Az európai fajmentő tenyészprogram keretében tavaly állt össze a németországi Rostockból származó anya és a lengyelországi Krakkóból érkezett apa, az újévi kölyök az utódjuk.
Láthatóan nagy gonddal óvják, nevelik csemetéjüket
az állatkert trópusi házában, ennek a látogatók is tanúi lehetnek, ha csendben közelítik meg tartóhelyüket.
A kölyköt az anyja elsősorban szoptatni veszi át, az utódot többnyire az apa hurcolja magán - ahogy ez a karmosmajmok tradícióinak legjobban megfelel.
A 14-18 centiméteres, 400 gramm testtömegű fehérfejű selyemmajmok - a rokon fajoktól eltérően - nem Amazóniában, hanem az Atlanti-óceáni partvidékének esőerdeiben élnek, Brazília délkeleti részén.
Bár helyzetük a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint kevésbé aggasztó, de természetes populációik létszáma csökken. Ennek fő oka az Atlanti-partvidéki esőerdők gyors ütemű fogyatkozása:
egyes régiókban az eredeti erdőterületnek mindössze 6,8 százaléka maradt meg.
A házi kedvencként való befogásuk szintén veszélyezteti őket.
A fehérfejű selyemmajmok kisebb-nagyobb csoportokban élnek, melyek egy szülőpárból és azok vagy egy tucatnyi eltérő korú utódjából állnak. Egy-egy csoport területe 30-60 hektár nagyságú, attól függően, hogy ott hány, a majmok fő táplálékát adó gyümölcsfa található. A napjaikat főképp a magasabb fákon töltő majmok a gyümölcsök mellett fanedvet, rovarokat, pókokat és madártojásokat is fogyasztanak.
A fehérfejű selyemmajmok létszáma az állatkertekben a fajmegmentési programnak köszönhetően stabil,
Európában mintegy 250 egyede él 53 intézményben.
A sikerhez nagy mértékben hozzájárult Gősi Gábor, akik egykor, a Szegedi Vadaspark igazgatójaként és egyben nemzetközileg is elismert szakemberként hosszú évig vezette a faj tenyészprogramját.