A legrosszabb időkben úgy hangzott a tételmondat, hogy "aki nincs velünk, az ellenünk van". Rákosi Mátyás verzióját egy fél fokozattal kevésbé rossz korban Kádár János fordította visszájára, aki azzal traktálta a magyar munkásnépet, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van". A rendszerváltás lecsengett, az új idők pedig új szólamokat kívántak meg, amivel ez idáig adós maradt a magyar politika. Mint sok minden mást, ennek az űrnek a betöltését is a modernkorok pártja vállalta magára. Donáth Anna Júlia, a Momentum ifjú füstgránátdobáló tehetsége klaviatúrát ragadott a pár ezer fős tüntetések hevében, és konkrétan egy az egyben bekategorizálta az összejöveteleken megjelenteket. A következők derültek ki az ifjú politikus összesítéséből:
Donáth halált megvető bátorsággal mondja ki azt, amiről a demokraták közössége hosszú ideig csak álmodozni mert:
aki ellapátolja a szomszéd háza elől a havat, az is velünk van!
Az új Kádár János szerényen hozzáteszi, hogy az ellenállásnak rengeteg formája van, a tüntetés csak egy. Viszont ahhoz, hogy közösen kifejezésre tudják juttatni, hogy elég volt, ahhoz az alapállású, a gyermekeikre otthon vigyázó, és a havat lapátoló ellenállóknak is meg kell találnia az ehhez szükséges eszközöket.
A Momentum posztkádárista gondolatkísérlete kérdés nélkül megér egy bejegyzésmegosztást, itt tudják elolvasni az ifjú demokrata okfejtését: