Vári György többek közt a Magyar Narancs és a megszűnt Népszabadság újságírója volt, ahol veretes cikkekben ostorozta moralizálva a magyar kormány intézkedéseit, vagy épp az ATV-ben rontott neki a jobboldali ellenfeleknek kulturális témában, volt, hogy éppen a nagy rendezővel, Kerényi Imrével próbált szemtelenkedni.
Mindezt persze a szokásos liberális erkölcsi (nem létező) piedesztálról, hogy is másképp. Azonban ahogy az általában lenni szokott, az erkölcsi tisztaság látszata mögött gyalázatos cselekedetek húzódtak.
Vári egy Facebook-bejegyzésében számolt be arról, hogy hogyan is élt vissza tanári hatalmával, hogyan erőszakoskodott, és használt ki szexuálisan tizenéves lányokat,
akiket aztán még el is dobott, és megalázott.
Vári így ír gyalázatos múltbeli cselekedetiről:
"Amiről szó van: 15 éve, 20-as éveim közepén, kezdő magyartanárként, hatalmammal, helyzetemmel visszaélve kihasználtam 17-18 éves tanítványaim rajongását, megkörnyékeztem, egy alkalommal erőszakoskodva fogdostam, zaklattam egyiküket, akivel később, évek után, egyszer lefeküdtem. Másikukkal közvetlenül azután jöttem össze, hogy formálisan megszűnt köztünk a tanári–tanítványi viszony,
az első igazi kapcsolatát remélő lányt minden szempontból, minden módon, érzelmileg, szexuálisan egyaránt kihasználtam a végletesen kizsákmányoló viszony pár hónapos fennállása alatt,
amelyet azután megszakítottam, hosszú évek alatt sem kiheverhető, súlyos érzelmi károkat, nehezen feldolgozható traumát hagyva magam után."
Ezután a volt újságíró beismeri, nem is tagadja, hogy teljességgel tudatában volt annak, hogy visszaél tanári helyzetével, valamint a felé forduló fiatalok naiv bizalmával:
Tudtam, azt hiszem, hogy a felém irányuló érdeklődés jórészt épp a státuszomnak szól, annak az izgalomnak, hogy tanár vagyok és mégis figyelek rájuk.
Aztán beszél részletesebben is az erőszakoskodásáról:
"Amikor egy éjjeli kocsmai beszélgetésünk során kezdeményeztem az egyik lánynál, hogy legyen közöttünk fiú–lány kapcsolat és ő ezt visszautasította, akkor is úgy vettem, hogy ez nyilván csak játék, valamiféle rejtett bíztatás, „magakéretés", hiszen „nyilvánvalóan" bírjuk egymást.
Elkezdtem, ahogy én gondoltam, mintegy „bíztatásként" fogdosni, ugyan már, dehogynem szeretnéd Te ezt – véltem jelezni."
Vári beszámol egy másik esetről, amikor az egyik diáklány ártatlanul meglátogatta, amelyet Vári szexuális ragadozóként ki is használt:
"Az egyik lány, aki „rajongott" az érdekes és laza kezdőtanárért, akinek látott engem, el is jött, és ott végképp kiszolgáltatva érezte magát nekem, a kezdeményezésemnek és irántam érzett, félreértett vonzalmától vezetve engedett nekem,
és elkezdődött a kizsákmányoló szexuális kapcsolat közöttünk, amelynek alapja az érzelmi függés kihasználása volt."
Vári ezután azt is bevallja, hogy csak manipulálta és kihasználta a fiatal lányt, nem törődve a következményekkel.
A bejegyzésben Vári maga is elismeri, hogy nem kevés ellentmondás van a politikai visszaélések ellen harcoló agresszív, liberális "igazságkereső" látszata és a védtelen tizenéves lányokat, az első adandó alkalommal kihasználó,
azokat megvezető és naivságukkal visszaélő szexuális ragadozó valódi én között:
"Amikor elkezdődött a tanár-diák viszonyok tárgyalásának ügye a magyar nyilvánosságban, újságíró voltam, TV-stúdiók „beszélgetős műsorainak" gyakori vendége, oknyomozó, aki mások korrupciós ügyeinek igyekezett utánajárni, mindenről magabiztos véleményt formáló nyüzsgönc, közszereplő, mondjuk.
Addig, ha néha eszembe is jutott halványan, hogy valami talán mégsem volt rendben azzal, amit tettem, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Közben igazságkeresőnek, bátornak és baloldalinak, és igen, még feministának is tudtam magam.
Íme a teljes gyomorforgató bejegyzés:
Például a bukott, mindenhonnan kikopott riporter, Veiszer Alinda azonnal vitába szállt Vári védelmében, és arról győzködte vitapartnerét, hogy mennyire nagy dolog, hogy Vári vállalta gyalázatos tetteit. Először azt írta
hogy amúgy szerinted ki felismerhető?
- mintha ez volna a dolog a lényege, és nem a botrányos tett, vagyis hogy bár az áldozatok megtiltották Várinak, hogy mintegy másodszorra is megalázza őket, Vári ennek ellenére megírta mindezt.
Majd amikor másoknak nem tetszett a kommentje, egyik válaszának végére odaírta, hogy
Amúgy szted neki nem lett volna kényelmesebb hallgatni?
Vagyis, Veiszer Alinda szerint Vári György tisztelet érdemel, mert nyilvánosan megírta gyalázatos múltját. (Vagyis, nem erkölcsi és talán anyagi kártérítésen gondolkodott, hanem a közvélemény előtt locsogott visszataszító múltjáról. Ez Veiszer szerint védhető. Ő mindenesetre védi.)
Védelmébe vette egy Zelki János nevű egykori rádiós is Várit, méghozzá a szokásosnak mondható módon, vagyis mindenkinek vannak bűnei. Olyanokat ír, hogy
senki sem bűntelen, senki sem makulátlan, aki elmúlt már kétéves. Mindannyian hordozunk fájdalmas titkokat magunkban, nincs köztünk senki, aki nem szeretne ezt-azt visszacsinálni, meg nem történtté tenni, olykor nagyobb vétkeket a tiednél.
Az egyik legtöbbet hazudó ellenzéki propagandakiadvány, a hvg sokak által "kisújságírónak" nevezett dolgozója pedig az első értelmes kommentként értékelte egy nő hosszabb értekezését, aki olyan gondolatokat fogalmazott meg, minthogy
a "beszélő" is elismeri, hogy megdolgozatlan volt a személyisége, vitte magával a saját problémáit ezekbe a viszonyokba.
És persze az is tetszett a kisújságírónak, hogy a hozzászóló szerint tulajdonképpen a magyar egyetemi tanárképzés a felelős azért, hogy Vári György szexuálisan kihasználta tanítványait.
De persze a józan többség megvetette a volt újságírót, és szembesítette azzal, hogy átlátszó a bűnbánat.
De megrótta kollégáját Kósa András baloldali újságíró is, amikor így írt a korábban számos tévéműsorban szereplő kollégájának:
Azért legalább tévéstúdiókba ne menj majd be.
Később azonban kiderült, hogy miért:
mert ezeket hajlamos felkapni a média
Ami bizonyos: enyhén szólva visszatetsző, hogy Vári György gyalázatos múltját a balliberális propagandisták közül többen védik - így a bukott tévériporter, az egykori rádiós vagy éppen a hvg kisújságírója.