14 éve árulta el a baloldal a határon túli magyarokat

Tizennégy évvel ezelőtt, 2004. december 5-én két kérdésben is népszavazást tartottak Magyarországon. A kérdések leegyszerűsitve arról szóltak, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények maradjanak-e állami, önkormányzati tulajdonban vagy a privatizáció sorsára jusson ez a szektor is, valamint, hogy a határon túli nemzettársaink egyszerűbb eljárással megkaphatják-e a magyar állampolgárságot. A relatíve rövid kampány nagyon intenzív volt: ekkor vezette Gyurcsány Ferenc az első hazugságkampányát, melynek plakátarcaként ekkor ismerhette meg az ország Bangóné Borbély Ildikót. A határainkon kívül rekedt magyarok állampolgárságának könnyített megszerzését az első Orbán-kormány tette végül lehetővé, 2010-ben, az első kétharmados győzelem után. 

Bár két kérdést tettek fel a népszavazáson, a referendumot megelőző, egyre nagyobb vita és egyre erősebb kampány inkább a kettős állampolgárságról szólt. A Magyarok Világszövetsége által benyújtott kérdés így szólt:

Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

Végül alig több mint 3 millió szavazó járult az urnákhoz a lehetséges 8 millióból, elsősorban a Gyurcsány Ferenc vezette kormány gyalázatos propagandája miatt.

Az akkori kormány, illetve az MSZP az emberek - a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok gazdaságpolitikája miatt amúgy is romló - létbiztonságba vetett hitét támadta tudatosan. Röviden így lehet összefoglalni a kampányukat: kevesebb lesz a pénzed, a nyugdíjad, ha a határon túli magyarok az állampolgárság birtokában idejönnek Magyarországra, mert pénzt vesznek el tőled.

A szokásos internacionalista kényszeres megfelelés szintén a kampány része volt: mit szól majd az Európai Unió, mit szólnak majd a környező országok?

Hogy a valóságtól mennyire elrugaszkodott számok hangzottak el akkoriban, jól jelzi, hogy a Gyurcsány-kormány egyes számításai

800 ezer (!) áttelepülőről szóltak.

Gyakran hangoztatott érv volt, hogy a kettős állampolgároknak és hozzátartozóiknak is járt volna az egészségügyi ellátás. Ami nyilvánvaló hazugság volt, hiszen a társadalombiztosítási jogosultság nem állampolgársághoz kötött, hanem a járulék fizetéséhez.

Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s karrierjének kezdete Forrás: 888.hu

A kampány novemberben kezdett eszkalálódni, akkor már 101 milliárdos egészségügyi kiadás növekedésől kezdtek írni, de a baloldali Népszavában 500 milliárdos számokat is olvashatunk. Ezeknek a számoknak a forrása természetesen Gyurcsány Ferenc vagy valamelyik kormánytag, esetleg MSZP-s politikus volt. A kisebbik kormánypárt, az SZDSZ, valószínűleg tudatosan, jóval kisebb mértékben vett részt a kampányban, bár ők is az egészségügy privatizációja mellett és a kettős állampolgárság ellen kampányoltak.

Lendvai Ildikó azt mondta a Népszabadság, 2004. november 11-i számában, hogy a kettős állampolgárság összeroppanthatja az ország gazdaságát. Ez nagyon hasonlított Kovács László hírhedt 2002-es riogatására a 23 millió románról.

A folyamatos, bizonytalanságra építő baloldali kampány egészen az utolsó pillanatig megfigyelhető volt, erre számtalan példát találunk a korabeli sajtóban. A Népszabadságban például olyanokat lehet olvasni, hogy „össze kell egyeztetni a nemzeti lelkesültséget a nemzeti felelősséggel. (...) Nem tisztességtelen, ha valaki számolni kezd, mielőtt kialakítja álláspontját".

A kampány legvisszataszítóbb jelensége maga Gyurcsány Ferenc kormányfő volt, aki miniszterelnökként tudott olyanokat hazudni, mint hogy a népszavazási kérdések destabilizálják az országot és kárt okoznak, vagy hogy erre a kérdésre nem lehet jó választ adni, és természetesen a szokásos hisztéria a külpolitikai feszültségekről, vagyis hogy

mit szól majd Európa ehhez az egészhez.

Gyurcsány azzal riogatott, hogy minden magyar adófizetőnek egy évben plusz 168 ezer forintot kell fizetnie, ha a referendum sikeres lesz és a határon túliak igénybe veszik az állampolgári jogon járó szolgáltatásokat. Gyurcsány még a Corvinus Egyetemre is elment folytatni a hazugságkampányt, bemutatva a Felelős döntés c. kiadványukat, melyben 16, azaz tizenhat oldalol keresztül próbálták statisztikákkal és interjúkkal alátámasztani igazukat.

Gyurcsány Ferenc szavaz 2004. december 5-én

Az MSZP plakátkampányt is indított,

itt ismerhette meg az ország Bangóné Borbély Ildikót, akinek első jelentősebb pártfeladata a családját a határon túli magyaroktól féltő anya megjelenítése volt a gyűlöletkampányban.

Az SZDSZ-es oktatási minisztérium 63 milliárd forintos többletkiadással számolt (mondván, hogy a határon túli iskolások 40 százaléka átjönne Magyarországra), a mai napig aktív Korózs Lajos pedig, aki jelenleg a parlament népjóléti bizottságának MSZP-s elnöke, 800 ezer áttelepülővel és 161 milliárd forintos szociális kiadással riogatott. Szűcs Erika, az MSZP országos választmányának elnökhelyettese megmaradt a konkrétumok nélküli félelemkeltés mellett, sarkosan csak annyit mondott

amennyiben az igenek győznek december 5-én, az állampolgároknak viselniük kell a döntésük következményeként jelentkező többletterheket.

Néhány nappal később a Népszavában azt olvashattuk, hogy

évente nagyjából minden ezer nyugdíjas áttelepülő után 800 millió forint többletkiadással lehet számolni.

Egy szórólap is megjelent akkoriban, aláírás nélkül, de teljesen egyértelmű, hogy az akkori nagyobbik kormánypárt keze volt a dologban. A szórólap bicskanyitogató stílusban, szinte ordítja az olvasó arcába, hogy „ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra!, ne fizessünk havi 20000 forintot családunk pénzéből!, ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat!, ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt!”

Az egyik legdurvább hazugság a Népszavában jelent meg, az alábbi címmel:

A határon túliak sorban állnak a magyar nyugdíjért.

Bár Gyurcsány Ferenc sajátosan értelmezte, és értelmezi a mai napig a Kárpát-medencei összmagyarságot, többször kijelentette, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás nem egyesíti, hanem szétszakítja a nemzetet. Az akkori liberális-baloldali sajtó komoly hátteret biztosított ennek a terjesztéséhez.

Duray Miklóssal (a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának akkori ügyvezető alelnökével) érthetünk egyet, aki 2004 novemberében így fogalmazott:

Aki nyolcszázezer határon túl élő magyar áttelepülésével riogatja a hazai közvéleményt, az vagy nem normális, vagy egyszerűen csak gazember.

A baloldal 2004-es határon túli magyarok elleni gyűlöletkampánya különösen a 2015-ben kezdődő migrációs válság és az arra adott balliberális válaszok tükrében válik gyalázatossá. Érdemes többször is elolvasni az akkori, 2004-es szocialista nyilatkozatokat, főleg azokat, amelyek a költségvetés feltételezett növekvő terheire utalnak, és összevetni azzal, hogy

akik az állampolgárságot sajnálták a határon túli magyaroktól akkor, most tömegével engednék be a magyarul nem tudó, idegen kultúrájú migránsokat és fordítanának rájuk hatalmas összegeket.

Egy gyalázatos, a határon túli magyarok ellen irányuló baloldali hazugságkampány ért célt 2004 december 5-én, de csak ideiglenesen. 2010 májusában, az első kétharmados választási győzelem után az újonnan felálló Orbán-kormány könnyebbé tette a határainkon kívül rekedt magyarok állampolgárságának megszerzését, közel 20 évvel a rendszerváltás után, igazságot szolgáltatva a határon túli magyaroknak.

Az elmúlt 8 év pedig bizonyította, hogy ez a döntés nem elvett a nemzettől, hanem nagyon sokat adott neki.