező átvétel alá eső megújulók. Tegyük helyre a számokat!

2015 végén a kormány nyilvánossá tette a Rothschild bankház által készített elemzést, amelyben a piaci zsinóráramárat a NERA elemzőintézet 2025 és 2085 között a 65 és 108 EUR/MWh tartományba várja, hozzátéve azt is, hogy a tanulmány szerint 57 EUR/MWh áramár esetén a beruházás első évétől az erőmű bevételei az összes költségre fedezetet fognak nyújtani.

A kormányzati nyilatkozatok szintén hasonló számokról szólnak: Paks II termelési egységköltsége a teljes, hatvanéves üzemidőre számolva 15-17 Ft/kWh (50-55 euró/MWh) körül lesz. A 2014 februárjában elvégzett és a Világgazdaság című lapban publikált számításaim szintén 17 Ft/kWh körüli árat eredményeztek a teljes, hatvanéves üzemidőre vonatkoztatva. A projekt megtérülését az Európai Bizottság lezárult vizsgálata is alátámasztja, hiszen az eredmények szerint a két új blokk visszahozza a befektetett tőkét, és jelentős profitot is fog termelni.

Ennek fényében mit is jelent a HVG állítása a 65 forintos egységköltségről (kWh) a Paks II. projektre vonatkoztatva? A szerző valószínűleg a 65 EUR/MWh piaci árból kreált 65 Ft/kWh értéket, miközben a forint és az euró közötti váltószám 320, a kWh és a MWh között pedig ezerszeres különbség van. Ezért nehéz eldönteni, hogy a HVG cikkének írója szándékosan akarja az olvasókat megtéveszteni a megújulókhoz képest dupla Paks II áramárral, vagy forrásmegjelölés nélkül közöl nyilvánvalóan téves adatot. A lényeg: Paks II ára a HVG által is megjelölt megújulós kötelező átvételi árhoz viszonyítva nem dupla annyi, hanem feleannyi lesz, a többi pozitív hatásról nem is beszélve.

Ezzel szemben a megújulós fejlesztésekhez valóban szükség van beruházási és egyéb támogatásokra is. Hivatalos, 2016. évi adatok szerint például a megújuló energiaforrások (a 2017. évi hivatalos és részletes adatokat az illetékes hivatal még nem publikálta) kötelező átvételi rendszeren belüli kifizetése csaknem 79 milliárd forint volt. Ezen összegből a megújulók 51,2 milliárd forint támogatást kaptak, ami azt jelenti, hogy a megújuló energiaforrások fajlagos, átlagos támogatásának mértéke 21,28 Ft/kWh és az átlagos átvételi ár pedig közel 32,3 Ft/kWh-ra adódott! Ezt és az egyéb felmerülő költségeket (például a menetrendtől való eltérések kiegyenlítése) az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult fogyasztók fizették meg, ezért ez számukra fajlagos, átlagos KÁT-teherként 2,2 Ft többletköltséget jelentett minden egyes elfogyasztott 1 kWh után.

Az aktuális kötelező átvételi árak pedig így alakulnak a csúcsidőszaki árakat figyelembe véve: METÁR (32 – 35,8 Ft/kWh), de a KÁT támogatások között található közel 39 Ft/kWh-s érték is. Látható, hogy a zöld fejlesztésekhez elengedhetetlenek a támogatások.

A 2010. évi magyarországi országgyűlési választások után a második Orbán-kormány kiemelt stratégiai feladatának tekintette a Nemzeti Energiastratégia megalkotását és az Országgyűlés általi elfogadását, amelynek alapvető célkitűzése Magyarország energiafüggetlenségének erősítése, valamint az állami szerepvállalás növelése volt. Ezzel kívánta biztosítani a hazai fogyasztók részére a jövőben is a megfizethető árú villamos energia rendelkezésre állását. Fontos sarokpontként fogalmazódott meg, hogy az új paksi blokkoknak 100 százalékos állami tulajdonban kell maradniuk. A beruházás finanszírozására olyan pénzügyi megoldást kellett találni, amely ezt garantálni tudja. A magyar-orosz államközi finanszírozási szerződés révén ez a nemzeti érdek is teljesíthető.

Ez tehát a valós helyzet! A paksi telephelyen megépülő két új, VVER-1200 típusú, 3+ generációs blokk egyaránt szolgálni fogja a gazdaságpolitikai, ellátásbiztonsági és a klímavédelmi céljaink teljesülését, valamint a versenyképes árú villamosenergia-szolgáltatás megteremtését is.

Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
az atombiztos.blogstar.hu szerzője