Egy vértesszőlősi asszony együtt élt az élettársával, akivel együtt nevelték az anya korábbi kapcsolatából született kilencéves lányát. Január 19-én vendégeket fogadtak a házukban, akikkel italoztak és hangoskodtak. Később az asszony összeveszett az élettársa egyik rokonával, majd úgy megütötte, hogy vérezni kezdett az orra.
A férfi ezek után magához vette riasztófegyverét, hadonászott vele és az asszony fejéhez tartotta, azzal fenyegette, hogy lelövi.
Közben legalább egyszer lőtt, amit a gyerek is hallott.
Ezek után az asszony kérésére a kislány hívta fel a segélyhívót, és bejelentést tett, ami alapján a rendőrök kimentek.
Az ügyészség az asszony és az élettársa ellen is vádat emelt kiskorú veszélyeztetése miatt.
A 112-es segélyhívó operátorai több ezer bejelentést kezelnek nap mint nap, de ennek csak a töredéke olyan, amely miatt ki kell menniük. Ettől függetlenül minden hívást komolyan vesznek, hogy segíthessenek az embereken. Bóna Gyula alezredes, a Miskolci Hívásfogadó Központ osztályvezetője az Origónak elmondta, hogy miután valaki operátornak jelentkezik,
komoly pszichológiai szűrésen megy át, amiben több tesztet is ki kell töltenie.
Ezenkívül fontos, hogy legyen informatikus tudása, tudjon gépelni.
Egy szituációs gyakorlaton is részt vesz, ezen megnézzük, hogy a pszichológus által megrendezett eseményt hogy kezeli le. Ez az alap
– mondja az osztályvezető. Ezek után következik egy hathetes elméleti és gyakorlati oktatás. Ha ezen túl vannak, akkor vizsgáznak.
A vizsga után kerülnek közelebb a tűzhöz, egy mentor operátor mellett először még csak belehallgatnak a bejelentésekbe, később már kezelik is azokat, de még akkor is felügyelettel. A vizsga után nagyjából 2-3 hét telik el, mire egyedül dolgozhatnak. Bóna Gyula elmondása szerint nemcsak ők képzik őket, hanem rutinos, tapasztalt rendőrök, tűzoltók is. Ők átadják az ismereteiket, gyakorlati példákat mutatnak, ezekből is sokat tanulnak az újoncok.
A szombathelyi és a miskolci központokba egy nap alatt 10-12 ezer hívás érkezik átlagosan. A valós segélyhívás az 25%, vannak rosszindulatú hívások, az nagyjából 10%, információkérés megint 10%, és az összes többi hívás olyan, ami nem igényel intézkedést
– mondja Bóna Gyula.
Ha egy minimális esély van arra, hogy a bejelentés valós és intézkedést igényel, azt mindenféleképpen továbbítják a készenléti szervekhez az operátorok.
Az alezredes szerint a szórakozó hívásokat általában könnyű felismerni, többnyire gyerekek, a végén pedig mindig nevetnek. Sok esetben viszont egyszerű zsebhívás történik, megnyomódik az ember zsebében a telefon, és felhívja a 112-t. Ilyenkor mindig visszahívják a bejelentőt.
"Ebben az évben volt egy esemény, amikor egy hatéves kisfiú telefonált be azzal, hogy az anyja rosszul van, és csak remeg. Ezt is komolyan vették a hatóságok, és volt intézkedés. A címet nem is tudta megadni a gyerek, csak a település nevét.
Utána megtudták az utca nevét, kiderült, hogy a ház nincs beszínezve, egy trambulin van az udvaron, a rendőrök így találták meg az anyát"
– tette hozzá Bóna Gyula.
Mindig vannak olyan hívások, amelyeket az operátor akár komolytalan hívásnak is elkönyvelhetett volna, de
mivel fel voltak készülve, érezték, hogy a vonal túloldalán valóban vészhelyzet van.
Évekkel ezelőtt az egyik brit segélyhívós operátort azzal hívta fel egy nő, hogy pizzát akar rendelni.
Az lett neki gyanús, hogy a nő kifejezetten ragaszkodott a félig pepperonis, félig gombás és paprikás pizzához azok után is, hogy többször elmondta neki, hogy a 911-et hívta.
Az operátor a beszélgetés után megnézte a címet, ekkor kiderült, hogy
korábban már többször történt ott családon beüli erőszak.
A rendőrök a nőt összeverve találták meg, a barátja pedig részeg volt. Az operátor a Metrónak elmondta, hogy ez volt élete legemlékezetesebb bejelentése.