Péntek esti koncertként, a Szalonna és bandája produkciója keltette fel leginkább a kíváncsiságom. Mivel népzenei félművelt vagyok, eddig csak elmesélésekből ismertem Szalonnát és az együttest, azonban olyan barátaim dicsérték, akiknek megbízom a zenei ízlésében.
Moldvai, széki és székely dallamokat élvezhetett minőségi borok társaságában az, aki péntek este is a Borfalu és az Ötöslottó színpadának kínálatát választotta. A zenekar vezetője, a viski születésű Pál István „Szalonna” számtalan művészeti és állami díj birtokosa, többek között Magyarország Érdemes Művésze, Liszt Ferenc- és eMeRTon-, Európa-díjas és Prima Primissima közönségdíjas hegedűművész. Külföldön
fellépett a brit királyi család előtt is,
Károly herceg és az egykori miniszterelnök, Margaret Thatcher, személyesen gratuláltak a produkció után. A koncert elején meglepő volt látni, hogy kevesen álltak a kisszínpad előtti salakos területen. A közönség java a borozók padjairól hallgatta a zenét. A népzenei koncertek és fesztiválok jellemző közege volt aktívabb: a kisgyerekekkel érkező családosok, és a fővárosi táncházak rendszeres látogatói.
Húsz perccel a kezdés után gyűlt össze egy koncertre való ember. Nem tudom, hogy a jó zene vonzotta-e oda az embereket vagy a célközönség nehezen találta meg a helyszínt, azonban kis késéssel bár, de táncház hangulat kerekedett. Ennek
egyetlen hátránya az volt,
hogy a táncolók alaposan felverték a port, néhány perc után jól kivehető porfelhő alakult ki a színpad előtti téren.
Por ide, por oda, mindig irigykedve nézem azokat, akik tudnak néptáncolni. Nem csak szépségéért, hanem mert hölgyekkel ismerkedni is sokkal egyszerűbben lehet ezzel a tudással. Az irigység mellett azért
jól esik látni,
hogy meglepően sokan tudnak népzenére táncolna. Magyarországon a táncház mozgalomnak köszönhetően jól állunk ezen a területen is, sokan vannak, akik nem csak nézik, hanem mívelik is a táncot. Egy erdélyi csűrfesztiválon több olyan, menedzser kinézetű figurát volt alkalmam megfigyelni, – ránézésre senki nem gondolná – akik úgy ropták a népitáncot, mint a profik.
Aki csak véletlenül vetődött a Borfalu melletti helyszínre, jól járt, mert kapott némi esélyt, hogy minőségi zenére szocializálja a véletlen. A Szalonna és bandája a Kárpát-medence minden tájáról, de főként Erdélyből származó darabokat játszottak.
Annak is teljesen élvezhető volt a koncert, aki nem merült el a népművészeti underground világába.
Érezhetően úgy lett összeállítva a zenei repertoár, hogy mindenki számára élvezhető legyen. A Zöld Marczi nótája azoknak is ismerősen csengett, akik a népzenéről azt sem tudják, hogy eszik vagy megisszák.
Dicséret illeti a VOLT Fesztivál szervezőit, hogy valóban színes zenei kínálattal készültek a 2019-es fesztiválra. Hangulattól és ízléstől függően válogathat az ember, hogy éppen mihez van kedve. Sosem kellett úgy érezzem, hogy a nap vagy az éjszaka egy időszakában ne lenne alternatíva a szórakozásban.