A Facebookon írt erről a "költő", azaz, visszavonta, hogy Fodor-Horváth Zsófiát látta, tehát nem is őt szidta.
A zavaros interjúban egyébként - példátlanul alantos stílusban - Demeter Szilárdot is becsmérli, a Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatóját. Egyrészt arról beszél, hogy nem teszi be a lábát oda, másrészt viszont azt állítja, hogy Térey János búcsúztatásán mégis ott volt a PIM-ben. (Az interjú külön érdekessége, hogyan próbál a sikertelen költő rámászni a valóban nagy művészre, a tragikusan fiatalon meghalt Térey Jánosra.)
Természetesen egy másik propagandalap alkalmazottja, az Origón (is) sokszor kinevetett kisújságíró azonnal védelmébe veszi a "költőt". Érthető, hiszen az ellenzéki kudarcemberek nyilván szolidaritást éreznek a másik, hasonlóan (saját hibájából) a perifériára szorult bölcsész iránt. Nyilvánvaló: a kirúgása ellen küzdő hvg-alkalmazott számára önigazolás egy másik sikertelen ember mocskos szájú, hazudozásokkal teli gyalázkodása. Nincs ugyanis egyedül. A másik is sikertelen, ő is gyűlöl. És ugyanakkor természetesen irritálja, ha valaki elismert tudós, és a Századvéget vezeti, esetleg ha egy fiatal nő elismert értelmiségi, és a Hír TV-ben egy sikeres műsor állandó szereplője, vagy ha valaki elismert író-filozófus, és néhány hónap alatt páratlanul eredményesen megújítja a PIM-et.
De persze költőnk szidja Orbán János Dénest és Vidnyánszky Attilát is. Miért is ne gyűlölne sikeres és tehetséges embereket?
Mocskolódásairól a hét közepén részletesen írtunk, bölcselkedéseiről viszont kevesebbet. A politikától függetlenül, nézzük meg, a 24-beli interjúban milyen unikális gondolatok gyötrik az eredetiségére oly büszke "művészt": (Figyelem, szó szerinti idézetek!)
"Vannak dolgok, amiket egy életen át sem képes megemészteni az ember."
"A veszteségnek és kiszolgáltatottságnak ez az élménye rövid időre felébreszti a sorsközösség érzését - senki sem sziget - és a vágyat arra, hogy kezdj valamit az életeddel."
"Hát hogy nem vetted eddig észre, hogy a világ végtelenül tágas, és teli van csodával."
"Rengeteg olyan példát ismerünk az önmagunkhoz és a másikhoz való hűségről, amelyek az önfeláldozásról szólnak."
"A szív természetesen nem torta, a szeretet nem olyasmi, amiből ha valakinek adok, a másiknak már kevesebb jut."
"Az iszonyat és a szépség közeli rokonok."
"Meg kell tanulnod megbocsátani magadnak, akkor is, ha nem követtél el semmiféle bűnt."
"Mi, emberek nagyon sok szempontból ugyanabban a cipőben járunk."
"A költő, aki pokolra száll, feláldozza magát olvasóiért, sőt olvasói helyett."
"Nem azt mondod, amit akarsz, hanem amit a nyelv mondani enged."
Megmosolyogtató közhelykirály, de - mondhatjuk - egy költőnek nem kell feltétlenül bölcsnek lennie. Így mutatunk részletet egyik költeményéből is, hogy ne legyünk igazságtalanok.
A címe: A dobogó torta
És a részlet: "Amit neked adok, azt tőle veszem el / az egyes szám második személyt"
Eredeti.
Mindent értünk.