Egy filmrendezőhöz képest megdöbbentően primitív stílusú cikkben Janisch Attila hűségesküt tesz a Színművészeti Egyetem vezetésének. Nem véletlenül, ő maga is ott tanít, ráadásul új rektora lesz az egyetemnek. Erre a posztra az Ascher-Máté-Gothár világ egyik legmilitánsabb tagját, a jelenleg rektor-helyettesként az intézményt irányító Upor László dramaturgot szánják. Janisch tehát biztosítani akarja a helyét.
A cikk tele van differenciálatlan gyalázkodással, primitív közhelyekkel. Janisch azokat gyalázza, akik kritizálták a Katona József Színház és a Színművészeti vezetését azért, mert megpróbálták eltussolni Gothár szexuális zaklatási ügyét. Jellemző, hogy irodalmi hasonlatként A Pál utcai fiúk einstand-jelenete jut eszébe egy filmrendezőnek, ami nem túl eredeti példa. Ráadásul még ez is visszájára fordul. Janisch ugyanis ezt írja:
Az is roppant sajnálatos, hogy az erőteljesen politikai színezetűvé vált viták és rágalmak éppen a lényegről viszik el a figyelmet, vagyis nem a nők elleni erőszak tényleges felszámolása és/vagy megelőzése a fontos, hanem a "balliberális" oldal politikusainak és kulturális intézményeinek a lejáratása, függetlenségük felszámolása egyre leplezetlenebbé váló eistandoló szándékával.
Hogy mi is közhelyesek legyünk: a mondat vége freudi elszólásnak is tekinthető. Így ugyanis konkrétan azt jelenti, hogy a balliberális oldal kulturális intézményei függetlenségének van einstandoló szándéka. Janisch azonban valószínűleg nem erre gondolt, csak túl sok szidalmat akart egy mondatba rakni, így a végére elfelejtette, mit mivel kell egyeztetni.
Lépjünk azonban túl ezen: a lényeg ugyanis az, hogy Janisch
minden szégyenérzet nélkül a balliberális oldal kulturális intézményének nevezi a Színművészetit.
Tévedés nem lehet, itt két intézményt ért bírálat összesen: a Katonát és a Színművészetit. Így a "kulturális intézményeinek" többes száma egyértelműen azt jelzi, hogy mind a kettő bele tartozik.
A Színművészeti egy állami oktatási intézmény, amelynek feladata az lenne, hogy ne politikai aktivistákat, hanem művészeket képezzen. A színházi szakma legyen a lényeg, ne az ideológiai irányvonal.
A Színművészeti bírálói éppen ezt kérik számon (a Színművészetin uralkodó terror, a fiatal emberek megszégyenítése, megalázása mellett). Hogy a Színművészeti egyetlen ideológiai irányzat foglya lett. A balliberális kaposvári-katonás világé.
Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke nem véletlenül beszélt arról az Origónak: a magyar színészekbe már a Színművészeti Egyetemen beültetik azt, hogy a rendező előtt meg kell alázkodni, és ez megöli a művészetet.
A színészek nem a hitük mentén cselekednek, hanem azt keresik, ki felé orientálódjanak, mert akkor megjutalmazza őket a balliberális szakma.
Kálomista Gábor producer, a Thália Színház igazgatója pedig azt mondta: a Színművészetin a szakmai képzést egyre inkább háttérbe szorítja az ideológiai nevelés és identitásképzés.
Jól látszik, hogy az egyetemen az oktatók olyan hallgatókat választanak ki, akik ideológiailag hozzájuk hasonlítanak, így pedig a belterjesség fenntartása folyamatos
– mondta.
Ezt eddig az egyetem vezetői tagadni próbálták. Janisch Attila nagy igazodási vágyában leleplezte őket.