A nyilvános kerekasztal-beszélgetésen négy nemzetközileg elismert előadó foglalt helyet:
A beszélgetés-moderátor Alvino-Mario Fantini, a The European Conservative főszerkesztője volt.
Az első beszélő Shawn W. Rosenberg volt, aki kifejtette, hogy szerinte a liberális demokráciák önmagukat fogják felfalni. Álláspontja szerint ennek az az oka, hogy
az emberek pszichológiai felépítése egyszerűen nem napjaink politikai rendszeréhez van „tervezve".
Kifejtette, hogy a politika megértéséhez rendszerező, absztrakt gondolkodás szükséges, amellyel képesek vagyunk komplex rendszereket összefüggésükben látni. Azonban pszichológiai és neurológiai kutatások bebizonyították, hogy erre az emberek többsége nem képes, helyette egy számukra releváns részletét ragadják meg a komplex egésznek – tette hozzá a politikai pszichológus.
Ezt a megfigyelést megerősítette az est második felszólalója, Rick Shenkman is azzal, hogy míg a XIX. században az USA elnökválasztásain átlagosan 80 százalék körüli volt a választói részvétel, addig napjainkra ez 55 százalékra csökkent. A választói apátia pedig annak tudható be, hogy a politika összetettebbé válása mellett a közügyek kommunikációja is annyira felgyorsult, hogy az átlagember már nem tud átfogó képet alkotni az aktuálpolitika történéseiről.
A politikusok erre a folyamatra reagálnak azzal, hogy olyan témákat választanak ki, amelyek népszerűek a választók körében, és könnyen érthető megoldásokat tudnak rájuk adni. Az amerikai professzorok alaptézise szerint pedig ez a politikai reakció a populizmus.
Bár Rosenberg ehhez hozzátette, hogy a politika elkerülhetetlenül mindig egyszerűsít, pártállástól függetlenül, a balliberálisok és a konzervatívok egyaránt.
Schöpflin György erre azzal reagált, hogy ezek szerint a populisták azok, akik tisztelik a választók akaratát, és nem élnek vissza a bizalmukkal, mert megoldják a legfontosabb közügyként számon tartott problémákat. Boris Kálnoky ezt a magyar példával szemléltette, hogy bár a fentiek igazak lehetnek a magyar kormányra, viszont a jelenlegi hatalom komplex kérdésekre is már többször működő megoldásokkal szolgált, és nem csak kommunikációjában adott könnyen fogyasztható válaszokat.
Tehát a populista bélyeg a mai politikai kommunikációban lényegében csak egy eszköz a liberális elit kezében, amellyel politikai ellenfeleik hitelességét akarják aláásni.