Száz éve szakították el Erdélyt az antant fegyverei árnyékában

Száz éve, 1918. december 1-jén mondta ki egyoldalúan a Gyulafehérvárra összehívott román nagygyűlés 26 történelmi vármegye egyesülését Romániával. A magyarság önrendelkezési jogát semmibe vevő határozat 1990 óta Románia nemzeti ünnepe, amely azonban a román szólamokkal ellentétben nem egyesít. A gyulafehérvári nyilatkozat kisebbségekre vonatkozó ígéreteit soha nem tartották be, így az erdélyi magyarság nincs mit ünnepeljen.

Románia 1916-ban az antant oldalán lépett be az első világháborúba, egy titkos egyezményt követően, amelyben

az antant hatalmak odaígérték a románoknak Erdélyt.

A román hadsereg azonban csúfosan összeomlott, az Erdélybe benyomult csapatokat a Monarchia hadserege és a németek egy hónap alatt kiverték, és az év végére még a fővárost, Bukarestet is elfoglalták. A vereségek sorozatát elszenvedő

Románia 1917 decemberében fegyverszünetre, 1918 májusában különbékére kényszerült.

Románia 1918. november 10-én, egy nappal a német kapituláció előtt üzent megint hadat Németországnak, így fejezte be a győztesek oldalán a háborút.

Az Aradon kezdődött magyar-román tárgyalások eredménytelenül végződtek, hiába ajánlott a magyar fél kantonokra osztott Erdélyt. November 20-án megjelentek a román csapatok Erdélyben, az aradi Romanul című lap másnap közzétette a nemzeti gyűlés megtartásáról szóló felhívását, helyszínül Gyulafehérvárt, „a román nép történelmi várát” jelölték meg.

Az 1228 képviselő fele a szóban forgó 26 vármegyét képviselte, másik fele a Regátot (Román Királyság) és a román hadsereget. Az unió feltételeiben még köztük is vita volt, amiről végül az utolsó nap állapodtak meg.

A delegátusok a nyilatkozatot december 1-jén a vármezőn összegyűlt, román források szerint százezres tömeg előtt fogadták el (a MÁV a gyűlés résztvevőit ingyen szállította a városba). A nyilatkozat kimondta „a románok és az általuk lakta területek” egyesülését Romániával. A dokumentum olyan demokratikus alapelveket rögzített, mint az általános és titkos választójog, a sajtó-, gyülekezési és gondolatszabadság, az agrárreform és a munkásság politikai jogainak kiterjesztése. A nemzeti kisebbségekkel foglalkozó pont kimondta:

Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által.

Ez azonban soha nem került be a román jogrendbe, így

a gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatai valójában mind hiteltelen ígéretek maradtak.

Bukarestben végül december 24-én azt iktatták törvénybe, hogy „az 1918. december 1-én tartott gyulafehérvári gyűlés határozatába foglalt területek egyszer s mindenkorra egyesülnek a Román Királysággal”.

Az egyoldalú, nemzetközi jogérvénnyel nem rendelkező határozatot a magyarok és a szászok megkérdezése nélkül fogadták el, valójában egy külföldi fegyveres erők uralma alatt végrehajtott puccs volt.

A szászok ugyan 1919 januárjában jóváhagyták a döntést, de a székelyek és a magyarok kinyilvánították, hogy nem akarnak Romániához tartozni. Az Erdély elcsatolását szentesítő 1920-as trianoni békediktátum ezt nem vette figyelembe, az etnikai elv figyelmen kívül hagyásával húzta meg a határokat.

Romániában máig nem érvényesülnek a gyulafehérvári nyilatkozat ígéretei, a Magyarországtól elszakított másfél milliós magyarságra az elnyomatás évtizedei vártak. Paradox módon a romániai kisebbségek képviselői azok – köztük a magyarok –, akik a kommunista diktatúra bukása utáni időszakban többször is kezdeményezték, hogy Románia alaptörvényét egészítsék ki az 1918-as gyulafehérvári határozattal, de a románok rendre elutasítják őket, hogy ne kelljen betartani a nemzetiségeknek tett ígéreteket.

Eközben a román nemzeti tudatban december 1. a „több évszázados álom” beteljesülése, a legnagyobb nemzeti ünnep, egy törvény szerint minden városban egy főutcának az „1918. december 1.” nevet kell viselnie. Az egyesülés centenáriumán Gyulafehérváron 22 méter magas emlékművet avatnak, Bukarestben felszentelték az ország legnagyobb (még épülő) ortodox templomát, a Nemzet Megváltása székesegyházat.

Az ünnepségsorozatot 2020-ig meghosszabbították, ez azonban egy felmérés szerint a romániai közvéleményt alig foglalkoztatja. Az RMDSZ „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” elnevezéssel indított programsorozatot, amellyel azt szeretnék felmutatni, hogy az erdélyi magyarság Románia értékteremtő közössége, és ekként szeretne megmaradni.

A Magyar Közlöny legfrissebb számában az olvasható, hogy a magyar kormány tovább támogatja az Ezer év Erdélyben, száz év Romániában programot. A kormányhatározat szerint a programokra 2019-ben 325 millió forintot adnak az Iskola Alapítványnak, és a 2020-as költségvetésbe is terveznek 325 milliót ugyanerre a célra.

A program terveinek ismertetésekor 2017 decemberében elhangzott: a magyar közösségnek szánt programok részeként összeállítják az erdélyi magyarság arcképcsarnokát, összegyűjtik az elmúlt száz év erdélyi magyar képzőművészetének legfontosabb alkotásait. A magyar kultúra napján drámapályázatot hirdetnek, és összeállítják az eltelt száz év magyar kronológiáját. Dokumentumfilmekkel és Erdély hat városát érintő előadássorozattal, valamint három konferenciával kívánják áttekinteni az erdélyi magyarság történetét.

Az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó nagygyűlés kapcsán a román-magyar viszonyt rendező őszinte párbeszédet vár a a Magyar Polgári Párt.

Az egy hete pártelnökké választott Mezei János által jegyzett közlemény szerint, míg magyar iskolákat szüntetnek meg, míg ártatlan magyar emberek ülnek börtönben koholt vádak alapján, míg visszaállamosítják történelmi magyar egyházak ingatlanjait,

nem beszélhetünk másról, mint magyar közösségünk elnyomásáról, megfélemlítéséről, a minket megillető jogok semmibe vételéről.

Az MPP elengedhetetlennek tartja az 1918-as gyulafehérvári kiáltványba foglalt ígéretek gyakorlatba ültetését. Megállapítja: erre szükség van a Romániában élő nemzeti közösségek jogegyenlőségének biztosításához, illetve ahhoz, hogy a többség és a kisebbség kölcsönös megbecsülésben, egymás iránti tiszteletben élhessen együtt.

„A Magyar Polgári Párt az elkövetkezőkben is azért cselekszik, hogy konstruktív párbeszéd alakulhasson ki a román politikum és a helyi magyar közösség képviselői között. Ezen törekvésünk eredményessége érdekében, az anyaország támogatása mellett, továbbra is kérjük és számítunk az illetékes európai, nemzetközi fórumok segítségére” – áll az MTI-hez eljuttatott péntek esti állásfoglalásban.