Az Országos Széchényi Könyvtárnak régóta törvényben rögzített kötelessége a Magyarországon kiadott könyvek megőrzése. Ennek a feladatnak az ellátását segíti az az útmutató, amelyet a nemzeti könyvtár a könyvkiadóknak átadott és egy tájékoztatón be is mutatott. Ezt az útmutatót
próbálja félremagyarázni és meghamisítani a hvg nevű balliberális propagandalap, csak hogy álbotrányt kreálhasson.
A hvg mindjárt egy óriási hazugsággal kezd: azzal, hogy az OSZK a könyvkiadás teljes ellenőrzésére törekszik. Ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen a Széchényi Könyvtár sohasem ellenőrizte a magyar könyvkiadók tevékenységét minőségi vagy tartalmi szempontból, és nyilvánvalóan ezután sem fogja. Ráadásul, hogy még nagyobb legyen a hazugság, Demeter Szilárd miniszteri biztosnak tulajdonítja az eleve nem létező szándékot. Csakhogy a miniszteri biztos egyáltalán nem felügyeli az OSZK napi működését, megbízatása néhány hét múlva, 2019. december 31-én le is jár. Munkája átvilágítási és koordinálási területekre terjed ki.
A balliberális propagandalap szándékosan meghamisítja az útmutatóban szereplő információkat is. Azt állítják, hogy a könyvkiadók sérelmezik, hogy túl sok adatot kérnek tőlük, néha még - állítólag - üzleti titkokat is. Csakhogy a kormányrendeletet évekig készítették elő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma 35 kormányzati és szakmai szervezet véleményét kérte ki többször is. Köztük volt a könyvkiadók szövetsége, az MKKE is. Egyetlen szervezet - így az MKKE sem - jelezte, hogy kifogása lenne, sőt, azt sem mondták, hogy ne vették volna figyelembe az észrevételeiket. Törvénytelenség pedig azért sem lehet a rendeletben, mert minden olyan szervezet véleményezte, amelynek erre hatásköre van, köztük az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, és az Országos Bírósági Hivatal is.
A cikkben meglepő módon még azt is kifogásolják, hogy az OSZK kéri a szerzői jog tulajdonosának nevét, ami pedig egészen természetes. Kérdéses esetekben ugyanis az OSZK-nak közvetlenül el kell érnie a szerzői jog tulajdonosát, ez pedig sok esetben nem a kiadó. Ráadásul szerződéseket is kell kötni velük. A törvények betartását csak így lehet garantálni.
Hazugság az is, hogy az OSZK üzleti titkokat kérne a könyvkiadóktól, csak olyan adatokat kér ugyanis, amelyeket a kormányrendelet előír. Hazugság az is, hogy a kiadóknak a jövő évi terveiket meg kellene osztaniuk a nemzeti könyvtárral - csupán a már kiadott könyvekről kell tájékoztatást adni, vagy azokról, amelyeknek kiadását már regisztrálták, mégsem jelentették meg.
A hvg nagy igyekezetében még azt is kifogásolja, hogy a könyveket elektronikus (pdf) formátumban is kéri az OSZK. Ez a 21. században meglehetősen abszurd kifogás. Ugyanakkor a kormányrendelet még arra is lehetőséget ad, hogy a kiadók kérjék a nyomdai pdf formátumú kiadványok hozzáférésének korlátozását.
Ellopni pedig a pdf formátumokat nem lehet, még ha sikerülne is feltörni a szervert, azokat ugyanis másolni nem lehet, és többszörös, megfelelő védelemmel őrzik.
Jól látható tehát, hogy
a hvg megint szánalmas és erőltetett hazugsággal próbálkozott.
Ennek oka azonban most teljesen nyilvánvaló: a Katona és a Színművészeti szexuális zaklatási botrányairól akarják elterelni a figyelmet.
Nem sikerült.