A lázadó budapesti tinédzser, akiből Európa legjobb kántorhangja lett

Diplomatának tanult, volt operaénekes, író, újságíró, de úgy érzi, kántorként találta meg a helyét a világban. Nógrádi Gergely a Zsidó Pavarotti kitüntetést is megkapta, az Origónak pedig arról is beszélt, hogy minek köszönhetően tért vissza a valláshoz, és miért tudta nehezen feldolgozni a támadásokat.

Egy budapesti zsidó családba született, apai nagyszülei nagyon vallásos emberek voltak, nagyapja a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában volt elöljáró. Nagyon komolyan vette a törvényeket, Jom Kippurkor, amikor 25 órás böjtöt tartottak, egész nap a zsinagógában állt, nem evett, nem ivott semmit, pedig súlyos cukorbeteg volt. Ebben a közegben telt Nógrádi Gergely gyerekkora.

Akkor untam a gyerekek számára kétségkívül hosszú és monoton szertartásokat, tinédzser koromra nagyon eltávolodtam a vallástól.

Saját bevallása szerint otthon sok baj volt vele.

Apámék beírattak a kőkemény kőszegi gimnáziumba, egy csomó hajtós sváb gyerek közé kerültem, én a kényelmes, nagypofájú, fővárosi zsidógyerek. Nehéz négy év volt, de meglett az eredménye: nagy küzdő lett belőlem.

Nógrádi Gergely Fotó: Hirling Bálint - Origo

Érettségi után felvették a jeruzsálemi egyetemre, nemzetközi kapcsolatok és zenetudomány szakra.

Fura párosítás, de egyszerre vonzott a diplomatalét és a klasszikus zene. Nulla héber nyelvtudással mentem ki, de fél év alatt megtanultam annyira a nyelvet, hogy elkezdhettem az egyetemet. Egy évet jártam az izraeli egyetemre, amikor kitört az öbölháború. Maradni akartam, de a szüleim hazaparancsoltak. Nagyon féltettek, nem lehetett tudni, hogy mi lesz.

Miután visszajött Magyarországra, felvették az ELTE Bölcsészkarára, népművelés és színháztudomány szakra. Az egyetem utolsó évében elkezdte a konzervatóriumot is, és a bölcsészdiploma megszerzése után felvették a Zeneakadémia ének szakára. Fél év után ösztöndíjat kapott a stuttgarti zeneakadémia ének szakára.

Saját bevallása szerint operaénekesnek készült.

A családomban már volt egy neves énekes, Berta Rendel, nagyapám húga, az első világhírű ortodox női kántor, akinek lemezei is jelentek meg Amerikában. Berta az életét is a páratlanul szép hangjának köszönhette. 1944-ben deportálták Auschwitzba, ahol egy, a tábor őrségébe tartozó női SS tisztnek nagyon megtetszett a hangja. A szerettei a gázkamrában végezték, ő azonban ételt kapott az őrtől, így maradt életben. Amikor kiszabadult, Amerikába emigrált.

Berta Rendel a kilencvenes évek közepén megnézte őt egy operában. Az előadás végén pedig valamit a fülébe súgott: „Fantasztikus vagy, de neked nem itt van a helyed.” Ő és a nagyapja is azt szerették volna, hogy kántor legyen.

Énekesi pályája jól alakult. A Veronai Arénában három év alatt 15 főszerepet énekelt, a többi közt a Bohémélet, a Hoffmann meséi, az Anyegin, A cigánybáró tenor főszerepeit, amelyeket számos fellépés követett világszerte.

Mondhatni, a mélyvízbe vetettek. Utólag úgy érzem, túl korán jött minden.

Épp Tokióban volt előadói körúton, amikor felhívta a felesége, hogy a fiuknak 40 fokos láza van.

Amikor hazajöttem, felbontottam a fennmaradó kilenc élő szerződésemet. Nem akartam többé távol lenni a családomtól.

Az operaénekesi pályától való búcsúnak más oka is volt.

Nem éreztem igazán jól magam operaénekesként, sosem voltam igazán elégedett a teljesítményemmel. Szigorú vagyok magammal, és örökösen úgy éreztem, hogy nem elég jó, amit csinálok. Tíz évre teljesen abbahagytam az éneklést.

Könyveket kezdett írni, több műnek is a társszerzője volt, de saját kötetei is megjelentek, ifjúsági könyvek, novellák, regények. Vau! című regényét az évtized ötven legjobb gyerekkönyve közé választották. Közben több újságnak és magazinnak is írt.

A körülöttem élők azt látták, hogy munkamániás vagyok, pedig valójában csak a hivatásom és a helyem kerestem a világban.

Nógrádi Gergely Fotó: Hirling Bálint - Origo

Egy idő után felhagyott az újságírással, és édesapjával közösen „elkezdtük újramesélni az irodalmi klasszikusokat.”

Édesapja Nógrádi Gábor, író, költő, forgatókönyvíró. Számtalan gyermekkönyv szerzője, 2000-ben megkapta a Gyermekkönyvek Nemzteközi Tanácsától (International Board on Books for Young People) az év legjobb ifjúsági könyvének járó díjat a PetePite című könyvéért. A Nógrádi Gábor forgatókönyve alapján készült filmek között olyan alkotások találhatóak, mint a Sose halunk meg, az Egy szoknya, egy nadrág, Csocsó, avagy éljen május elseje! vagy a Patika című sorozat.

A saját gyermekeim miatt is elkezdett foglalkoztatni az a probléma, hogy sem a nemzetközi, sem a magyar irodalmi klasszikusokat nem olvassák a gyerekek. A nyelvezetük túl nehéz számukra.

Apjával nyolcszáz író-olvasó találkozót tartottak hat év alatt. „Egy alkalommal, egy Tisza menti város általános iskolájában A kőszívű ember fiairól beszélgettünk a gyerekekkel. A regény azzal a sorral kezdődik, hogy: „A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak...”.

„Megkérdeztem a gyerekeket, mit jelent az a szó, hogy tószt. A válasz azonnal megérkezett: pirítós.

Az aranyember hosszú, sokoldalas bevezetővel kezdődik, ami a dunai Vaskaput írja le. Hiába adják fel júniusban kötelező olvasmánynak, a legtöbb gyerek augusztusban is csak az első oldalnál tart, mert nem tud megküzdeni az amúgy gyönyörű irodalmi szöveggel, és unja a regényt. Ha ennek ellenére ráerőltetjük a művet, megutáltatjuk vele nemcsak Jókait, de az olvasást is. Ugyanakkor nem volna jó, ha úgy nőnének fel generációk, hogy fogalmuk sincs a nagy nemzeti klasszikusainkról. Mindenkinek tudnia kellene, hogy ki volt Bornemissza Gergő, kik voltak a Baradlay fivérek.”

Édesapjával elhatározták, hogy – ahogy fogalmaztak – újramesélik az irodalmi klasszikusokat.

„Ezek nem zanzásított változatok, nem tíz sorban vagy négy oldalban foglaltuk össze egy vaskos regény cselekményét. A 2000 oldalas Nyomorultakból csináltunk egy 200 oldalas könyvet, újramesélésemben A kőszívű ember fiai, Mikszáth és Móricz regényei, vagy az Odüsszeia, a Szigeti veszedelem sem rövidebb 180 oldalnál, gyönyörű képekkel illusztrálva, plusz beletettünk szemelvényeket az eredetiből, hogy az olvasó lássa az eredetit is.”

Az úgynevezett újramesélések miatt több támadás is érte őket.

Többnyire úgy bántottak bennünket, hogy nem is olvasták a könyveinket. Apám jól viselte a támadásokat, ő mindig is kívülálló volt, vérbeli magányos harcos. Ahogy mindig fogalmaz, őt győztessé verték. Én más vagyok. Én akkor tudok kiteljesedni, ha szeretnek, ha szeretetet érzek.

Egyesek úgy értékelték a munkájukat, hogy két zsidó meghamisítja a magyar irodalmat.

Az idő persze mindent megold: ma már egész iskolák adják föl kötelezőnek az újrameséléseket.

Úgy véli, hogy voltak a támadásnak antiszemita felhangjai is.

Én hosszú évekig nem foglalkoztam a zsidóságommal. Ekkor azonban azt mondtam: Ja, ha ti zsidóztok engem, akkor zsidó leszek.

Ekkor döntötte el, hogy zsidó kántor lesz. Klein Ervin főkántorhoz ment, aki azonnal tanítani kezdte. Később lediplomázott a Zsidó Egyetem kántor szakán, majd doktori ösztöndíjat nyert a potsdami egyetemre. Közben szerződést kapott a budai Frankel Leó utcai zsinagógába, ahol a mai napig szolgál.

Ekkor kezdtem érezni, hogy a helyemre kerültem a világban.

Egy kántor esetében nagyon fontos, hogy legyen érzéke az emberekhez, de a zsidó vallásban sokrétűbb a kántor feladata, mint más felekezeteknél - véli. „A zsidó vallásban a kántor tolmácsolja az imákat, a hívők kéréseit a Teremtő felé, emellett azonban a hívők lelkével is foglalkoznia kell, s közben persze irányítani a zsinagóga zenei életét.”

Kántorként a Carnegie Halltól a MÜPA-ig számos helyen fellépett, évente 80 koncertet ad. „A közönségtől és a meghívó igényétől függ, hogy mit éneklek, híres kántorszámoktól Kálmán Imrén át a jiddis dalokig több száz zsidó kompozíció van a repertoáromon.”

Két éve a washingtoni magyar nagykövetségen a Magyar Kultúra és Művészet Tiszteletbeli Nagykövete címet vehette át, illetve megkapta a Zsidó Pavarotti kitüntetést a floridai zsidó közösségektől. Tavaly Flown Flag capitoliumi kitüntetést kapott Michael S. Lee amerikai szenátortól. 2015-ben Európa legjobb kántorhangjává választották az angliai Leedsben.

És a halottak újra énekelnek, Elek Judit filmje.

Eisikovits Miksa 1938-ban Máramarosszigeten kezdte el összegyűjteni a haszid népdalokat, éppen úgy, ahogy Bartók és Kodály is tette. Eisikovits kottafüzetbe jegyezte le a dalokat, mert nem volt gramofonja, amivel felvehette volna eredeti előadásban a dalokat. Ezek a kották évtizedekig egy kolozsvári lakásban, az ágya alatt voltak. Az NKA és a Filmalap támogatásával megszületett filmben és CD-n ezek a dalok Nógrádi Gergely főszereplésével hallhatóak. Az összegyűjtött zsidó népdalok a lejegyzésük után néhány évvel elpusztított máramarosi haszidok életét mesélik el.

„Nekem Felvidéken és Kolozsváron is van rokonságom, persze Izraelben és Amerikában is. Engem mély gyökerek kötnek ehhez a földhöz. Erős és rendíthetetlen a magyarságszeretetem, éltem sokszor külföldön, de nekem nem működik kint, engem mindig visszahúzott a hazaszeretet. Kint maradhattam volna harminc éve Izraelben, huszonöt éve operaénekesként Stuttgartban, vagy öt éve Berlinben vallástudományi doktorként, de mindig hazajöttem.”

Más nevében nem beszélhetek, de én szeretek ma és itt magyar zsidónak lenni.