A nyugati és magyar balliberális - jelentős részben álhíreket terjesztő - sajtó muszlimok asszimilációjáról vagy integrációjáról beszél, pedig saját szemünkkel láthatjuk, hogy
sokkal jellemzőbb a bűncselekmények megsokszorozódása, a nemi erőszak, a fegyveres támadások és kirekesztő, fenyegető viselkedés (például Párizsban és Brüsszelben egyes üzletekbe nem léphetnek be nők) elharapódzása.
Megkérdőjelezhető tehát azon európai politikusok jó szándéka, akik azt vallották, sőt vallják, hogy a migráció egy szükséges vagy hasznos dolog lenne.
Sokkal valószínűbb azonban, hogy azok a döntéshozók, akik Európába hívták a muszlim tömegeket, tökéletesen tisztában vannak tettük következményeivel.
Hazájukban, Németországban és Franciaországban, a két legnagyobb muszlim kisebbségnek otthont adó országban,
a közel-keleti és afrikai bevándorlók beépítése a társadalomba már a 2015-től kezdődő migrációs válság előtt is nyilvánvalóan kudarcot vallott.
Ennek egyik példája, hogy a német szövetségi bűnügyi hivatal adatai szerint már a migrációs válság előtti 20 évben 40 százalékkal nőtt a külföldi származású személyek által elkövetett bűncselekmények száma.
Ez a szám azóta nemcsak emelkedett, hanem egyenesen kilőtt. Munkanélküliség terén is jól mutatkozik a társadalmi integráció kudarca.
Németországban például minden második migráns munkanélküli,
illetve akinek van állása, azoknak is egy jelentős része szaktudást nem igénylő munkakörben tevékenykedik, miközben a németeknek szakképzett munkavállalókra van szükségük, főképp orvosokra és informatikusokra.
Magyarországnak sokkal hosszabb idő állt rendelkezésére, hogy tesztelje a muszlimok asszimilálhatóságát, társadalmi beépíthetőségét.
Semmilyen formában sem járt sikerrel a mindenkori magyar állam.
Az első kísérlet a magyarországi muszlimok társadalmi integrálására a magyar történelem egyik legstabilabb időszaka alatt történt, Könyves Kálmán uralkodása idején.
Könyves Kálmán nem politikailag korrekt módon próbált szót érteni a muszlimokkal, törvényekben kötelezte őket a magyar életmód elsajátítására.
Ennek ellenére sem járt sikerrel,
a böszörmények még 200 évvel később sem tudtak a magyar társadalom szerves részévé válni.
A második találkozást a muzulmán kultúrkörrel senkinek sem kell bemutatni: a Balkán felől érkező oszmán-török csapatok agresszíven igyekeztek átjutni a déli határon, majd megszállták Budát.
Láthatjuk tehát, hogy a muszlim kisebbségeket nemhogy asszimilálni nem lehet, de a társadalmi integrációjuk is, mint csoport, képtelenség. Ettől függetlenül persze vannak sikeres egyéni integrációs projektek, de tömegesen ez lehetetlenség.
Mégis ezt tűzte zászlójára a Magyar Iszlám Jogvédő Egyesület (MIJE),
akik 2016-ban alakultak meg, a migrációs válság csúcsán, és egyből ki is nyilvánították hovatartozásukat:
két hónappal alapításuk után csatlakoztak a Soros György magyar jogászaiból álló Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nyilatkozatához, amely a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazás bojkottjára szólított fel.
Persze nem véletlen a 2016-os alapítás:
Az ellenzéknek szüksége volt egy olyan szervezetre, ami nem jogi vagy politikai úton (bár a szervezeti tevékenységükben a jogi védelem nyújtását is megemlítik) tolja a bevándorlás szekerét, hanem a migráció társadalmi és kulturális létjogosultságának felépítésével a népszavazás előtt.
Egyszerűbben szólva, kellett Magyarországra is egy olyan szervezet, amely a politikai érzékenyítéssel, mintegy gondolatrendőrségi felügyeletet biztosít a magyar sajtóban, közösségi médiában, hátha így
nagyobb sikert érnek el a bevándorláspárti erők.
Hogy mennyire volt ez sikeres, könnyű megmondani a 2016-os migrációs népszavazás elsöprő kormánypárti eredményének ismeretében is.
Mindenesetre az biztos, hogy a MIJE beállt a Soros-szervezetek propagandája mögé,
rendszeresen „elemzik" például a migrációs témájú, a konzervatív sajtóban megjelent cikkeket, nyilatkozatokat, és kérdés nélkül felülnek a fake news vonatra, ha az érvelés éppen úgy kívánja.
Igazán 2018-ra jöttek bele, amikor nekimentek a Stand for Christians, magyar keresztény hírportálnak, mivel szerintük a nagyrészt vallási tematikájú oldal felforgató (!) és gyűlöletkeltő (!).
A portálnak egyébként az volt a bűne, hogy lemerészelte írni, egyes muszlim többségű országokban a keresztények üldözésnek vannak kitéve.
Ellenben a MIJE nem fél - egyébként igaztalanul - iszlamofóbiát, kirekesztést, rasszizmust kiáltani, ha bevándorlási kérdésben megszólal egy konzervatív, kormánypárti politikus.
Míg a világ másik felén keresztényeket ölnek muszlimok, ahogy azt láthattuk például Srí Lankán, addig
Európában a migráció ellen felemelt szó halálos bűn az áljogvédők szemében.
Nyugat-Európában a balliberális sajtó eltitkolja, ha egy bűncselekményt muszlim migráns követte el, terroristák járkálhatnak szabadon, az áljogvédők mégis azt mondják, hogy a keresztények a felforgatók.