Némileg váratlannak számított, hogy Puzsér Róbert, a Hír TV korábbi arca bejelentette, kihívja Tarlós Istvánt a jövőre esedékes főpolgármester-választáson. Bár soha nem állt távol tőle a politizálás, hiszen a korábban Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Magyar Nemzet hasábjain rendszeresen kifejtette álláspontját aktuálpolitikai kérdésekben, és a Hír TV-ben is a Sznobjektív című műsorban állandó szereplési lehetőséget kapott,
mégis meglepő volt Puzsértól, hogy mindenféle szakmai háttér nélkül egy ilyen komoly feladatra vállalkozott.
Minimális politikai erejét onnan merítette, és láthatóan eddigi kampányát arra építette fel, hogy magát az eliten kívülről érkezőnek állította be. „Az eliten kívülről berúgni az ajtót, és számonkérni a komplett elitet: ez valami kurvára rock and roll” – nyilatkozta a napokban a Jobbik pártmédiájának, hogy mekkora életérzés kívülállóként megpuccsolni a jelenleg helyzetben lévő politikusokat. Az interjúból az is kiderült, hogy Puzsér Róbert mit gondol magáról. „Alapvetően elitellenes és balos vagyok, ugyanakkor nem osztom a kultúrbal multikulturalizmusba vetett vak hitét” – jellemezte saját magát, és egyértelműen a hazai „szoclib netwörk” (MSZP-DK) ellenében határozta meg magát, akiket szerinte el kellene hogy söpörjön egy alulról szerveződő mozgalom.
A humorista javára írható, hogy ügyesen ismerte fel a nemzetközi trendet, miszerint a mainstreamellenes politika egyre nagyobb teret nyer világszerte, elég csak Donald Trump amerikai elnökre, Jair Bolsonaro brazil elnökre, vagy Matteo Salvini olasz belügyminiszterre, és politikájuk megítélésére gondolni. Puzsér egy példát is hozott erre az alfahíres beszélgetés során, egyenesen Olaszországból. „Vannak közös vonások Beppe Grillóban és bennem” – emelte ki. Ismert, hogy az Öt Csillag Mozgalom alapítója, olasz humorista a semmiből hozott létre egy olyan politikai erőt, amely jelenleg az olasz kormány nagyobbik pártja. Puzsér tehát felismerte, hogy a halovány politikai teljesítményt nyújtó ellenzéki pártokkal szemben az elitellenességnek komoly ereje lehet, csakhogy nem vette figyelembe, hogy az ezzel operáló pártok, politikusok nem csak kommunikáció szintjén alkalmazzák ezt.
A politikai eliten kívülről érkező erők azzal lettek sikeresek, hogy olyan valós, a társadalom többségét érintő problémákat emeltek napirendre, amelyet a mainstream politikusok elhallgattak.
Az elitellenességnek az ereje a problémafelismerés mellett a szavahihetőségben is rejlik, ez az, amit a tegnapi nappal Puzsér Róbert eljátszott.
„Nevetséges kommunikációs blöff az előválasztás” – ezt október közepén nyilatkozta a nem hivatalos főpolgármester az ATV-nek, aki hozzátette, hogy őt ne válogassák, ne castingolják, mert szerinte az „egész előválasztás egy nagy kamu, hazugság”, amiről nincs értelme beszélni. Tegnapra viszont kiderült, hogy mégiscsak látja értelmét az MSZP által erőltetett előválasztásról beszélni. Közösségi oldalán azt írta, hogy meggondolta magát, és áll elébe a kihívásnak.
Ezzel Puzsér egy szempillantás alatt összedöntötte az eddig hangyaszorgalommal építgetett kommunikációs stratégiáját, ugyanis elfogadta a régi baloldal játékszabályait.
A humorista feltehetően azzal számolt, hogy olyan feltételeket szabott meg, amelyek elfogadhatatlanok lesznek mind a szocialisták, mind Gyurcsány Ferencék számára, és így olyan pozícióban tud mutatkozni, hogy ő a párbeszédre képes jelölt. Csakhogy ezek a legkevésbé sem teljesíthetetlen kérések. Puzsér akarata, miszerint a jelöltállítás folyamata legyen nyilvános és átlátható, egy sokféleképpen értelmezhető követelés. Az meg, hogy az előválasztást nyílt vita előzze meg, közel sem biztos, hogy ellenére lenne a baloldalnak.
Magyarán látszólag Puzsér szabta a feltételeket, valójában azonban csak alkalmazkodott a látszólagos politikai ellenfeleihez és azoknak stratégiájához.
Mivel korábban élesen ellenezte az előválasztás intézményét, most pedig mégis elfogadja azt, ezzel saját maga ejtett csorbát szavahihetőségén, feltehetően azért, mert úgy gondolja, hogy jelenleg ő a legnépszerűbb aspiráns. Puzsér pár hét alatt 180 fokos fordulatot vett a kérdésben, ezzel pedig csak azt mutatta meg, hogy ugyanúgy működik, mint az általa kíméletlenül támadott mainstream politkai elit: ahogy pillanatnyi érdekei diktálják, úgy politizál.