A hangfelvételek személyes motivációból készültek, mondja a hangfelvételek készítője a lapnak; a beszélgetéseken megszólaló és szóba kerülő embereket évek óta ismeri. Vannak, akik közülük nagyon jól élnek, mondja, és
bosszantja, hogy ezek az emberek miként viselkednek azokkal, akik náluk kiszolgáltatottabbak. Olyan is előfordult a beszámolója szerint, hogy némelyikük kifejezetten megnehezítette mások életét, hatalmi arroganciát tapasztalt segítségnyújtás helyett.
A Magyar Nemzet több keringő magyarázatot is felfed a készítőnek arról, hogy miért vehette fel a beszélgetéseket, ezek alapján politikai vagy hatósági nyomás játszhatott-e szerepet benne, de ezt a hangfelvételek készítője cáfolja, azt mondja, minden a saját elhatározásából történt. Kiemeli azonban, hogy nem tartja magát hősnek, nem szeretné, ha bárki annak tartaná, mivel ő is ezekben a körökben mozgott.
Lackner Csaba az egyik felvételen arról beszél, hogyan kell hatékonyan kirakni a rászorulókat az önkormányzati lakásokból, idézi fel a Magyar Nemzet, erre a felvételek készítője azt mondja, számos történetet hallott a szociális lakások körüli visszás ügyekről és a rászorulóknak járó kedvezmények, juttatások elnyeréséről. Bizonyítékot nem gyűjtött ezek alátámasztására vagy cáfolatára, de már az erről a témáról folytatott beszélgetések hangneme, szóhasználata is árulkodó.
Az pedig felháborító, folytatja, hogy rászorulókat raktak ki önkormányzati lakásokból.
Az is általános tapasztalat szerinte, hogy az önkormányzati munkákat olyan emberek nyerték meg, akik közel álltak a pályázatokat elbírálókhoz.
Egy átlagos, politikai kapcsolatok nélküli kispesti vállalkozónak, akinek egy-egy ilyen munka elnyerése akár fordulópont is lehetett volna az életében, esélye sem volt nyerni, mondja a lapnak a felvételek készítője.
Azt is megerősíti újra, hogy senki nem ajánlott fel neki semmit a tevékenységéért, a beszélgetéseket, amelyek nyári bulikban hangzottak el, azért rögzítette, mert azt akarta, hogy a közpénzek a közt szolgálják, ne egy szűk csoportosulás érdekeit, amelynek olyan hatalom összpontosul a kezében, ami veszélyezteti a demokráciát helyben. Emellett személyes sértettség is szerepet játszott a döntésében. Azt mondja, ő egy informátor, és a hatóságok dolga, hogy kiderítsék, mennyi hencegés van ezeken a felvételeken, és mi a valóság.
A botrány kirobbanásakor Gajda tagadta, hogy a drogpartin százmilliós lopásokkal hencegő Lackner bizalmasa és barátja lett volna, de a hangfelvételek készítője szerint többéves, talán egy évtizedes baráti viszony volt és van köztük.
Az utóbbi években egyre mélyült ez a bizalom, ahogy egyre több közös ügy fűzte össze őket és egyre több hatalmuk lett,
mondja. Gyakran találkoztak, akár hetente többször is, a hangfelvételeken is szóba került, hogy hetente eljártak focizni, sportolni is. Ezek mellett nemegyszer voltak közös síelések, bulizások, és együtt ünnepelték az egymás életében bekövetkező fontos eseményeket: születésnapokat, tejfakasztókat, ilyesmiket.
A hangfelvételek szerint, emlékeztet a Magyar Nemzet, Kránitz Krisztián, a kispesti vagyonkezelő vezetője az egyik ilyen sörözésen 44 évesen a korai nyugdíjba menetelről álmodozott, ami szavai szerint elérhető közelségbe került neki. Azt, hogy mit mondott Kránitz, csak Lackner elmeséléséből tudják, de elhangozhatott ilyesmi a felvétel készítője szerint. Ezeket a kijelentéseket lehet viccnek gondolni, nagyképűsködésnek, esetleg a többiekkel való élcelődésnek venni, hogy „én ezt már elértem, ti meg sehol sem vagytok". Nehéz kitalálni az ilyen mondatok kimondása mögötti motivációt, mondja a lap interjúalanya.
Tudomása szerint a baráti focikat heti egyszer rendezték meg, a közeli barátok és a belső kör tagjai vettek részt ezeken az eseményeken. Többek között azok is,
akik a hangfelvételek nyilvánosságra kerülésekor nem ismerték fel egymást, emeli ki a felvételek készítője.
A lap kérdésére, hogy találkozott-e olyannal, aki elhitte, hogy Gajda és társai nem ismerik fel Lacknert, azt mondta,
Nem hittem el én sem. Különösen annak fényében nem, hogy milyen közeli volt a viszonyuk. Nem gondolom, hogy bárkit is sikerült erről meggyőzniük, különösen nem Kispesten.