A kormány a szexuális zaklatási Gothár-ügy napvilágra kerülését követően döntött a magyar kulturális élet működésének szabályozásáról, s az Országgyűlés szerdán szavazott a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslatról.
A kulturális törvény átlátható működési modellt, kristálytiszta, kiszámítható helyzetet és felelősségi viszonyokat teremt a színházak fenntartásában.
A törvény lényege szerint egyetlen fővárosi színháznak sem kell megszűnnie, az önkormányzatok ezután is szabadon dönthetnek arról, hogy önként vállalt feladatként fenntartanak-e saját színházat vagy sem.
Amennyiben igen, azt is eldönthetik, hogy azokat kizárólag önkormányzati vagy vegyes – állami és önkormányzati – fenntartásban kívánják-e működtetni. A központi költségvetés eddig is nagyvonalú és egyre emelkedő támogatást nyújtott a kulturális intézményeknek, különösen a színházaknak. Nem kell félni a színházak működését szabályozó új rendszertől – erről már Kálomista Gábor beszélt a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. A Thália Színház igazgatója, aki producerként is dolgozik, azt mondta, pár éve a filmiparban is volt hasonló változás. Akkor is sokan keltettek pánikot, később azonban kiderült, hogy a változás kiszámíthatóbb és tiszta viszonyokat eredményezett.
Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke szerint az új színháztörvénnyel a kormány demokratikus módon kezelné a színházak évtizedes problémáit, például a finanszírozás kérdését. A Nemzeti Színház igazgatója úgy fogalmazott:
a törvénytervezet lehetőséget jelent az újratervezésre és az igazságtalanságok megszüntetésére, mivel a színházak támogatásának majdnem a nyolcvan százaléka a fenntartó minisztériumtól jön, miközben a tárcának nincs beleszólása a társulatok ügyeibe.
A kormány a fenntartói felelősség elvét kívánja érvényre juttatni az előadó-művészeti szférában, ami állami, önkormányzati és közös fenntartású színházak létrejöttét teszi lehetővé - mondta a kultúráért felelős államtitkár a törvény általános vitájában az Országgyűlésben. Fekete Péter az emberi erőforrások minisztere által benyújtott kulturális törvénymódosító csomagot ismertetve kifejtette, a kabinet célja egy olyan intézményrendszer és finanszírozás kialakítása, amely illeszkedik a mára átrendeződött kulturális folyamatokhoz, alkotói igényekhez.
Felidézte, a színházi világban 2015 vége óta zajlottak tárgyalások arról, milyen támogatási forma lenne a megfelelőbb tao felajánlások felváltására. Ezek során minden résztvevő egyetértett abban, hogy az új rendszerrel nem szabad csökkennie az ágazatba érkező forrásoknak, a közpénzek felhasználásának pedig ellenőrizhetőnek kell lennie - tette hozzá. Az államtitkár hangsúlyozta,
2019-ben egy új elosztási rendszer váltotta a vállalkozások társasági adó (tao) felajánlásaiból fedezett finanszírozást, amellyel - a kezdeti felháborodás ellenére - végül minden színház jobban járt.
Az új rendszer emellett azzal is jár, hogy az eredetileg önkormányzati fenntartású színházak egyre több állami forráshoz jutnak, miközben ennek a közös finanszírozásnak a formája jelenleg nincs törvényileg szabályozva - mondta, majd hozzátette,
a fővárosi színházak esetében mindez azt jelenti, hogy az új támogatási formában félmilliárd forinttal kaptak többet, mint a korábbi tao-rendszerben, a vidéki teátrumok esetében pedig 30 százalékos a növekedés.
Fekete Péter aláhúzta, amennyiben az önkormányzati fenntartású színházak a jövőben többet szeretnének megvalósítani, mint amennyire lehetőségük van, akkor külön-külön jelentkezhetnek támogatásért, minden esetben a művészi szabadságot garantáló egyedi megállapodást kötve az állammal. A kormány képviselője szólt arról is, a törvényjavaslat létrehozza a Nemzeti Kulturális Tanácsot és meghatározza a kultúrstratégiai intézmények körét, amelyek hálózatot építve példát mutathatnak saját szakterületükön és közösen biztosíthatják a nemzeti identitás megőrzését.
Az államtitkár expozéjában közölte,
Magyarország abszolút éllovasnak számít az Európai Unióban a kulturális célú támogatások területén, mivel GDP-je 1,7 százalékát fordítja erre a területre, szemben az 1,5 százalékos uniós átlaggal.
Fekete Péter kitért arra is, hogy 2010 óta két és félszeresére emelkedett a kulturális célú támogatások összege, amely az idén már 453 milliárd forintra emelkedett, jövőre pedig 578 milliárd forintra emelkedik.
L. Simon László, a nagyobbik kormánypárt vezérszónoka kiemelte: az elmúlt néhány nap tanulsága, hogy olyan kérdéseket feszegettek hétfőn a tüntetők, illetve olyan kérdésekről vitatkoztak a nyilvánosságban, amelyek a törvényjavaslatban egyáltalán nincsenek benne.
Ezek a felvetések sem a törvény szövegéből, sem indoklásából nem következnek. Akkor miért ezek az indulatok? -
tette fel a kérdést a kormánypárti politikus. L. Simon László kitért arra, hogy a Nemzeti Kulturális Alap egy állami pénzalap, ami az adófizetők pénzét osztja el szakmai alapon, az arra érdemes pályázók között.
Cáfolta, hogy a művészeti autonómiát, az alkotói szabadságot akarnák megsérteni vagy korlátozni.
Joggal várhatják el a fenntartóktól, hogy akkora mértékben támogassák a saját intézményeit, mint a magyar állam, és ebből nem következik, hogy egy-egy darabot milyen adaptációban állítsanak színpadra
- rögzítette a fideszes politikus. A magyar állam mellett az adófizetők is joggal várják el, hogy az önkormányzatok tegyék hozzá a saját forrásaikat - jelentette ki. Az ellenzéki képviselők módszeresen csúsztatnak, az embereket szándékosan meg akarják téveszteni - tette hozzá.
Nacsa Lőrinc, a KDNP vezérszónoka sorra vette a napokban a médiában megjelent számos "fake news-t", többek között példaként említetve, hogy megszűnik az NKA. Nem szűnik meg - jelentette ki a kereszténydemokrata politikus. Nem igaz az sem, hogy az alternatív színházakhoz hozzányúlna a kormány - rögzítette.
A kormánypárti politikus cáfolta azt is, hogy a művészi-alkotói szabadság sérülne, majd szó szerint idézte a vonatkozó pontot a törvényjavaslatból.
Kiemelte: csak az önkormányzati fenntartású színházaknak ajánl a kormány közös finanszírozást. Kitért arra is, hogy míg 2010-ben 172 milliárd forint állt rendelkezésre a magyar kultúrára a költségvetésben, 2020-ban ez már 584 milliárd forint lesz.
A kultúrstartégiai intézmények fogalmának megalkotásával az a legfőbb cél, hogy világos felelősségi viszonyok mellett biztosítottak legyenek a színházak működéséhez szükséges források, és igazságos helyzetet teremtsenek. A javaslat tisztázza az intézmények fenntartásával összefüggő kérdéseket - hangsúlyozta. Azért is indokolt a szabályozás - folytatta Nacsa Lőrinc -, mert
az elmúlt időszakban több köztörvényes, nem pénzügyi visszaélés gyanúja merült fel állami és önkormányzati forrásokból működő színházakban egyaránt.
Az ellenzék ugyanakkor nem követelte a botrányok kivizsgálását, lezárt dolognak tekintették a Gothár-ügyet. Falaztak azoknak, aki megpróbálták eltussolni több mint egy éven keresztül a Gothár-ügyet, ezt a kirívó botrányt - jegyezte meg.
Pósán László (Fidesz) felszólalásában úgy fogalmazott,
a baloldalnak az a problémája az új színházi törvénnyel, hogy nem tudja rátenni a kezét arra a két-három budapesti színházra, amelyik nem balliberális kötődésű.
Hozzátette, Karácsony Gergely főpolgármester megüzente Dörner Györgynek, hogy ne pályázzon az Újszínház igazgatói posztjára.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár zárszavában megerősítette, a színházak a kezdeti "apokaliptikus" félelmek ellenére jól jártak az új finanszírozási rendszerrel, és minden bizonnyal a mostani törvényjavaslat is kedvező hatással lesz majd működésükre.
Gothár Péter rendező szexuális zaklatásos ügye is kellett ahhoz, hogy megszülessen a most elfogadott törvény. A rendező a Katona József Színházban zaklatott fiatal színésznőket, de az igazgató, Máté Gábor sokáig próbálta eltussolni a történteket. Egy adott ponton túl azonban már nem tehette, de még most is mentegeti magát és Gothárt, aki a barátja.
Máté Gábor és a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetősége egyébként egymást túllicitálva, heteken keresztül köntörfalazott a több nőt zaklató rendezőnek. Aztán előbb a színház vezetősége szerződést bontott Gothárral, majd az egyetem felfüggesztette oktatói tevékenységét, végül a színművészeti jelezte, kénytelenek voltak megválni tőle.
Ezzel párhuzamosan zaklatási ügy merült fel az Újszínházban is.