Az ügyészség szerint egyértelmű és bizonyított, hogy 2016. október 26-án Györkös István lőtte le gépkarabélyával azt a rendőrt, aki házkutatást akart végezni a bőnyi férfinál, két másik rendőrrel. Györkös István mindeközben veszélyeztette a két másik rendőr, és saját felesége életét is.
A 79 éves férfi a nyomozás és a tárgyalások alatt is tagadta, hogy megölte volna a rendőrt. Azt álíltotta, hogy a rendőrök lőttek előbb, és csak azután sült el a kezében tartott AMD 65-ös gépkarabély, amelyet a felszólításnak eleget téve éppen le akart tenni, de éppen akkor elájult. Az idős férfi és ügyvédje is azt akarta bebizonyítani a tárgyaláson, hogy az őrnagyot "baráti tűz érte", vagyis, hogy saját kollégái lőtték le. De ezt egy szakértő sem támasztotta alá.
Azt viszont megállapították, hogy a halálos lövés kevesebb, mint egy méterről érte az őrnagyot, a rendőrök pedig jóval távolabb álltak.
A rendőrtiszt, aki felszólította Györköst, hogy rakja le a nála lévő fegyvert, szolgálati pisztolyát végig a tokjában tartotta,
esélye sem volt a védekezésre, életét pedig azonnali orvosi beavatkozással sem lehetett volna megmenteni, ugyanis a lövedék a fejét érte és áthaladt a koponyáján.
Kollégái távolabbról lőttek, az ő fegyverükből leadott lövések - szintén szakértői vélekedés szerint - nem okozhatták a sérülését.
Az ügyvéd szerint nagyon fontos, hogy azon a lövedéken, amely szakértői állítás szerint a vádlott gépkarabélyából származik, egyáltalán nem találtak DNS-t, ennek okára sem adott magyarázatot álláspontjuk szerint semmi. A védőbeszédben rámutattak arra a tényre is, hogy nem annyi lövés dördült el, amennyi a vádiratban szerepel, hanem több. A rendőrök fegyveréből származó golyók közül egy mindenképpen hiányzik.
Hozzátették, a vádlott elfogásakor a helyszínen betört egy üvegezett ajtó egyik rozettája, amelyen bizonyítottan lövésnyomok voltak.
Az ügyész viszont azt mondta: minden lövésnek megtalálták a nyomait, megállapították a lövések irányait, az állítólagos eltűnt lövedéket nem lőtte ki senki, legfeljebb számolási hiba történhetett, amikor betárazták, vagy később, amikor kitárazták és leadták a fegyvereket.
A védelem kifogásolta azt is, hogy a törvényszék elutasította több bizonyítási indítványukat, közte azt is, hogy helyszíni tárgyalást tartsanak a bőnyi családi házban.
Felvetették, hogy a házkutatáshoz - mivel biztosak voltak abban, hogy a helyszínen éles fegyvereket találnak majd, az érvényben lévő jogszabályok szerint is mindenképp a TEK közreműködésére lett volna szükség, ha pedig így történik, elkerülhető lett volna mindaz, ami történt.
Védőbeszéde végén Györkös ügyvédje azt kérte a törvényszéktől, hogy mivel fegyveréből csupán vétlen lövést adott le, védencét bűncselekmény hiányában mentsék fel a gyilkosság vádja alól, és csupán lőfegyverrel való visszaélés miatt marasztalják el.
Az utolsó szó jogán Győrkös István kijelentette: bízik az ítéletben és abban, hogy a tárgyaláson kiderült az igazság.
Azt is elmondta, hogy úgy érzi, hogy a büntetőeljárás során az első perctől nem mint gyanúsítottat, hanem mint "elkövetőt" kezelték, bizonyítékokat tüntettek el, illetve hamisítottak meg annak érdekében, hogy a mundér becsületét védjék és leplezzék, hogy a sértett halálát nem ő, hanem "baráti tűz" okozta.
Első fokon péntek délután hirdetnek ítéletet a Szombathelyi Törvényszéken az ügyben.