Az erős és tapasztalt vezető - vagy az alkalmatlanok: egy kétbalkezes örök vesztes, esetleg egy humorista vagy egy bulvárceleb

Kevés ennél egyértelműbb pillanat van egy ország, egy város életében. Egy kilenc év óta bizonyítottan jó főpolgármester, az erős és tapasztalt vezető: Tarlós István. És három bohócjelölt. Az egyik egy bulvárceleb, a másik egy humorista, a harmadik a Gyurcsány vezette baloldali pártok többségének egyszer már megbukott jelöltje - egy csetlő-botló, kétbalkezes, bizonyítottan alkalmatlan ember. Kevés ennél egyértelműbb pillanat van a politikában. És mégis. Mindez az egyértelműség akkor válik politikai valósággá - Tarlós István várt és megérdemelt győzelmévé -, ha mindenki el is megy szavazni. Ez most a legfontosabb.

A közvélemény-kutatók szerint - a Századvég, a Nézőpont Intézet és a Medián szerint is - Tarlós István fog győzni, a második Karácsony Gergely lesz, a harmadik Puzsér Róbert, a negyedik Berki Krisztián.

Persze, mondhatjuk, mi más is lehetne. A budapestiek közel kétharmada tartja Tarlóst a legalkalmasabbnak, a második helyre várt Karácsony Gergelyt viszont alig harmaduk. Hihetetlen különbség. Ahogy persze hihetetlen különbség, ha megnézzük Tarlós István irigylésre méltó teljesítményét előbb óbudai polgármesterként, és persze, most már 9 éve, Budapest főpolgármestereként. És ha ugyanakkor megnézzük Karácsony Gergely eddigi teljesítményét - esetében már rögtön a teljesítmény szót idézőjelbe kell tenni - , csak egy kudarcember csetlését-botlását látjuk. Egy kétbalkezes szerencsétlenkedő, aki mögül szétlopják a kerületet, ahol polgármester, akit csak úgy fenyegetni lehet, akinek a beszélgetéseit sorra veszik fel saját szövetségesei, aki nem ismeri sem saját kerületét, sem a fővárost, akiről még saját főnöke, Gyurcsány Ferenc is azt mondja nyilvánosan, hogy alkalmatlan főpolgármester-jelölt.

A különbséget mindenki látja. A két különböző karaktert. Az egyenes, erős, sikeres és hozzáértő vezetőt. Tarlós Istvánt. És a magyar politika (kevéssé szerethető) Pierre Richard-ját, a tévéstúdiókban az izgalomtól elvörösödő, a nyilvános beszédekkor kínosan izguló, a nyolcvanas évek úttörővezetőit idéző közhelyeket hebegő örökjelöltet. Karácsony Gergelyt.

De hát választásokat azért tartanak, mert a nyilvánvaló emberi és képességbeli különbségeket meg kell erősíteniük a választóknak. Természetes, hogy a budapestiek nagy többsége biztos kezekben szeretné látni továbbra is a városát, Magyarország fővárosát. De ehhez tenni kell. Mégpedig ma. El kell menni szavazni.

El kell menni szavazni Tarlós Istvánra.