Vasárnap megírtuk, hogy a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás némileg meglepő módon Márki-Zay Péter győzelmével zárult, ami döbbenetesen gunyoros örömet okozott az ellenzéki politikusok és a nyilvánosságban helyettük harcoló Fidesz-gyűlölő propagandisták - Index, HVG, 24, 444, stb. - körében. Utóbbiak már jóval a választást megelőzően nekiláttak a munkának, és elkezdték szorgalmasan gyártani a hajbókoló anyagokat a Demokratikus Koalíció, az MSZP, a Jobbik és az LMP közös jelöltjéről.
Mivel alig egy hónappal az áprilisi választás előtt meglehetősen reménytelen helyzetbe navigálta magát az ellenzék, így utolsó utáni esélyként két kézzel belekapaszkodtak Almási Istvánnak, a város korábbi polgármesterének halála miatt kiírt időközi választásba.
Pénzt, energiát, negatív kampányt, médiamegjelenést és ígérgetést nem sajnálva mindent megtettek annak érdekében, hogy az országos figyelem középpontjába állítsák a témát. Csakhogy több dolog sem stimmelt Márki-Zayék és az ellenzéki médiumok kommunikációjával kapcsolatban.
Az országos választáson teljesen esélytelen ellenzék megszállt egy kisvárost, a 45 ezer lakost számláló Hódmezővásárhelyet, és bebújt oda. Közismert, hogy az ellenzéki vágyak és a valóság rendszerint nem szoktak találkozni, ezúttal is így történt. Amellett, hogy múlt vasárnapi történéseknek jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az ellenzéki oldalon, érdemes megnézni Márki-Zay Péter személyét. A legfeltűnőbb vele kapcsolatban, hogy a kampány során végig következetesen függetlenként, a pártoktól tisztes távolságot tartó politikusként határozta meg magát - akit mintegy mellékesen támogatnak az ellenzéki pártok. A brutális erősségű ellenzéki médiatámogatásnak köszönhetően megszámlálhatatlan mennyiségű portré, interjú készült vele, ahol nem fogta vissza magát, ha politikai hovatartozásáról kérdezték. Egyik lapinterjúban konkrétan ezt mondta:
soha nem azonosultam sem a baloldallal, sem a Jobbikkal.
Ez a másik féltől is megerősítést nyert, Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke nyilatkozta a következőt másfél hete:
a Jobbik nem támogatja Márki-Zay Pétert.
A Jobbik annyira agresszívan titkolta, hogy Márki-Zay valójában az ő jelöltjük, hogy január 10-én még helyreigazítási kérelmet is küldtek az Origónak, amelyben egész egyszerűen letagadták, hogy bármi közük lenne a jelölthöz.
Magyarán Márki-Zay személyében egy olyan jelölt indult el a városvezetői székért, aki egy pillanatig sem merte vállalni pártkötődését, tartva attól, hogy a hódmezővásárhelyiek nem díjaznák ezt. És mit léptek erre az ellenzéki pártok? Egytől egyig beálltak mögé – másodpercek alatt.
Félelmetesen sunyi taktikát alkalmazott tehát a Szél Bernadettől Gyurcsány Ferenc át Vona Gáborig tartó ellenzék, hiszen egy névtelen és párthovatartozását titkoló jelölt szoknyája mögé bújtak el.
Ez a húzásuk nem volt véletlen, hiszen pontosan tudták, hogy e nélkül teljesen esélytelenek lettek volna, és azt is tudták, hogy a pártnevekkel (DK, MSZP, LMP és Jobbik) sokkal rosszabb eredményt értek volna el. Ezek a nevek az esélytelenség szinonimái. A hódmezővásárhelyi szivárványkoalíció tagjai így nem vállalták magukat, inkább elbújtak a választók elől.
Igen ám, de eljött a választási eredményváró, és a felhőtlen ünneplés során Márki-Zay már őszintébb volt, mint a kampány során bármikor: beismerte, hogy valójában a Jobbik kérte fel polgármester-jelöltnek. A stábjában helyet foglalt Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója, és Ember Zoltán Levente, a Jobbik közvélemény-kutató cégének, az Iránytű Intézetnek a munkatársa.
Ember Zoltán Levente a beérkező adatokat figyelte:
A Jobbik és a többi ellenzéki párt tehát ismét átverte, és hülyének nézte a választókat, ez pedig később egész biztosan vissza fog ütni. Az ellenzéki pártok mindenáron azt próbálják elhitetni, hogy nem esélytelenek, de ez nehezen fog menni, főleg úgy, hogy láthatóan ezt ők maguk sem hiszik el.