A bíróság már másfél hete úgy döntött, hogy ha letesz 15 millió forint óvadékot a kapitány, akkor szabadul, és a lábára nyomkövető kerül, és nem hagyhatta volna el Budapestet. (Itt részleteztük, hogy az óvadék miért nem lenne visszatartó erő neki a szökéstől.) Ez ellen azonban az ügyészség fellebbezett.
Szerintük ugyanis fennállt a veszélye annak, hogyha a férfit elengedik, megszökik. Ráadásul néhány nappal később kiderült, hogy a férfi adatokat törölhetett a telefonjáról, amellyel a nyomozást veszélyeztethette.
Ezért az ügyészség újabb beadványt nyújtott be, hiszen ekkor két indokuk is volt arra, hogy a férfi miért maradjon börtönben. Előbbit a bíróság nem tartotta nyomósnak, utóbbit információink szerint nem is vizsgálta.
Rab Ferenc, a Fővárosi Főügyészség helyettes sajtószóvivője megkeresésünkre kifejtette, hogy
az ügyészég kiegészített fellebbezésében azért is indokoltnak tartotta a letartóztatást, mert csak így zárható ki a bizonyítás veszélyeztetése.
Ez azért fontos, mert az ügyészség szerint ez olyan ok, ami miatt az óvadék lehetőségét ki kellett volna zárni. Erre új bizonyíték, mégpedig az adattörlésre vonatkozó szakértői megállapítás merült fel.
A bíróság azonban az ügyészi fellebbezésnek ezzel a részével – ez a végzéséből és közleményéből is kitűnik – egyáltalán nem foglalkozott, és ennek indokát nem adta.
Emellett a bíróság kifejtette, hogy az, hogy a gyanúsított egy hollandiai balesetben érintett volt, nem hozható összefüggésbe a szökés-elrejtőzés veszélyével. Az ügyészség erre nem is emiatt, hanem a tényállás teljessége és a korábbi védői nyilatkozatok miatt hivatkozott.
Az ukrán férfi a dunai hajótragédia – eddigi – egyetlen gyanúsítottja, halálos tömegszerencsétlenséget eredményező vízi közlekedés vétségével gyanúsítják.
A balesetben, amelyet okozott, 24 ember halt meg, négyet pedig továbbra is keresnek. A minimálisnál is kevesebb az esélye, hogy ők életben vannak.
A férfit a rendőrök két nappal a tragédia után vették őrizetbe, aztán újabb két nap múlva az ügyészség indítványára döntöttek a letartóztatásáról. Illetve egészen pontosan a bíróság a férfi ügyvédjének indítványára azt állapította meg, hogy arra nincs szükség, elég egy 15 millió forintos óvadék, és egy nyomkövető a férfi lábára. Ezekkel szabadulhatott volna, azzal a megkötéssel, hogy Budapestet nem hagyhatja el. Csakhogy az ügyészség fellebbezett, amelyet azonban most a bíróság másodfokon elutasított.
Gyakorlatilag az előbbiekkel szemben csak annyi fog változni, hogy az óvadék és nyomkövető mellett hetente kétszer jelentkeznie kell a hatóságnál. És persze Budapestet továbbra sem hagyhatja el.
A Fővárosi Törvényszék a mostani közleményében azt írja:
a kényszerintézkedésről való döntéskor sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem bocsátkozhat a már beszerzett bizonyítékok összevető mérlegelésébe. A bíróságnak csak azt kell vizsgálnia, hogy rendelkezésre állnak-e olyan terhelő tényadatok, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy bűncselekmény történt és az elkövető a gyanúsított.
Azzal kapcsolatban, hogy a férfi ellen már folyik egy eljárás, a törvényszék azt írja: a másodfokú bíróság megjegyezte azt is, hogy bár az ügyészség hivatkozott arra, hogy a terheltet más ügyben külföldön gyanúsítottként hallgatták ki, ez a jelen döntés meghozatala során relevanciával nem bír, már csak azért sem, mert az ügy tárgya, állása és annak kimenetele nem ismert, továbbá az ügyészi indítvány szerinti szökés, elrejtőzés veszélyével nem hozható összefüggésbe.
Azt is írják: helyesen mutatott rá a BKKB arra, hogy a szökés, elrejtőzés veszélye a letartóztatás elrendelését indokolja. Ugyanakkor a bíróságnak vizsgálnia kellett az óvadék megállapítására irányuló védői indítványt is, amelynek során azt állapította meg, hogy a védelem által megjelölt összegnél jóval magasabb óvadékkal és a mozgását nyomon követő technikai eszközzel biztosított bűnügyi felügyelet ellensúlyozhatja a szökés, elrejtőzés veszélyét.
A férfi mostantól, ahogy az óvadékot letette, elhagyhatja a börtönt.