Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A téma annál is aktuálisabb, mert Románia hihetetlen és jogállami keretek között elképzelhetetlen kutyakomédiát mutat be mind a Székely Mikó Kollégium, mind a Batthyáneum esetében, vagy mutatott be a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ügyében.
Nem beszélve arról a számos erdélyi arisztokrata családról, amelyek jelentős értéket képviselő, családi vagyonának visszaszolgáltatását szintén mindenféle mondvacsinált indok alapján akadályozta meg a román állam, vagy államosította vissza már a sikeres visszaszolgáltatás után. Hiszen erre is volt példa a közelmúltban.
A rendezvényt Prof. Dr. Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója nyitotta meg, aki kifejtette azon véleményét, hogy Trianon után az utódállamok tudatosan és szándékosan fosztották meg a magyar nemzetiségűeket tulajdonaiktól.
Szakály professzor elmondta azt is, hogy a szervezés célja nem más, mint, hogy segítsék azt a folyamatot, hogy az elkobzott vagyontárgyak végre visszakerüljenek jogos tulajdonosaikhoz, és a jog végre igazságot is szolgáltasson az ügyükben.
Köszöntőjében Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója elmondta, hogy a
magyar nemzetpolitika háborús állapotban van"
két vagy három utódállamban. Szlovákiáról elmondta, hogy jelenleg „fegyverszünet" van. Ukrajna kapcsán beszámolt arról, hogy háborús állapot uralkodik.
Románia kapcsán úgy fogalmazott, hogy ott „köztes állapot" van, és a magyar nemzetiségűeket, illetve a történelmi egyházakat érintő restitúciós eljárás az egyik fő „csatatér" a két nemzet között.
A KJI igazgatója elmondta, hogy még idén petícióval fordulnak az Európai Parlamenthez, amelyben kérni fogják, hogy az EP kötelezze az Európai Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást Romániával szemben a magyarokkal szembeni rendszerszintűvé váló, diszkriminatív politikája miatt.
A főigazgató gondolatait kiegészítette dr. Antal Eszter, a KJI jogásza, és elmondta, hogy az elmúlt időszakban súlyosan jogsértő döntések születtek, és számos esetben az is előfordult, hogy egy erdélyi magyar arisztokrata családnak már visszaadott ingatlant, hajmeresztő indokokra hivatkozva államosított vissza Románia.
Ilyen eset volt például a Bánffy család ügye is, amelyről az Origo is beszámolt korábban.
Ebben az ügyben a Giurgiu megyei törvényszék, egy 1952-es koncepciós ítéletre hivatkozva utasította el a korábbi visszaszolgáltatási döntését megsemmisítő ítélete ellen benyújtott fellebbezését a bíróság.
A jogász elmondta azt is, hogy a fenti számos eset átvizsgálása alapján megállapítható, hogy Románia a bíróságai útján rendszerszintű jogsértést valósít meg. Ezért döntöttek amellett, hogy petícióval fordulnak az európai szervekhez.
Vincze Gábor történész előadásában elmondta, hogy Trianon után elkezdődött a Romániába került kb. 1,5 milliós magyar kisebbség tudatos és tervszerű elszegényítése. Ez pedig most már 100 éve tart.
Vincze Trianonig visszamenő elbeszéléséből kiderült, hogy a románok már 1920-ban földreform címén elkezdték kisemmizni az erdélyi arisztokratákat, de olyan akkori magyar brandeket is szemrebbenés nélkül tönkrevágtak, mint például az aradi vagongyár, vagy épp a Baróti Szénbánya Részvénytársaság.
És ez csak két példa.
Au 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés alapján visszacsatolt Észak-Erdélyben a magyar kormányok nekiláttak a húszéves román elszegényítés után Székelyföld gazdasági felzárkóztatásához, például jelentős összegeket öltek bele a vasútfejlesztésbe. Ezek a II. világháborút lezáró Párizsi békét követően mind ott maradtak Romániának.
A korábbi román agresszivitás és bosszúszomj még jobban felerősödött 1945 után. Így a hatalmas vagyonhoz jutó románok mindenáron ki akarták fosztani az erdélyi magyarokat megmaradt javaikból is, így is előmozdítva ellehetetlenítésüket.
Élen járt ebben Petru Groza, akinek az uralma alatt létrejött az Ellenséges Vagyonokat Kezelő Intézet Romániában. Utóbbi szervezet feladata volt az, hogy az ellenséges személyektől – értsd: magyaroktól – elkobzott vagyontárgyakat kezelje.
És ebben az időben alkották meg a „vélelmezett ellenség" jogi kategóriát, ami egy olyan gumifogalom volt, amelyet bárkire rá lehetett fogni, akit éppen ki akartak fosztani a vagyonukból.
A történész elmondta, hogy olyan jelentős vagyon jutott ennek a szervezetnek a birtokába, amelyből ki lehetett volna fizetni Magyarország Szovjetunió felé fennálló hadisarctartozását.
Dr. Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész elmondta, hogy a magántulajdon az egyik legfontosabb emberi jog, hiszen anélkül elképzelhetetlen lenne például a sajtószabadság vagy a vallásszabadság kiteljesedett gyakorlása. Az alkotmánybíró beszámolt arról is, hogy a románok által mintaként tekintett Code Civil, azaz a francia polgári törvénykönyv kifejezetten szentnek és sérthetetlennek tartja a tulajdonjogot. Horváth Attila elmondta, hogy az utódállamok, így Románia is többféle módszerrel próbálta ellehetetleníteni a területén maradt magyarságot. Az egyik módszer az volt, hogy nehezen, vagy nem adták meg nekik az állampolgárságot, de ezek közé az eszközök közé tartozott a magyar kisebbség vagyonának elsíbolása is.
Az egyik román trükk abból állt, hogy amikor földreformra került sor, akkor a lehetséges magántulajdon felső határát jóval alacsonyabban húzták meg Erdélyben, mint a románok lakta területen. Így könnyű szerrel megszerezhettek közepes birtokokat is Erdélyben. Természetesen a magyar birtokosoktól.
A másik kiváló eszköz a magyar emberek vagyonának megszerzésére a jogtalan vagyonelkobzás volt.
Így például a magyarországihoz hasonló koncepciós perek kiváló lehetőségként szolgáltak arra, hogy a per végén kamuindokkal elvegyék egy magyar nemes minden vagyonát.
Dr. Kurucz Mihály arról beszélt, hogy bár Románia látszólag megfelelt a NATO-tagság feltételeként előírt restitúciós eljárások szabályozásában, azonban a valóságban akadályozzák a visszaszolgáltatásokat.
Emellett elmondta, hogy káosz uralkodik az ingatlanok nyilvántartásában is Romániában, és még a mai napig nem készült teljes körű, az egész országra, így Erdélyre is kiterjedő nyilvántartás, bár arra vonatkozóan már 1996 óta van érvényes jogszabály.
A probléma gyökere az, hogy eltérő nyilvántartás készült Erdélyre még az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában, és eltérő regiszter készült a románok lakta tartományokra, amely aztán eltérő szabályozáshoz is vezetett az országon belül.
Hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, emellett még a közjegyzők tulajdonjogot igazoló dokumentumokat bocsáthattak ki ebben a kaotikus helyzetben.
És zajlott a restítúció is a maga romániai módján. Így ember legyen a talpán, aki átlát a rendszeren.
Ezután Dr. Korom Ágoston beszélt arról, hogy az Európai Uniós joggyakorlat nem garantálja a tulajdonhoz való jogot, és a restitúcióhoz való jogot sem, így a jogvédőknek nehéz dolga van, amikor az uniós szerveknél próbálnak harcolni az egyes károsultak jogaiért. Korom Ágoston elmondta, hogy mivel Romániában – szemben Szlovákiával – nem született az EU jogával ellentétes törvény ezen a téren, ezért elsősorban az egyes döntéseket, így a bírósági és közigazgatási döntések uniós jogba ütközését vizsgálták.
Ennek során számos kirívó visszaállamosító ítélettel találkoztak a bírói gyakorlatban, illetve azt is tapasztalták, hogy sok esetben egyszerűen nem vettek figyelembe bizonyítékokat, illetve találkoztak több egyértelműen a magyarokkal szembeni diszkriminatív esettel is.
A konferencián felszólalt Dr. Gyeney Laura, a PPKE-JÁK egyetemi docense, aki az európai petíciós jogról, és az abban rejlő lehetőségekről beszélt. Ezután pedig két felszólaló, Ugron Béla, valamint Csinta Samu az egyes, konkrét esetek elmesélésével érzékeltették a román igazságszolgáltatás visszaéléseit.
