Budapest Főváros önkormányzata (tanácsa) legalább
70 éve nem tudott saját erőből új hidat építeni
- áll Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a Fővárosi Agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkárának írásában, amely a mandiner.hu oldalon jelent meg. Schneller Domonkos szerint vélhetően erre ma sem lenne képes Budapest, ezért
a kormány határozatokban biztosította a budapestieknek, hogy megépíti az új hidat, amely összességében három kerületet közvetlenül, másik legalább három kerületet közvetve érint, kapcsol össze.
A helyettes államtitkár kifejti, hogy a forgalmi modellezések is megmutatták, hogy ugyan mindkét hidat naponta 50–55 ezer jármű használná, de míg
a Galvani híd a belvárosi hidak forgalmát csökkentené, az Albertfalvai az M0-s autóút déli hídjának forgalmát enyhítené, amivel a város pereméről hozna be többletforgalmat.
A Galvani híd megépülése esetén – külön intézkedések bevezetése nélkül is –
a Rákóczi híd forgalma napi 30 ezer, a Petőfi híd forgalma pedig napi 14 ezer autóval csökkenne.
Ez – jóval kisebb mértékben, de – tehermentesíti a Szabadság hidat, sőt, megfelelő közlekedésszervezési intézkedések párhuzamos bevezetése esetén az Erzsébet híd–Kossuth Lajos utca tengelyt is.
Különös fricskát jelentene Schneller Domonkos szerint a Dél-Budapesten lakó mintegy félmillió ember számára, ha Budapest új vezetése a tanulmányok ismeretében, rosszabb esetben nem ismeretében valami furcsa, szakmailag legalábbis kétséges „jobban-tudástól” ösztönözve
a végre belátható közelségbe került, logikusan soron következő, a világ egyik leghíresebb holland építésze által tervezett új Duna-hidat (munkanevén a „Galvani hidat") venné célkeresztbe, hajánál fogva előrángatva az Albertfalvai híd jó okkal hátra sorolt koncepcióját.
Ez a szakmainak álcázott pótcselekvés érettebb demokráciákban legalábbis értetlenséget váltana ki, jóllehet itthon nem példa nélkül való - fogalmaz a helyettes államtitkár.
Kiemeli,
a Galvani híd leállításával jó eséllyel 2029-ig nem lenne új híd Budapesten.
Úgy gondolja, a híd építésének költségeinek akár a felét is az Európai Unió finanszírozhatja, ezért aki a híd előkészítését egy délibáb kedvéért leállítja, annak vállalnia kell a következményeket amiatt is, hogy a rendelkezésre álló EU-s forrásokat az ország más pontjain megvalósítani projektek kapják.
El lehet persze utasítani a segítő kezet, csak utána számot is kell adni erről a döntésről.
Logikátlan és hibás az a városfejlesztési gondolkodás, amely nem fokozatosan, a már kiépült belső városmagtól kifelé haladva építi a várost. Példaként a Lánchíd, majd azt követően a Margit híd építését említi. „Fontos tudás, és talán logikailag sem megugorhatatlan.” Emellett
a két híd városra gyakorolt hatásának vizsgálata alapján – szakmai érvek mentén – mindenképpen a Galvani hídat kell megépíteni.
Hozzáteszi, nem lehet a belváros forgalomcsillapításáról úgy beszélni, hogy közben olyan hidat akarunk építeni, amely ezt nem szolgálja, sőt ellentétes hatást gyakorol a forgalomra.
Lehet a kormány politikájával általánosságban egyet nem érteni. De pusztán érzelemvezérelt okokból meghiúsítani, 10 éves, beláthatatlan időtávba tolni Budapest nagyon is hiányzó új dunai átkelőjének megvalósítását, ködös, áltudományos urbanisztikai okoskodás mögé bújva közel 500 ezer budapesti dárdájával verni a csalánt – az több mint felelőtlenség
- zárja írását Schneller Domonkos.
Gulyás Gergely a Miniszterelnökség vezetője úgy fogalmazott, hogy tízből kilenc érv a Galvani híd megépítés mellett szól.