A biztos pártszavazók körében legújabban már csak hét százalékon álló szocialisták újabb támadást intéztek a Fidesz ellen azzal, hogy keddi sajtótájékoztatójukon a székesfehérvári szennyvíziszap ügyét napirendre vették. "A kezeletlen (szerk.) szennyvíziszap a kormány jóváhagyásával és engedélyével érkezhetett az országba, és annak székesfehérvári lerakásához az önkormányzat is asszisztál" - vádaskodott az MSZP-s Márton Roland, a megyeszékhely balliberális polgármesterjelöltje, ami teljes mértékben a visszájára fordult, újabb öngólt jelentve a szocialistáknak.
Az Origo információi szerint ugyanis a szennyvíziszap-hasznosítás generátora az EWC-H Kft. nevű cég, amely a folyamat legjövedelmezőbb részének tekinthető közvetítő-kereskedő szerepet viszi. A területen egyeduralkodó vállalkozás ellenezte a legjobban, hogy megvalósuljon a „HUHA II. Új Hulladék-hasznosító és Iszapégető Erőmű" elnevezésű projekt, amely képes lett volna befogadni a főváros által termelt teljes iszapmennyiséget. Csakhogy az önös érdekek ekkor is közbeléptek: az EWC-H kezeli ugyanis jelenleg a budapesti szennyvíziszap nagy részét. Ezen a ponton jön a slusszpoén:
a cég a 2010 előtti balliberális kormányzás alatt kétes hírnevet szerző Wallis érdekeltségi körébe tartozik.
Portálunk birtokába jutott információk szerint Winkler Gyula - akit fontos és rejtélyes háttérembernek tartanak forrásaink - mozgatja a szálakat, ugyanis több helyen tanácsadóként tűnt fel. Winkler nagyon jól járt, hiszen úgy tudjuk, az EWC-H mellett a Fehérvári Téglaipari Kft. részére történő beszállításban szintén hasonló szerepkörben bukkant fel. A vállalkozás kapcsán fontos megemlíteni, hogy ők kezelik annak a Girk Kaluntól származó szennyvíziszapot, amelyről a horvát sajtóban több negatív hír is megjelent (Drnš, Krka Nemzeti Park per és engedélymegvonás, nem engedélynek megfelelően jártak el Horvátországban). Ez a tény pedig arra enged következtetni, hogy sem az EWC-H, sem a Fehérvári Téglaipari Kft. nem az átlátható működés megtestesítője.
A feladatmegosztás pedig a következőképpen néz ki a felek között:
Nemcsak a fentiek jelentek problémát, hanem az is, hogy az általuk alkalmazott kvázi ásványianyag-tartalmú talaj-előállítás annak ellenére, hogy nemzetközi színtéren létezik, meglehetősen kétséges megoldás. Részben azért, mert ekkora mennyiségnek az ilyen módon való kezelése rövid távon szinte lehetetlen, másrészt, amit ismerünk technológiát, az az iszap maximum 20-30 százalékát hasznosítja (vagy ennél lényegesen költségesebb, vagy nagyon hosszadalmas, 6-8 év). Ez alapján jelentős részben a behozott anyag bányagödör-feltöltésre (rekultivációra) megy, de a felvételek tanúsága szerint ez tulajdonképpen leöntésként valósul meg a gyakorlatban. Ez utóbbi kapcsán megjegyzendő, hogy ez történik a kármentesítések során kitermelt anyagok jelentős részével is. Úgy tudjuk, hogy sokak ellenérzése ellenére a piacon ez egy régóta megtűrt helyzet, amelynek kontrollját gyengítette a klasszikus Környezetvédelmi Hatóság felszámolása.
Felvetődik a kérdés: ki jár jól a szennyvíziszap-bizniszben? Értesüléseink szerint a közvetítői, kereskedői oldal (EWC-H), amely lényegesebben többet szakít, mint a kezelők.
Magyarán a legnagyobb hasznot - és ezáltal fontos szerepet - a balliberális Wallis érdekeltségbe tartozó cég húzza.