Toroczkait kizárták, Dúró kilépett a Jobbikból: hamvaiból támadt fel az SZDSZ

Teljesen új helyzet állt elő Toroczkai László Jobbikból való kizárásával, hiszen ezzel a várakozásokhoz képest intenzívebben megindult a  a radikálisok elszivárgása a pártból. Mi miért történt? Hogyan taktikáztak a párton belüli csoportok az elmúlt hetekben? Mi várható a továbbiakban? Feltámadt az SZDSZ a radikálisok távozásával? Végigvettük ezeket. Elemzésünk következik a jobbikos pártszakadás kellős közepén.

Az áprilisi parlamenti választás óta a Jobbikban felszínre törő, és eluralkodó konfliktusok határozták meg a hazai belpolitikai közbeszédet. Ezek a súlyos feszültségek már legalább a vadhajtások lenyeséseként elhíresült, 2016-os kongresszusi balhé óta jelen voltak a pártban, azonban a választáson való sikeres szereplés érdekében háttérbe szorították a felek. Hogy aztán a kudarcos eredmény következtében elemi erővel felszínre törjenek, és megindítsák a Jobbik kisgazdásodási folyamatát.

Előre megtervezett szakítás

A májusi tisztújító kongresszuson a Sneider Tamás-Gyöngyösi Márton párossal szemben alul maradó Toroczkai László etikai bizottság elé való cibálásával, és Dúró Dóra frakcióból való kizárásával pörögtek fel igazán az események. Hogy mi vezetett odáig, hogy a párt régi, szimbolikus arcait nem kívánatosnak minősítették a Jobbik vezetésében, arról egy hosszabb elemzésben írtunk. Érdekes kérdéseket vet fel, miért pont az ellen a két politikus ellen indított támadást az új elnökség, akik a kongresszuson elindultak a hivatalos jelöltek ellen. A radikálisok magyarázata erre az volt, hogy a Vona Gábor befolyása alatt lévő pártvezetés nem tűr ellentmondást, és meg akarta torolni, hogy szembeszállt velük valaki. A balratolódást preferáló néppártiak pedig elsősorban a szivárogtatásokra, és a Toroczkai által kezdeményezett párton belüli platformalapításra, illetve a szerveződéshez való csatlakozásra hivatkoztak.

Már ebből a véleménykülönbségből látszott, kibékíthetetlen ellentétek húzódtak meg a felek között, amit egész egyszerűen lehetetlen volt áthidalni.

Ha egy pillanatra eljátszunk a gondolattal, mi lett volna, ha a Toroczkai-Dúró páros nyert volna a tisztújításon, akkor arra juthatunk, hogy feltehetően ugyanazok a folyamatok játszódtak volna le, csak ellenkező előjellel.

Mi következik mindebből? Az, hogy mindkét félnek érdeke volt a szakítás, és mindkét fél tudta, előbb-utóbb robbanás lesz a vége.

A helyzet tehát a következő volt: a pártvezetés ki akarta szorítani a radikálisokat, a radikálisok pedig ki akartak szorulni a pártból. Akkor miért volt szükség minderre? Ez egy izgalmas kérdés.

A kommunikációs hadviselést a radikálisok nyerték

A kérdésben komoly érdekellentétek húzódtak meg a felek között. A sikertelen tisztújítást követően Toroczkaiéknak az volt az érdekük, minél tovább maradjanak a Jobbikban, hiszen minél tovább nincs lezárva az ügy, annál nagyobb bizonytalanságot tudnak kelteni a szervezetben. Ez pedig értelemszerűen az ő malmukra hajtaná a vizet. A frissen felálló, de erősen Vona Gábor befolyása alatt levő pártvezetésnek pedig az, hogy minél előbb megszabaduljanak a radikálisoktól. Ezzel megkezdődött a kommunikációs hadviselés a közöttük, Toroczkaiék arra játszottak, hogy ők maradnának, de nem engedi őket a pártvezetés, Sneiderék pedig azt az irányvonalat választották, hogy ők szeretnék, ha maradnának, de nem lehet velük bírni.

Utólag jól látható, hogy az utóharcot egyértelműen a radikálisok nyerték, a Jobbik pártvezetése látványosan kapkodott, és sok hibát vétett.

A párt vezető politikusai nem tudták megfelelőképpen kezelni a helyzet, és úgy beszéltek mintha minimum tíz éves MSZMP-s múltjuk lenne. Ebben Gyöngyösi Márton járt az élen, a korábban zsidókat listázni akaró, de ma már nagyon európai politikus súlyos hibákat vétett.

• Tipikusan szocialista szóhasználattal bomlasztónak nevezte Toroczkaiékat, akik a párt belső ellenzékét jelentették.
• Szintén a párt elnökhelyettesének szerencsétlen megnyilvánulása volt, hogy a kongresszuson 46 százalékos eredményt elérő radikálisokra az „egy-két hőzöngő" szóösszetételt használta.
• Véletlenül elszólta magát Toroczkai László etikai eljárásénak eredményéről, mielőtt még meghallgatták volna az érintetett.
• Ide sorolható a Jobbik házi bulvármédiájának, a Zsúrpubinak az 50-es évek hangulatát idéző, Toroczkaival kapcsolatos lejárató anyaga.

Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere ki akarta rúgatni magát a Jobbikból Fotó: Polyák Attila - Origo

Az idő sürgette Sneideréket: Több ponton sem állta meg a helyét Toroczkai kizárása

Azt, hogy a Jobbik vezetésének sürgős volt a radikálisok eltávolítása azt több dolog is megerősíti. Több olyan szabályt is áthágtak, amit saját maguk hoztak. Ismert, Toroczkai ellen az egyik vádpont az volt, hogy jobbikos taghoz méltatlan módon és tartalommal nyilatkozott „kormánypárti sajtóturnéja során”. A másik pedig az, hogy alapszabály-ellenesen platform alapítását kezdeményezte.

A probléma csak annyi, hogy a Jobbik alapszabálya nem szabályozza ezeket a kérdéseket teljes körűen, így nem is lehet őket megtiltani: nem zárja ki, hogy jobbikos politikus kormánypárti médiának nyilatkozzon, illetve platformot alapítson.

Ide illeszkedik Ásotthalom polgármesterének csütörtöki etikai meghallgatása körüli események is: a politikus jelezte a testület felé, hogy külföldi tartózkodása miatt nem tud megjelenni, amit nem vettek figyelembe a bizottság tagjai, nélküle hozták meg a döntést a kizárásáról. Pedig a Jobbik legfontosabb dokumentuma előírja, hogy ha valakivel szemben fegyelmi vizsgálat indul, kétszer maradhat távol az eljárástól, harmadszorra azonban kizárhatják a pártból. Toroczkai nyilván az időt húzta, azonban szabály szerint lett volna még lehetősége véleményének elmondására. Az etikai bizottság elnöke, és tagjai úgy néz ki, nem így gondolták.

Staudt Gábor a Jobbik etikai bizottságának elnöke. Nem érdekelte, hogy Toroczkai távollétében kellett ítéletet hirdetnie, hiszen sürgős volt neki az eltávolítása Fotó: Polyak Attila - Origo

Feltámadt az SZDSZ: A radikálisok kiválnak, maradnak a United Colors of Benetton radikálisok

Toroczkai kizárásával komoly mozgolódások indultak meg a párton belül: rengeteg középvezető, mezei párttag hagyja ott a Jobbikot. A kilépéscunaminak jelenleg megjósolhatatlan a végkimenetele. Egyelőre az látszik, a pártszakadás a vártnál is intenzívebben kezdődött, és elképzelhető, hogy a párttagság többsége Toroczkaiékkal tart. Felmerül a kérdés: biztos, hogy ezt akarta Vona Gábor, amikor közösségi oldalán arról írt két éve, hogy elvette a párt lelkét? Akármilyen meglepő a válasz, minden bizonnyal így akarta. A Jobbik korábbi elnökének eltökélt szándéka volt, hogy pártját beviszi a politikai centrumba annak érdekében, hogy a választók minél szélesebb rétege számára elfogadhatóak legyenek. Ugyanis Vona fejében él egy olyan elképzelés, hogy szavazókat a megroggyant baloldali pártoktól kell elhalászni, ott van erre lehetőség.

Egyre nyilvánvalóbban kirajzolódik a bukott pártelnök távlati célja: a Jobbiknak le kell fednie az egész baloldalt, elszipkázva a szavazóikat. Az erősen kétes tervének komoly akadályai voltak a visszatartó erőt jelentő radikálisok, akik a választást megelőzően meghiúsították az összefogást a baloldallal.

Csakhogy egy nagyon fontos következménnyel nem számolt az egykori pártvezető: totálisan színtelenné, szagtalanná fog válni a Jobbik Toroczkaiék kiválásával. Jól láthatóan észlelték ezt az „elvándorlási folyamatot" a Toroczkai által sokat kritizált párt körüli kommunikációs tanácsadók, marketing szakértők, akik igyekeztek elébe vágni a dolgoknak. A párt vezető politikusai az elmúlt hetekben látványosan előtérbe helyezték a nemzeti radikális témákat, így június 4-én elárasztották a magyar közvéleményt a Trianonnal kapcsolatos üzeneteikkel. Ebbe a körbe sorolható Sneider Tamás pártelnök maszkírozása is: a balliberálisokkal (Gyurcsány kivételével) összefogni szándékozó politikus kifejezetten sokszor szerepelt mentében, így például az Országgyűlés alakuló ülésén is így jelent meg, valamint a trianoni videós üzenetében is ebben a ruhában volt látható.

Nem nehéz kitalálni mi volt a radikáljobbos üzenetekre való rájátszással a cél: megállítani a radikálisok elvándorlását, és a párton belül tartani őket.

Csakhogy ennek eléggé SZDSZ-szaga van, hiszen a mentés Sneider éppen azokkal a balliberálisokkal akarna összefogni, akik Trianont legszívesebben elhallgatnák, történelmi súlyát nap mint nap bagatellizálják, így erősen kérdéses az akció sikere. A Jobbik egyre inkább SZDSZ-jelleget ölt, ha valóban nagy számban lépnek ki a radikálisok a pártból, akkor csak United Colors of Benetton radikálisok maradnak.

Sneider Tamás a Jobbik új elnöke mentében. Kommunikációs trükk a radikálisok megtartására Forrás: Facebook

A pártszakadással nem lesz vége a régi és jelenlegi jobbikosok közötti harcnak

A Jobbik anyagi gondokra hivatkozva nem indít jelölteket a budapesti időközi választásokon, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a párt ad magának egy kis időt az Európai Parlamenti választásra való felkészülésre. Ez alatt az idő alatt fel kellene építeniük magukat a jelenlegi összeomlás közeli állapotból, ami több szempontból sem lesz könnyű. Ismert, Toroczkai és Dúró Mi Magunk szerveződése június 23-án tartja zászlóbontását, ahol sok minden el fog dőlni, könnyen elképzelhető, hogy komoly konkurenst kap majd a Jobbik. Az egyelőre kérdéses, hogy párttá alakulnak-e a radikálisok, de minden jel ez irányba mutat.

Ha ez valóban így lesz, akkor a Jobbik építkezésének gátat szabhat, hogy energiáik jelentős részét az új alakulathoz való viszonyuk meghatározása kötheti le, hiszen kénytelenek lesznek velük foglalkozni. Ez fordítva is igaz.

Egy olyan politikai változás, mint a mostani jobbikos pártszakadás sosem pár nap alatt történik meg. Egyrészt az erodálódási folyamat is elhúzódhat, másrészt a sérelmek komoly nyomokat hagyhatnak a felekben. Ezt vetítette előre Toroczkai egyik megnyilvánulása, amikor arra utalt, hogy az Együtt finanszírozása körüli botrányon kívül is van tudomása más kellemetlen jobbikos ügyekről. Ásotthalom polgármestere mégiscsak a párt alelnöke volt az elmúlt két évben, érzékeny információkhoz juthatott, így ez komoly fegyver lehet a kezében. Kérdés, hogy ezeket a „bombákat” mikor használja fel, vagy felhasználja-e egyáltalán. A rombolás mellett azonban az építkezésre is koncentrálniuk kell a radikálisoknak: a semmiből kell létrehozni egy szervezetet, ami komoly anyagi ráfordítást igényel. Egyelőre még nem világos, hogy ezt miből kívánják megvalósítani. Akárcsak a maradók, a kilépők sincsenek könnyű helyzetben.