A miniszter kiemelte, hogy az atomerőművek és a megújuló energiaforrások nem egymás ellenségei, hiszen hosszú távon e két villamosenergia-termelési mód lehet a megoldás az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A konferencián a világon elsőként bemutatott, az OECD NEA Dekarbonizáció költségei: Az atomenergia és megújulók magas arányával járó rendszerköltségek című kiadvány megbízható, igazolt tényeken alapuló válaszokat ad azokra a kérdésekre, kihívásokra, amelyekkel az energetika területén folyamatosan szembesülünk. Így arra is, hogy rendszerszinten milyen részarány az optimális a szén-dioxid-kibocsátás mentes technológiák tekintetében, azaz milyen energiamix szolgálja leginkább az ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi célok teljesülését.
Süli János a hazai villamosenergia-rendszer kihívásaival kapcsolatban elmondta, hogy évek óta folyamatosan növekvő villamosenergia-fogyasztással, újabb és újabb rendszerterhelési csúcsokkal szembesülünk. 2019. január 23-án például a déli órákban a hazai fogyasztás újabb történelmi csúcsot döntött, hiszen a MAVIR 6926 MW-os csúcsterhelést regisztrált.
Mindezek mellett uniós szinten is rendkívül magas az import villamos energia részaránya. 2018-ban például új csúcsként már 31,6 százalékot ért el. Ez is egyértelműen azt igazolja, hogy a Paks II. Atomerőmű megépítésére mindenképpen szükség van – zárta szavait a miniszter.
William D. Magwood, az OECD NEA főigazgatója szintén fontosnak tartotta kiemelni, hogy az atomenergia és a megújuló energiaforrások nem egymás ellenségei, hiszen ha a globális klímavédelmi célokat el akarjuk érni, akkor minden lehetséges opciót figyelembe kell venni. Ugyanakkor tisztában kell lennünk az egyes villamosenergia-termelési módok valós költségeivel, hiszen a megújulós részarány növelése együtt jár a költségek növekedésével is.
A főigazgató kérdésre válaszolva elmondta, hogy Oroszország komoly szereplő a globális atomenergetikai piacon. Világszerte jelenleg is számos atomerőműt épít, és a jövőben további megrendelések várhatóak. Ennek pedig az az alapvető oka, hogy Oroszország már évtizedek óta épít atomerőműveket. Ez a teljesítmény meggyőző és komoly pozíciót jelent a számukra.
Minden országnak szuverén joga annak meghatározása, hogy milyen típusú atomerőművet épít, azaz kitől rendeli meg az új atomerőművet – mondta William D. Magwood.
A párizsi klímaegyezmény értelmében a kormányok megállapodtak abban, hogy az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2°C alatt tartják a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését. Ez az elkötelezettség jelentős erőfeszítéseket igényel az energia- és a villamosenergia-termelés szén-dioxid-mentesítése, az energiaszektor radikális átalakítása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák, különösen az atomenergia és a megújuló energiaforrások, például a szél- és naperőművek gyors bevezetése tekintetében.
A tanulmány az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-rendszerek költségeit vizsgálja, amelyek képesek a szigorú szén-dioxid-kibocsátás csökkentés elérésére a 2 °C-os célnak megfelelően. Ennek megfelelően számos forgatókönyvet elemez, amelyek ugyanazt a kibocsátáscsökkentési célt érik el, de változó megújulós, vízerőmű és atomerőmű részarány mellett.
Az OECD országok villamosenergia-termelésének a szén-dioxid-kibocsátását az évszázad közepére közel 90 százalékkal kellene csökkenteni. A jelenlegi 570 gCO2/kWh értékét 2050-ig 50 gCO2/kWh-ra kellene mérsékelni.
A tanulmány nagyon világosan bemutatja, hogy az igények kielégítéséhez szükséges kapacitások nagysága a nap- és szélerőművek arányának emelkedésével természetesen növekszik, mivel ezen időjárásfüggő megújulóknak a kapacitásértéke sokkal alacsonyabb, mint például egy atomerőműnek. Ez azt jelenti, hogy míg a bázis forgatókönyv villamosenergia-igényét 98 GW kapacitással ki lehet elégíteni, addig a 75 százalékos megújulós (nap és szél) részarány eléréséhez már több mint 325 GW kapacitás szükséges.
Fontos megemlíteni, hogy a különböző forgatókönyvekben a klímavédelmi célok miatt a szén már nem szerepel, ugyanakkor a gáz biztosítja a rendszer rugalmasságát. Az akkumulátoros tárolást csak a legmagasabb megújulós részarány esetén vették figyelembe.
Az elemzés egyértelműen azt mutatja, hogy magasabb megújulós részarány következtében a villamosenergia-ellátás költségei növekednek. A 75 százalékos részaránynál mindez azt jelenti, hogy a költségek az alap forgatókönyvhöz képest közel megduplázódnak.
A tanulmány egyértelmű üzenete az, hogy a globális klímavédelmi célok elérése érdekében az atomenergia mellett elengedhetetlen a megújuló energiaforrások fejlesztése is. Ugyanakkor az energiapolitikai döntéseink során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a megújulók, különösen a nap- és szélerőművi fejlesztések költségigénye nagyon magas.
Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője