Molnár István egy kisvállalkozó volt, aki a család egyetlen öreg IFA-jával vállalt törmelék- és építőanyag-szállítást a szegedi villamosrekonstrukció során.
Több százezer forintot nem fizetett ki neki a szegedi nagyvállalat, amibe Molnár belebetegedett, és három éve meg is halt rákban.
Özvegye mesélte el az esetet a PS-nek, hogy férjét szó szerint felemésztette a bánat, belebetegedett abba a tisztességtelen nagyvállalkozói magatartásba, ami egyszerűen odébb söpörhette az olyan kisembereket, mint ők. Istvánnak egy másik mamutcég is adósa maradt 6 millió forinttal.
A kisvállalkozó pedig jóhiszeműen bízott abban, hogy a nagyvállalatok kifizetik majd, olyannyira, hogy még devizahitelt is felvett azért, hogy még egy autót vásárolhasson, és fiával ketten dolgozhassanak.
Dolgoztak, azonban pénzt nem láttak a munkájuk után.
Nagyon megviselte a férjemet, amit velünk tettek. A Szeviép csak néhány százezer forintunkkal maradt adós, de ez egy kisvállalkozónak létkérdés. Főleg, hogy még hitelt is bevállaltunk, amikor úgy tűnt, annyi a munka, hogy még egy autóra lesz szükség
– mesélte Molnár Istvánné.
„Először lelkileg ment rá. Egyre jobban gyötörte az adósság terhe és a tehetetlenség. Aztán megbetegedett. Három éve temettük el – felemésztette a rák” – folytatta történetét az özvegy.
István özvegye elmondta a PS-nek, hogy tekintettel arra, hogy férje halálához nagyban hozzájárultak a kifizetetlen számlák és tartozások, csak az nyújtana némi elégtételt, ha a bűnösök megkapnák az arányos büntetésüket.
A kormánynak köszönhetően 420 ezer forintot kaptunk, így az anyagi kár megtérült, de az erkölcsi, a nem vagyoni kár, talán soha sem fog. Drága férjem nem érhette meg a kártalanítást. Ő úgy ment el, azzal a tudattal, hogy a magunkfajta kisemberekkel bármit megtehetnek, az ilyen Szeviép-vezérek bennünket emberszámba sem vesznek
– mondta a károsult kisvállalkozó felesége.
A PS által felkeresett másik károsult Tari Jenő, akinél szintén 1,5 millió forintos kifizetetlen számlát hagyott hátra a Szeviép. A férfinek műszaki és szerszámboltja van Szegeden. Nála több millió forint értékben bevásároltak a projektekhez szerszámokat és aggregátorokat a vállalat képviselői, majd azt egyszerűen nem fizették ki. A számla végül már 3 millió forintra rúgott.
Tari úr hosszas utánajárás után tudta csak behajtani a tartozás felét. A másik felével még mindig tartoznak neki.
Ez egy ilyen kisvállalkozás életében óriási kárnak minősül.
A szerszámboltos elmondta azt is, hogy a legfelháborítóbb az, ami az évek múlásával világossá vált, hogy a Szeviép-vezérek úgy rendeltek meg munkákat, vagy vásároltak eszközöket, hogy akkor már tudták, nem fogják azt kifizetni.
Mégis éveken át képesek voltak hitegetni az üzletfeleket.
Az élete munkáját tette tönkre a Szeviép-ügy Deák Lászlónak. László cége vezetékkiváltásokkal foglalkozik – vagyis csak foglalkozott.
Cégében korábban 27 mérnök és több mint 100 alkalmazott dolgozott. 2008-ban az M43-as algyői olajmezőn nagynyomású szénhidrogén-vezetékek kiváltására kapott megbízást.
A kivitelezés sok nehézségbe ütközött, többek közt kemény fagyokkal kellett megküzdeni, de a munkát a módosított határidőre, 2009 augusztusára elvégezték.
A vele való elbánás során még egy trükköt alkalmazott a megrendelő konzorcium, ami utólag nagyban megnehezítette a kártalanítást.
A trükk az volt, hogy nem közvetlenül ők rendelték meg a munkát László cégétől, hanem egy cégpiramist építettek feléjük, azaz már nem a fővállalkozó, hanem az alvállalkozó alvállalkozója tartozott nekik pénzzel, amelyre már állami kártalanítás sem járt.
A keresztbeszámlázások érdekében kiépített céghálóban a KOREL Kft. mégis olyan vállalkozások alá került, amelyek érdemi munkát nem végeztek. A Szeviép közvetlen alvállalkozója, az IGN Ipari és Ingatlan Fővállalkozási Befektetési Zrt. csak a szükséges csőanyagot biztosította. A munkákat az EGAL-T Kft és a KOREL Kft. 50-50 százalékban végezte. A Szeviép csődeljárása során súlyozottan vett részt, így biztos volt, hogy ő megkapja a pénzét, de az alá becsatornázott EGAL-T Kft már nem, így a munkát ténylegesen elvégző Korel Kft, Deák László cége évek óta hiába fut a pénze után. A legszebb az egészben, hogy a Szeviép felszámolási eljárás követően 2011. március 24-én az EGAL-T és 2014. június 24-án az IGN Zrt. is felszámolás alá került. Bár az IGN tulajdonosa volt egy szombathelyi szállodának (Savaria), egy kecskeméti ipari területnek, valamint a gödöllői ipari parknak – behajtani a cégtől semmit sem sikerült – számol be az esetről a PS cikke.
Deák cégének, a KOREL Kft.-nek így 300 millió forintot nem fizettek ki a mai napig sem, és kevés a remény, hogy a láncban sokadik alvállalkozóként pénzéhez juthat valaha. Mindenesetre bízik még a pereskedés eredményességében.
A cégének sikerült talpon maradnia, azonban a dolgozói elhagyták: így 30 éve jól működő és több száz családnak munkát adó cége gyakorlatilag tönkremegy.
Mi vagyunk az egyetlen cég a károsult vállalkozások közül, akiknek sikerült a felszámolások sorában talpon maradni az M43 szénhidrogén-vezetékek kiváltásához kapcsolódóan. Mi 2003-ban felszámolás alá kerültünk, de két év kemény munkájával elértük, hogy 7800 cégből egyedüliként ki tudtunk jönni a felszámolásból. Az élet iróniája, hogy az akkori felszámolónk (REORG Kft.) azóta felszámolás alá került. A dolgozóimat kifizettem, de elhagyták a céget. Ma már külföldön, Ausztriában, Németországban dolgoznak
– idézte fel a történteket Deák László.
Mint ismeretes, Szeged és környéke fő beszállítójának számító Szeviép közel 400 alvállalkozót nem fizettek ki és károsítottak meg. Ezek szinte mind tönkrementek. A kár 11 milliárd forintra rúgott 2010-ben, mikor elrendelték a cég felszámolását. Az ügyészség 2015 áprilisában emelt vádat Pistrui László, Baranyi Sándor és Oltványi József ellen.