Az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója kifejtette, a második világháború után az európai országokban egyértelműen a bal- és jobboldali politikai erők között bontakozott ki komoly konfliktus a mögöttük álló csoportok
társadalmi és gazdasági ellentéteire épülve.
Az ebben beálló fordulatot az okozza, hogy az utóbbi évtizedekben a globalizációs folyamat eredményeként létrejött egy olyan erős pénzügyi, gazdasági hatalommal rendelkező globális elit, amelynek forrásai sokszor a nemzetállamokét is meghaladja.
Fricz Tamás hangsúlyozta, a globális elit említése nem valamiféle összeesküvés-elméletet takar, annak létezése ugyanis tudományosan is leírható, a hozzá kapcsolódó és azt kiszolgáló kozmopolita módon élő társadalomhoz hasonlóan. Kiemelte,
a globalista elit erős befolyást fejt ki a különböző nemzeti elitcsoportokra,
és attól függetlenül teremt kapcsolatot a különböző kormányokkal, hogy azok a hagyományos bal-jobboldali politikai skála melyik oldalán foglalnak helyet.
A politológus szerint ez a folyamat áll a hátterében annak, hogy az Európai Parlamentben a baloldalinak tekinthető szocialista, zöld és liberális frakciók egy platformra kerülnek a jobbközép Néppárttal. Egy új tábor jön létre, amely ugyan nem szünteti meg a korábbi bal- és jobboldali identitásokat,
de új közös víziója, értékrendje felülírja azok jelentőségét.
Fricz Tamás hangsúlyozta, a nemzetállamok alárendelődését jelentő szupranacionális világrenddel szemben egyértelműen összefogtak a visegrádi négyek, amelyek továbbra is
a nemzetállamokat tekintik a társadalmi, gazdasági és politikai szerveződés alapjának és jövőjének.
A bal- és jobboldali ellentét azonban továbbra is fennmarad, csak már nem feltétlenül lesz meghatározó, mert egy új történelmi korszakban új törésvonalak válnak-váltak elsődlegessé.
A kérdések már nem jobb- és baloldali értelemben dőlnek el – hangsúlyozta a politológus. Azt pedig, hogy mi a meghatározó a politikai palettán, nagyba mutatja, hogy
a pártok, milyen pártokkal szövetkeznek.
A hagyományos bal- és jobboldali szembenállás leértékelődését mutatja ugyanakkor, hogy a négy ország vezetői egymástól merőben eltérő politikai irányokat követnek hazájukban - tette hozzá.
Fricz Tamás szerint Magyarország érdekeit nézve Frans Timmermans lett volna a legrosszabb választás az Európai Bizottság élére, mivel többek között Timmermans a hetes cikkely életbe lépését sürgette volna, mind Magyarországra, mind Lengyelországra vonatkozóan. Továbbá a politológus azt is valószínűnek tartja, hogy
az unió belső koherenciája is megkérdőjeleződött volna.
Viszont a francia politikus, Michel Barnier nagyon jó jelölt volt, akit öt évvel ezelőtt is támogattak a kormánypárti európai parlamenti képviselők Jean-Claude Junckerrel szemben.
Ursula von der Leyenről még senki nem tudja milyen elnök lesz, mivel eddig nem európai politikusként tevékenykedett.
Az Alapjogokért Központ az EU-val foglalkozó projektjében hat vagy akár annál is több kutatási anyagot hoz nyilvánosságra, végső következtetéseit pedig ősszel egy konferencián összegzi.