Az Európai Néppárt ma alig képviseli Európa népeinek az érdekeit, utat tévesztett, valami megváltozott, és úgy tűnik, már nincs visszatérés az eredeti önmagához. A Fideszt ugyanazok a támadások érik a frakción belülről, mint a liberális oldalról, egyre több konfliktust kénytelen vállalni saját pártcsaládján belül is. A névleg kisebbségben levő liberálisok rátelepedtek mind a baloldali, mind a jobboldali pártokra, mindkét frakción egyaránt megjelentek a liberális áttétek. A kereszténydemokrácia ellenségei úgy tűnik, sikerrel verik szét az Európai Parlament legnagyobb frakcióját, a keresztény konzervatívokét.
A nagy politikai tömörülések elvesztették jellegzetességüket, egyik nagy európai párt éppen olyan, mint a másik. Nemcsak a Néppárt üresedett ki, az európai szocialista pártok sem képviselnek semmit a szociáldemokrata értékekből. Európa pártjai a neoliberalizmusban találták meg a legkisebb közös többszöröst.
A Néppárt ma már nem értékeket képvisel, nem a hazafias és keresztény elveket valló pártok közössége, csupán egy ernyőszervezet, amely helyet ad olyan politikai alakulatoknak is, amelyek semmilyen tekintetben nem számítanak sem jobboldalinak, sem konzervatívnak, kereszténynek pedig még kevésbé. Az eredetileg kereszténydemokrata irányultságú frakcióban lassan túlsúlyba kerülnek a liberálisok.
Egy krízis kellett ahhoz, hogy az ellentétek felszínre kerüljenek, egyértelművé váljon, a liberális nihilizmus és a kereszténydemokrácia nem összebékíthető. Békeidőben könnyen együtt lehetett működni minden tagpárttal, azonban Európa ostroma közben kiderült, hogy a liberálisoknak eszük ágában sincs erőfeszítéseket tenni, a kereszténység, a nemzetek Európája számukra nem egy megvédendő érték.
Ha körbenézünk a Néppárt tagjai között, olyan pártokat fedezünk fel, mint a svéd kereszténydemokraták, akik politikai ideológiájukat emberarcú neoliberalizmusként írják le. A holland kereszténydemokrata párt vállaltan bevándorláspárti, világnézete pedig "radikális centrista", jelentsen ez akármit. Programjukban, politikájukban semmilyen jele nincs annak, hogy egy keresztény elkötelezettségű pártról lenne szó. Ez nem a véletlen játéka, ezek a pártok csak a nevükben keresztények, világnézetükben egyáltalán nem. Ez egy olyan Néppárt, egy olyan kereszténydemokrata közösség, amelynek egyik magasrangú képviselője, Jean-Claude Juncker, részegült mosollyal az arcán ünnepelte Marx születésnapját. Ennek a Néppártnak a vezető ereje, a német CDU muzulmán tagozatot hozott létre, úgy keresztényileg.
A Fideszen éppen azok a pártok kérik számon a kereszténydemokrata értékeket, amelyek azzal teljesen ellentétes világnézetet vallanak, azzal ellentétes politikai gyakorlatot folytatnak. A Fidesz határozott keresztény értékrendje ma már nem összeegyeztethető a néppárti többség politikai irányultságával. Rossz precedenst teremt a Fidesz néppárti tagsága az értéket vesztett Európai Néppárt számára. Hiszen a Fidesz arra bizonyíték, hogy egy kereszténydemokrata párt tartalmában is lehet keresztény, nemcsak elnevezésében. Bizonyítaná, hogy a keresztény értékek vállalása nem egyenlő azzal, hogy hang nélkül kötelességünk átadni a helyünket az erőszakosabbaknak.
Ezeknek a pártoknak a jellegtelenségét, szellemi ürességét takarta el eddig a Fidesz azzal, hogy a Néppárt tagja volt. A Néppárt valódi politikai, világnézeti arcélét a Fidesz és néhány hozzá hasonló párt adta. A normalitás azonban teher lett a néppárti többség számára, eljött az idő, hogy megszabaduljanak a nemzetiektől, és a Néppárthoz világnézetileg közelebb álló liberálisokkal kössenek megegyezést.
Nem hiszem, hogy tragédia lenne, ha a Fidesz kilépne a Néppárti frakcióból. Sőt.
A Néppártot övező illúziók is megszűnnének, világosan látható lenne, hogy az egyes frakciók és pártok milyen világnézetet képviselnek, milyen jövőt terveznek Európa számára. Az európai eszme nagyszerű dolog, nem engedhetjük, hogy alkalmatlan politikusok hibájából sírba tegyék több száz év álmát és munkáját.