Bene László 1989 és 1994 között több rablást követett el, és négy embert gyilkolt meg társával együtt. Egyik áldozatuk egy szabadnapos rendőr, Ősz Zsigmond volt, vele Győrben végeztek. Utána egy egyetemistát, Sádt Győzőt öltek meg a budai Skálánál 1992 májusában.
A fiatal férfit egy taxiban lőtték le, a taxist is megsebesítették, de a pénzt végül nem sikerült megszerezniük.
Ekkor ragadt rá Benére a „skálás gyilkos” név. Néhány hónappal később Sárszentmihálynál újra lecsapott a páros: lőgyakorlatot tartottak, amit két vadász megzavart.
1994-ben elfogták és letartóztatták őket. Két évvel később, 1996-ban a bíróság életfogytiglanira ítélte a rablógyilkosokat. Donászi Aladár ma már nem él,
2001-ben öngyilkos lett a börtönben: felvágta az ereit a cellájában.
Bene Lászlót is életfogytiglanira ítélték, ami akkor 25 évet jelentett. 2016-ban szabadulási kérelemmel fordult a bírósághoz, amit akkor megtagadtak tőle. A döntésben közrejátszott a szakemberek véleménye, akik mind azt állították, hogy a férfi nem változott meg.
A pszichológusok úgy találták, nem valószínű, hogy a szabad Bene László törvénytisztelő életmódot folytatna.
2018-ban újra szóba került, hogy kiszabadulhat. Egy bíró úgy is döntött, elhagyhatja a börtönt, de az ügyészek fellebbeztek a döntés ellen, amelyet végül megváltoztattak. A rablógyilkos börtönben maradt.
A most 66 éves Bene László saját bevallása szerint mindig is úgy tekintett magára, mint egy gengszterre.
Korábban azt nyilatkozta egy interjúban, hogy a sorozatgyilkosokkal ellentétben ő sosem élvezetből ölt.
Ő fegyházas volt, én börtönös. A nyolcvanas években mi voltunk itt a rabminiszterek. Ő írnokként dolgozott a főépületben, én azon az irodán voltam, ami most a nevelőiroda
– mondta társáról a Borsnak a szegedi Csillag börtönben.
Arról is beszélt, nagyon dühös volt, amikor meghallotta, hogy Donászi feladta.
Emlékszem, 2001-ben volt. Két nappal később van a születésnapom. Nem láttam a pipától
– mondja, majd hozzáteszi, hogy szerinte
gonoszság volt Donászitól, hogy éppen akkor akarta megölni magát.
Bene ma is tisztán emlékszik a skálás gyilkosságra, amelynél mindketten azt hitték, a pénzkísérőknél is fegyver van.
Donászit sehol nem láttam, de azt igen, hogy két ember, a kétméteres pénzkísérő, meg a taxis kiszáll. Mondom magamban, Donászival már végeztek. Akkor szálltam ki a meneküléshez használt kocsiból. A szerencsétlen taxis futott felém. Két lövéssel mindjárt megállítottam.
– mondta, majd hozzátette, hogy a 21 éves férfinak egyáltalán nem kellett volna meghalnia.
Elárulta, el akart menni Sádt Győző temetésére, és látta a fiatal anyját is.
A vadászok elleni támadás részeletei is szóba kerültek. 1992 novemberében Bene lőtte le a fiatalabb áldozatot, ifjabb Tóth Tamást.
Ő volt az, aki szembeszállt velem fegyverrel. Azt mondta, hogy: megvagy, Bene!
– emlékszik vissza.
Úgy mentem ki, aki útban lesz, annak félre kell állnia. Vagy ő hal meg, vagy én.
Bene úgy érezte, hogy egy utcai harcban voltak. Amikor arról kérdezik, milyen kapcsolatban áll Istennel, hisz-e benne, azt válaszolja, hogy racionalista és pragmatikus is egyben.
A magyarok Istenében hiszek.
Aztán a halála is szóba került.
Természetesen, mint Petőfi. Csatában essem el. Fegyveresen. Ez lenne a legszebb, a hozzám méltó
– mondja Bene László.