Budapest filtervalóság nélkül

A város élő múzeum, amely féltékenyen őrzi a körülötte és benne zajló konfliktusok emlékeit. Ma is számos olyan helyszín akad, amely hősies mélabúval emlékeztet Budapest szenvedéseire, megpróbáltatására és szabadságvágyára. Fekete Rajmund recenziója a Budapest hegei című kiadványról.

„Élünk és meghalunk, Azt hiszem, ez minden.
Minden igényt kielégít, Ez a betondzsungel!"
88-AS CSOPORT

Egy nagyvárosban nincsenek csodák, mert a beton nem őrzi meg a névtelen hősök lábnyomát

- énekli elkeseredetten fülünkbe a kilencvenes, kétezres évek elejének kultikus punk zenekara, a Hátsó Szándék. Ha lábnyomokat nem is, de Budapest belvárosának házain mind a mai napig fellelhetők az elmúlt több mint fél évszázad fegyveres konfliktusainak, harcainak golyószaggatta nyomai, melyek megannyi történetnek, sorsfordító pillanatnak a bizonyítékai. Olyannyira, hogy a 2006-os „Szabadság, szerelem" díszlettervezője a film forgatásakor kijelentette, hogy Budapesten még mindig könnyű az ötven évvel ezelőtti környezetet ugyanott felidézni, ahol a harcok zajlottak. Ezeket a lenyomatokat fedezte fel legújabb, „Budapest hegei" című könyvében Békés Márton, Gyarmati István és Takács Tamás Péter.

A heg főnév. Jelentése: testi sérülés helye, a meggyógyult seb látható nyoma a bőrön, forradás. Ha azonban szemügyre vesszük a kötet sokszor megrázó képeit, akkor láthatjuk, hogy a második világháború, valamint 1956 harcai máig velünk élő nyomokat hagytak a városon, amelyekre inkább a seb, mintsem a heg a legmegfelelőbb kifejezés. Budapestet 1944 tavaszától a második világháború végéig majdnem negyven bombatámadás érte. A város sérülései katasztrofálisak voltak: a pusztulás leginkább a Várban, az iparterületeken, a belső pesti kerületek utcáiban, Budán, valamint a hidak és a vasútvonalak tekintetében volt iszonyatos.

„A budapesti károk közül csak az épületsérülések felértek az egész ország egyéves költségvetésével!"

A kicsivel több, mint 38 ezer fővárosi épület 5 százaléka, mintegy kétezer épület teljesen elpusztult. 17 százaléka súlyosan, illetve életveszélyesen megsérült (közel 6400 épület), kétharmadát pedig kisebb sérülés, tetőkár érte (több mint 24 ezer házat). Sértetlen csak 5500 építmény, az összes ingatlan 14 százaléka maradt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárai sem „szégyenkezhetnek" ebben a viszonylatban: a korabeli összesítés szerint több mint egymilliárd forintnyi értékű kár érte az épületeket, az utakat, a közvilágítást, sőt a parkokat és a temetőket sem kímélték.

5014 épület sérült meg, ebből 87 teljesen tönkrement. Mintegy 3076 megsérült lakóépületet számoltak össze, amelyekben 2450 teljesen romos lakás volt, majdnem 17 ezernek tervbe kellett venni a helyreállítását.

Ezek a sebek 74 évvel a második világháború és 63 évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc után még mindig ott éktelenkednek a város testén, egyfajta örökségül szolgálva és bizonyítva Trockij szavait: „Aki nyugodt életre vágyakozott, rossz századot választott magának."

A Budapest hegei című kiadványból megismerhetjük a város utóbbi évtizedének történetét is Forrás: Terror Háza Műzeum

Hogy mennyire nem lehetett könnyű feladata a szerzőhármasnak a kötet képanyagának kiválasztásakor, azt jól szemlélteti, hogy a tízezer elkészült fényképből többkörös válogatás során jutottak el a könyvben szereplő hatvannyolc képig. Éppen a képek miatt a könyv akár album is lehetne, mely bemutatja, hogyan képezte le a főváros a történelem során szinte folyamatosan jelen lévő külső és belső konfliktusok hatásait.

A képeket Békés Márton által jegyzett szöveges fejezetek törik meg.

Az írások tükrözik a szerző korábbi írásainak magas színvonalát, amely egyszerre tud tudományos, ismeretterjesztő, izgalmas és egyben húsbavágó lenni.

Teszi mindezt nem csupán a modern városokról szóló szakirodalom alaptéziseinek felsorakoztatásával, a főváros történelmi eseményeinek, a modern város kialakulásának bemutatásával, de a különböző írások, naplóbejegyzések, visszaemlékezések még emberközelibbé teszik számunkra Budapestet.

A kötet hét fejezete és azok címei is a folyamatszerűséget hivatottak erősíteni: A város születése, Városi Konfliktusok Múzeuma, Pacifikáló hadművelet, A feláldozott város, Az urbanizáció amnéziája, Fénylő város, Hősies melankólia. Ahogy Gerő András, a kötet szakmai lektora is fogalmazott: „mind-mind arról szólnak, hogy Budapest egyedi történetében ott van az általános, az egyetemes is."

A fotók és a szöveg együttesét a grafikai tervezés köti össze, amely Takács Tamás Péter Munkácsy-díjas grafikus keze munkáját dicséri. Általa az unortodoxnak is nevezhető kötet elegánsan visszafogott, letisztult, dinamikus és érzelmekkel teli. A borítón lévő golyónyomok vakdomborral készült háromdimenziós kitapinthatósága szintén a könyv egyediségét erősíti. A képeket néhol megtörő, fekete alapon lévő fehér színű idézetek („A fehér nyilakat a bombatámadások miatt meselik a házakra, ezek jelzik, hol lehet a legkönnyebben kiásni az óvóhelyre szorultakat házomlás esetén" – Zimándi Pius István, 1944), mintha csak gyászjelentésül szolgálnának, kizökkentve komfortzónánkból.

Miközben a vakuk, ledsorok, hirdetések és reflektorok túlfényezik a várost, árnyékban marad megannyi mozdulat érték és emlék, ami sokkal inkább kifejezi Budapestet, mint az a filtervalóság, ami apránként megeszi lakóhelyünket

- írja Békés a könyv záró soraiban. Mi ez, ha nem egy szerelmi vallomás Budapest igazi, filterektől és layerektől mentes, valódi arcához? Olyan vallomás ez, amelyet Anthony Kiedis (Red Hot Chili Peppers: Under the Bridge) Los Angelesnek vagy Roger Miret (Agnostic Front: Old New York) New Yorknak címzett. Önzetlen, mégis féltékeny.

Békés Márton, Gyarmati István, Takács Tamás Péter: Budapest hegei. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2019.

Szerző: Fekete Rajmund történész doktorandusz, a washingtoni Center for European Policy Analysis (CEPA) korábbi ösztöndíjasa