Nagyon érdekes dolgok derültek ki Erdélyről

Igazán hiánypótló kiadványt jelentett meg az Országház Könyvkiadó azzal, hogy egy átfogó műben mutatják be a 16-17. századi erdélyi országgyűlések szerepét és helyét a magyar parlamentarizmus történetében.

A Buda eleste után a Magyar királyság keleti részeiből mint-egy három évtized alatt kiformálódott erdélyi fejedelemség országgyűléseinek története kétségtelenül részét képezi a magyar parlamentarizmus történetének.

Az új állam megörökölte a középkori Erdély sajátos társadalmi-rendi struktúráját, így korszakunkban is a három nemzet – a magyar nemesség, a székelyek és a szászok közössége

– alkotta az országgyűléseken politikai jogokat gyakorló rendeket – minderről az Országház Könyvkiadó legújabb művében olvashatnak az érdeklődök, amiben a 16-17. századi erdélyi országgyűléseket veszik elemzés alá.

Középkori előzmények

Oborni Teréz könyvéből kiderül, hogy a magyar alkotmányosság hagyományaira, az erdélyi jogszokásokra, valamint a királyság országgyűléseinek a 16. század elejére kialakult működési rendjére épült erdélyi rendi gyűlések betöltötték történelmi szerepüket, a fejedelmi hatalom és a rendek küzdelmének teret adva biztosították a törvényalkotás lehetőségét, azonban az állam mintegy másfél évszázados fennállása alatt mindvégig megmaradtak az Európában akkoriban ismert legegyszerűbb szervezeti és működési keretek között.

Forrás: Origo

A kötet bemutatja az erdélyi fejedelemség rendi gyűléseinek késő középkori előzményeit valamint az ország belső törvényes rendje kialakításában betöltött szerepét, majd széles körű áttekintést ad a fejedelmi korszakban létezett ország-gyűlés szervezeti felépítéséről és tevékenységi köréről.

Nem voltak közömbösek

Olvashatunk arról is, hogyan formálódott ki az 1526-os mohácsi csatavesztést követően az új állam közjogi rendszere. Világos lehet előttünk, hogy egyáltalán nem volt egy tervezett folyamat a fejedelemség létrejötte, inkább a nemzetközi körülmények alakulásának köszönhetően fejlődött ki.

Megtudhatjuk, hogy a későbbi fejedelemségben is mindvégig a hagyományosan az egyes natiok alkották az országgyűlésen a meghatározó szerepet vivő rendeket, annak ellenére, hogy miként arról szó esett, a rendi közösségek határait új társadalmi csoportosulások fenyegették.

Bár a székelység vagyoni és társadalmi széttagoltsága vitathatatlanul nagy méreteket öltött a korszakunkban, az országgyűlésben betöltött szerepük a rendi egység elvi és gyakorlati megmaradását egyaránt tanúsítja. A székely főrangúak a maguk személyes érdekében is fölléptek, de maguk kívánták azt is, hogy a 17. század második felében, hogy a gyűlésekre ne regalistaként, hanem mint a székely nemzet tagjait hívják meg őket.

Összességben a fejedelemség rendjei nem vádolhatók az országuk sorsa iránti közömbösséggel, sőt bátran kijelenthető, hogy betöltötték a számukra kijelölt szerepet a megfelelő politikai színtereken. A kiadványt mindenkinek ajánljuk, aki nemcsak a közelmúlt, hanem az újkor meglehetősen zivataros erdélyi évtizedeire is kíváncsi.