A történeti Magyarország 19. századi történelmének egyik meghatározó problémája a nemzetiségi kérdés volt. A polgári nemzetállam megteremtésének időszakában szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy az ország összlakosságának több mint a fele nem magyar ajkú.
A helyzet komolyságára mutattak 1848-49 délvidéki és erdélyi polgárháborús eseményei is.
A kiegyezést követő évben a feszítő ellentétek és nemzetiségi törekvések feloldására szavazta meg a magyar országgyűlés a példaértékű nemzetiségi törvényt.
2018. március 19-én az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Országház felsőházi üléstermében e törvény megalkotásának 150. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülést Nemzetiségek és törvényhozás Magyarországon címmel. A konferencia előadói a törvény megszületésének körülményeit elemezték részletező alapossággal, s kitértek arra is, hogy milyen volt annak fogadtatása a nemzetiségek körében.
A konferencia egyik szekciójának előadói pedig az 1993-as nemzetiségi törvény megalkotásának körülményeit összegezték.
A tudományos ülés előadói Melkovics Tamás, Hermann Róbert, Szarka László, Cieger András, Kovács Kálmán Árpád, Doncsev Toso, Lásztity Péró és Szalayné Sándor Erzsébet voltak. Az Országház Kiadó legújabb kiadványa a konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza, kiegészítve a témához szorosan kapcsolódó Nagy Mariann, Vesztróczy Zsolt, Goran Vasin, Molnár Ferenc, Demmel József és Dobos Balázs tanulmányaival.
A hiánypótló kiadványt nagyon reméljük, hogy mind a közép-, mind a felsőoktatásban használni fogják a következő évtizedekben, mivel sok olyan részlet derül ki a magyarok és a nemzetiségek kapcsolatáról, amit eddig nem mutattak be kellőképpen sem a tudományos, sem az oktatás keretei között. A kiadvány tanulmányaiból világos lesz, hogy
milyen folyamatok vezettek el a történelmi Magyarország felbomlásához, és esetleg, hogyan lehetett volna ezt elkerülni.
A tanulmányok általában egy-egy részkérdés mentén mutatják be a nemzetiség és a magyarság viszonyát. Szóba kerül a szlovákok, szerbek, ruszinok helyzete is. Világossá válhat mindenki előtt, hogy a nemzetiségi társadalmakat is sok belső megosztottság terhelte. Értelemszerűen az egyik tábort a radikálisok alkották a nemzetiségeken belül, míg egy másik csoport megállapodás és kompromisszum párti volt. Az is kiderül az írásokból, hogy a nemzetiségek sok esetben az évtizedek során radikalizálódtak és lettek a történelmi Magyarország felbomlasztói.
Sokat olvashatunk arról is, hogy a magyar vezet réteg gondolkozása, hogyan változott a 19. század során. A reformkorban sokak még egyáltalán nem láttak nagy veszélyt a nemzetiségekben, azonban az 1848-as szabadságharcban játszott szerepük miatt ezen a téren is nagy változás történt.
A kiegyezés után értelemszerűen a korábbi tapasztalatok fényében a magyar vezető csoportok arra törekedtek, hogy a nemzetiségeket lehetőleg minél gyorsabban asszimilálják.
Az utóbbi politikai cél pedig egyenes út volt ahhoz, hogy komoly összetűzések legyenek a magyarok és nemzetiségek között.
Összességében egy indulatoktól mentes, a tényekre építő tanulmánykötet állított össze az Országház Kiadó. Az, aki kíváncsi arra, hogy milyen tényezők vezettek el a trianoni békediktátumig, mindenképpen olvassa el ezt a kötet. Ráadásul nemcsak ezt lehet megtudni, hanem azt is, hogy milyen körülmények között született meg az 1993-as magyarországi nemzetiségi törvény. Az utóbbi esetben még azok írnak a jogszabály megszületéséről, akik szerencsére még mindig köztünk vannak, és képesek ma már kellő távolságból, és kiegyensúlyozottan szemlélni az akkori történéseket.