Ha egy ember életét megmented, akkor az egész világot mented meg

Szenczy Sándor baptista lelkipásztor számos gyülekezet növekedéséhez járult hozzá. A vezetésével 1996-ban létrejött Baptista Szeretetszolgálat mára több kontinensen dolgozó, nagy szervezetté nőtt, de munkájuk oroszlánrészét határainkon innen végzik.

Az Ön által vezetett szervezet igen érdekes felvetéssel indult. Bemutatná pár szóban a kezdeteket?

– A Baptista Szeretetszolgálat 1996 áprilisában alakult meg egy özvegyasszony ötezer forintos felajánlásából.

Azért hoztam ezt a pénzt, amit a nyugdíjamból spóroltam meg, hogy csinálj ebből világmissziót!

mondta az asszony. Megfogtam a kezét és elkezdtünk imádkozni azért, hogy az életünkben olyan dolgok történjenek, amelyek arról szólnak, a lehetetlen is megvalósulhat. Hiszen a Bibliából azt tanultuk, van lehetőségünk olyasmit véghezvinni, ami korábban sohasem volt – mesél a kezdetekről Szenczy Sándor, a szervezet elnöke. Az első utunk a délszláv háborúba és Észak-Koreába vezetett. Hamar megtanultam, ahhoz, hogy megismerjenek, elfogadjanak bennünket, olyan utakat kell járni, amelyek még újak. Jött az ötlet, hogy a meglévő lehetőségeinkkel induljunk el oda, ahova senki más nem megy. Azóta ez lett szolgálatunk ismérve. A baptisták, akik új utakat törnek, kitalálják a Cipősdoboz Akció magyarországi lehetőségeit, vagy az adakozás kultúrájában a jótékonysági vacsora intézményét. A megalakulást követően nem sokkal az észak-koreai nagykövetségen álltam és mondtam, szeretnék segíteni. Kérdezték, mivel?

Azt válaszoltam, szeretnék vinni egymillió dollárt Észak-Koreába.

Kinevettek, hogy nincs semmim, de azt mondtam, hitem van. Megmosolyogtak, de a lehetetlen elérhetővé válik, hogyha hiszek, így elkezdtem imádkozni. Írtam egy levelet – amilyet soha azelőtt, soha azután – amiben megkerestem egy amerikai partnerszervezetet és azt írtam nekik, szeretnék menni Észak-Koreába, küldjetek egymillió dollárt. Egy órán belül jött a válasz, hogy jó.

Baptista Szeretetszolgálat

A Baptista Szeretetszolgálat Alapítványt 1996 áprilisában jegyezték be a Fejér Megyei Bíróságon. Alapítója a Magyarországi Baptista Egyház, „megálmodója" és máig is az elnöke Szenczy Sándor baptista lelkész. Az alapítvány célja – az alapító okirat tanúsága szerint – kezdetektől fogva az volt, hogy Jézus Krisztus szeretetparancsa alapján segítsen a rászorulókon itthon és külföldön. Az első ötezer forintos adomány óta eltelt hosszú évek alatt a Baptista Szeretetszolgálat mára az egyik legnagyobb magyarországi segélyszervezetté érett. Háromezer főállású munkatárssal, több száz önkéntessel dolgozó, kiemelkedően közhasznú szervezetként a munka értéke ma már milliárdokban mérhető.
A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány a világ számos országában nyújt rendszeres segélyt, élelmet, humanitárius és lelki segítséget, és hajt végre fejlesztési programokat szükséget szenvedő és szociálisan perifériára szorult emberek számára, így könnyítve nehéz helyzetükön, lehetőséget biztosítva számukra egy emberibb élethez. A szeretetszolgálat célja – származástól, nemzetiségtől, vallástól és bőrszíntől függetlenül – a hazánkban és más országokban élő rászoruló emberek lelki és anyagi szükségleteinek alkalmi és rendszeres betöltése.

Mit gondol a Szolgálat működéséről, társadalmi megítéléséről, határokon átívelő munkájáról?

– Magyarországon a legjobban képzett humanitárius szakemberek a Baptista Szeretetszolgálatnál vannak. A világon a Fordham University az egyetlen egyetem, ahol nevezett képzés magas szinten folyik – ahol Donald Trump is tanult –, a mi munkatársaink közül hárman is ott végeztek, illetve egyikük ott tanít.

Mára több ezer munkatárs dolgozik szeretetszolgálatunk kötelékében, és mind igyekszünk a kezdeti célkitűzéseinknek megfelelni. A lehetetlen lehetségessé válik, hogyha hiszünk.

Ha az egy százalékos felajánlásokat társadalmi elismerésnek vesszük, akkor mi nagyon jól állunk, hiszen a Baptista Szeretetszolgáltat az egyházi segélyszervezetek közül a második a Magyar Máltai Szeretetszolgálat után. Általánosságban azt gondolják rólunk, hogy mivel mentőcsapatunk van, csak külföldön végzünk munkát, de ez nem igaz.

Mi Magyarországon végezzük tevékenységünk 95 százalékát, és bevételeink 97 százalékát költjük el itthon,

ám a médiafigyelem éppen fordítva működik. A külföldi misszióinkat jóval nagyobb figyelem követi: például amikor egy magyart hazamenekítünk, lásd Tóásó Előd esetét, vagy éppen azokat az ügyeket, amikor Peruban börtönbe került honfitársainkat próbáljuk olyan helyzetbe hozni, hogyha tényleg bűnösök, itthon tölthessék le a büntetésüket. Vagy, ha valakit eladtak külföldre, akkor őt hazahozzuk. Senki nem gondol arra, hogy bajba kerülhet külföldön: balesetet szenved vagy kirabolják, elrabolják, de az elmúlt évben közel száz magyart tudtunk hazahozni, akik ilyen helyzetbe kerültek.

A bapstista lelkipásztor több, mint két évtizede éve keményen harcol a rászorulók életének jobbá tételéért. Forrás: Csudai Sándor - Origo

Ezek az esetek kapnak nagyobb figyelmet és az itthoni munkánk nem annyira látványos, éppen ezért nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mégis a társadalmi elismertségünk olyan magas, hogy a másodikak vagyunk az egyházi szervezetek között. Tudjuk, ez felelősséggel jár, tudjuk azt, hogy a személyi jövedelemadó 1 százalékos felajánlásából befolyó összeget csak Magyarországon lehet elkölteni.

Próbálunk életben tartani minél több speciális programot, amire máshogy nem tudunk támogatást szerezni, csak adományokból. Gyermekhospice házunk van Törökbálinton, vagy éppen más fontos alapítványi munkákat tudunk így finanszírozni.

Budapesten több helyen találkozhatnak a járókelők különböző installációkkal, amelyek a Baptista Szeretetszolgálat kitartó munkáját szimbolizálják. Mit érdemes tudni róluk?

– Egy kommunikációs ügynökség kreatív csapata nagyszerűen megértette a lényegét a munkánknak – meséli Szenczy Sándor. – Azért emelem ezt ki, mert nagyon ritka, hogy egyből megértsék a „dolgainkat". Amikor segítségnyújtásra gondolunk, tudomásul kell vennünk, hogy bárki, bármikor kerülhet bajba. Nyugalmas családi életek borulnak fel, amikor daganatos lesz a kisgyerek. Aki odajön hozzám és felnéz a szemembe, s azt mondja: „Sanyi bácsi, a jövő héten már nem élek."

Bármelyik szerető közegben történhetnek olyan tragédiák, amelyek nem vártak, amelyek hirtelenek következnek be, és mi segíteni tudunk.

Tehermentesítjük őket, fenntartjuk a Tábitha Gyermekhospice Házat, amelynek sajnos 50 százalékos finanszírozása van, tehát valahonnan elő kell teremteni a másik 50 százalékot is. Nagyon sok speciális programot végzünk, mint például a nyílt örökbefogadást, hiszen a Baptista Szeretetszolgálat egyike azon szervezeteknek, amelyek az örökbefogadást segítik. Ennek finanszírozása is a személyi jövedelemadó 1 százalékának civil- és egyházi szervezetek részére történő felajánlásából történik. Valamint szintén nem tudnánk fedezni az említett bevételek nélkül az olyan esetekben történő segítésnyújtást sem, mint amilyenek az árvizek, vagy éppen a vörösiszap-katasztrófa idején történő munkák voltak.

A budapesti installáció a Baptista Szeretetszolgálat munkáját szimbolizálja. Baptista Szeretetszolgálat

– Nagyon sokan gondolkodnak úgy – mi ezt CNN-effektusnak nevezzük –, hogy csak azok a dolgok léteznek, amiket a média bemutat. Mi kínlódunk ezzel, hiszen szükség és baj akkor is van, ha nem kerülnek bemutatásra. A médián keresztül sokan – főként együttérzésből – kedvet kapnak ahhoz, hogy segítsenek, és az emberek segítőkészek, az emberek adnak. Sokan gyanakodnak, hogy „biztos rossz helyre megy", vagy „nekem is kevés van, az a kevés mire elég?" Pedig kettősség ez.

Az egyik, hogyha nincs is mit felajánlanom, akkor is jó, ha nyilatkozom az 1 százalékról, mert a szervezet társadalmi elismertségét növelem. A másik, ha van egy forintom is, amit felajánlhatok, az csepp a tengerben, de a tenger is cseppekből áll. Volt egy régi stratégiánk, amelyhez ma is hívek vagyunk, ez a kézből kézbe adakozás, tehát amit mi kapunk, azt egyből tovább is adjuk.

Melyek Baptista Szeretetszolgálat legemlékezetesebb sikertörténetei?

– Volt egy nyugdíjas néni, aki azt mondta, hogy „Jaj Sándor, mit tudok én tenni, ha én csak néhány ezer forintot tudok küldeni?!" Én pedig azt mondtam neki, hogy abból a néhány ezer forintból mi több önkéntesünket el tudjuk küldeni az árvíz során homokzsákot pakolni. Az asszonyt ez által részesévé tettük a segítségnyújtásnak, hiszen ő nem tud elmenni zsákot pakolni, de az ő támogatásából három önkéntes ott tudott lenni.

Fontosnak tartjuk, hogy adakozóink számára személyessé tegyük a cselekedetet, ezért tájékoztatjuk őket arról, támogatásukat hol használtuk fel.

– Nagyon sokszor, amikor magyarországi támogatásról van szó, az emberek legyintenek, hogy ezek a dolgok nem működnek. A legnagyobb sikereink, amikor azok, akiket segítettünk, munkatársainkká válnak. Sokak szerint például a közmunkaprogram nem jó ötlet, azonban nálunk sikertörténetnek számít, hiszen tucatjával tudtunk az elsődleges munkaerőpiacra integrálni embereket, olyanokat, akik közmunkásként kezdték, és munkavállalóként folytatták. Nagyon nagy sikernek érzem, amikor egy eladott magyar lány, akit az egyik védett házunkba befogadunk, egy idő után kikerül onnan, azután életét önálló albérletben folytatja, ahol vele van a gyermeke és dolgozni jár.

Ha sikertörténetekről beszélek, akkor elsősorban egyéni sikerekről, egyéni történetekről tudok beszámolni, amelyek arról szólnak, hogy annak az egy embernek az életét sikerült egyenesbe hozni. Márpedig ha egyetlen ember életét megmentetted, akkor az egész világot mentetted meg.

További információk az adományozásról itt.