A politikus, aki valamikor író, költő volt elmondta, nem elsősorban az ideje a kevés az íráshoz, hanem a mindennapos politikai küzdelmekben nem könnyű eljutni az alkotói állapotba. Az íráshoz jót tenne egy kis alkotói szabadság – tette hozzá.
Simon László évekkel ezelőtt a Magyar Írószövetség titkára volt, arra a kérdésre, hogy milyen a szerepe a szövetésgnek most és milyen volt harminc évvel ezelőtt, azt jegyezte meg, teljesen más ma már a szerepe. A rendszerváltozás hajnalán a magyar szellemi élet azon képviselői, akik szerepet vállaltak ebben a történelmi folyamatnak a szellemi előkészítésében, szinte mindannyian iott voltk az Írószövetségben. Így azt is lehet mondani, bizonyos szempontból jóval nagyobb volt a súlya a szövetségnek a nyolcvanas évek legvégén, mint most.
Mára sokkal inkább egy szakmai, érdekképviseleti szervként működik, nincsen akkor társadalomformáló súlya, mint a rendszerváltozáskor, tán nem is véletlen, hogy az első köztársasági elnök, Göncz Árpád a Magyar Írószövetség elnöke volt előtte. Harminc évvel ezelőtt olyan alkotók vezették a szövetséget, akiknek olyan rálátásuk volt a világra, hogy az alkalmassá tette őket a politikai szerepvállalásra is. Félreértés ne essék, a Magyar Írószövetség ma is kiváló, a vezetői szakmailag, emberileg is nagyszerűek, de egy szabad világban teljesen más a feladata ennek a szervezetnek. Arról nem beszélve, hogy mindeközben létrejött a Magyar Művészeti Akadémia, ahol írók is vannak, ez is egy új szerepre készteti a Magyar Írószövetséget.