Könnyek, megrendítő mondatok, az érzelmek felkorbácsolása és a bűntudat kiváltása – így lehetne összefoglalni azt, amit a Magyar Helsinki Bizottság hétfő esti, a magyarországi börtönhelyzetről szóló rendezvényén próbáltak prezentálni a közönségnek. A Soros György által támogatott szervezet beszélgetésén
sok szó esett arról, hogy miért vannak nagyon rossz helyzetben az elítéltek, de arról csak röviden hallottunk, hogy vannak áldozatok is, és nekik sem jó.
A Helsinki Bizottság kerekasztalánál helyet foglaló összes „szakértő" szerint a fő probléma a túlzsúfoltság, azonban
azt kénytelenek voltak elismerni, hogy 2010 óta annak a mértéke folyamatosan csökken.
A rendezvényen több olyan felvetés is elhangzott, miszerint a börtönbüntetés a szabadság, és nem a méltóság elvesztése. Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság ügyvédje végig azzal érvelt, fontos, hogy a visszailleszkedés lehetősége is biztosítva legyen az elítéltek számára, mert csak nagyon kevés olyan elítélt van, aki élete végéig a rács mögött marad (Ebből persze nem következik, hogy a visszailleszkedést az államnak kártérítésekkel kellene segíteni, ezt mi tesszük hozzá). Azt elismerte az ügyvéd, hogy
a kormányzatnak valóban van joga büntetőpolitikát csinálni, ezen a területen teljes az állami szuverenitás.
Az ügyvéd szerint a sajtó hamis összegeket közölt a börtönbizniszről, de állítását konkrét számokkal nem támasztotta alá. Ezt követően pedig felszólította az ügyvédeket, hogy csapjanak az asztalra.
Az est során Solt Ágnes kriminálpszichológus elismerte,
van társadalmi elvárás a szigorodó büntetőjog iránt.
Solt ekkor váratlanul - és a jelenlévők érezhető rosszallását fogadva - elmondta, hogy
vannak olyan ügyek, amikor a fogvatartottak szájról szájra adnak neveket, és ügyvédek vállalnak bizonyos ügyeket,
majd hozzátette: lehet élni, és lehet visszaélni is valamivel. Szavait a kerekasztalnál ülők nem fogadták osztatlan elismeréssel. Persze később próbált korrigálni, és szó szerint azt mondta, érzékeltetve az elítéltek sanyarú sorsát, hogy
a konditeremben ezer éves súlyokat kell emelgetni, és nem olyan, mint itt a belvárosban.
Vagyis a börtönben ülő bűnözőknek meg kell küzdeniük azzal, hogy a súlyzók nem a legújabbak, hanem akár több évtizedesek is lehetnek. Majd kiemelte, hogy a fogvatartottak számára az autonómia és a szeretetteljes környezet hiánya nagy probléma.
Akkor lett forróbb a hangulat - és a szervezők számára láthatóan egyre kellemetlenebb a helyzet - mikor egy hozzászóló azt sérelmezte, hogy a férje még nem kapta meg a kártalanítást. Majd azt fejtegette, hogy jó biznisz az államnak, hogy sokan vannak börtönben. Vagyis majdhogynem azt mondta, hogy ez a pénz az elítélteknek jár (itt hirtelen eszünkbe jutottak Kádár András Kristóf szavai a visszailleszkedés lehetőségéről).
Ekkor egy egykori bv-alkalmazott helyreigazította a felszólalót:
egyáltalán nem nyereséges az állam számára a börtön, és semmilyen bevételi forrása sincsen ebből.
A kerekasztal-beszélgetés vége is meglepő pillanatokat hozott. Egy egykori fogvatartott is szót kapott, aki az est végén arra hívta fel a figyelmet, hogy az elítéltek között egyre több a 18 év körüli fiatal.
A fiatal elítéltek egyszer pedig azzal hencegtek, hogy sokkal nehezebb kirabolni egy 80 éves nénit, mint egy 70 évest, mivel az előbbi életkorban lévők sokkal jobb fizikai állapotban vannak.
Hogy a meglepő állítást mire alapozták, nem derült ki. Az egykori fogvatartott szerint viszont az elítéltek fele fiatal férfi.
Szavait mély csönd követte, majd Zádori Zsolt moderátor közölte, hogy
a bűnözés a fiatal férfiak műfaja,
és gyorsan véget vetett a beszélgetésnek.