A liberális élcsapat, a 444, mindig, minden helyzetben tudja, hogy mi a megoldás. Nincs ez másként ezúttal sem. A 444 újságírója, Bede Márton Captain Hindsight módjára repült rá a koronavírus globális összefüggéseire. A mindig mindenkinél okosabb Bede cikkében tájékoztat mindenkit, hogy kinek mi lett volna a dolga a válság elkerülésének érdekében. De mit javasol ezúttal, mit is kellett volna csinálnia az EU-nak és tagországainak?
Bede szerint vannak tagországok, amelyek jól kezelték a járványt. Erre példaként Svédországot hozza fel. Azt a Svédországot, mely az egyik legfertőzöttebb tagállamok között van, és ahol a hatóságok már nem is közlik a lakossággal a vírusfertőzöttek számát, adatait. Nesze neked közegészségügy. Azt a Svédországot, ahol szűkítették a tesztelést, és már csak a kórházba került betegeket tesztelik a koronavírusra. De mindez nem számít, Svédország akkor is minta, hisz Svédország mindig a mucsai Magyarország előtt jár. Persze ez csak ízelítő,
hisz a válságot nem tagállami szinten kellett volna kezelni Bede szerint, ahogy a migránsválságot sem.
De mit is kellett volna tenni? Bede szerint a
szolidaritás helyett minden európai ország az elzárkózást választotta, nemcsak egymás segítésétől, hanem a szó fizikai értelmében is.
Mi lett volna a jó megoldás? Természetesen a határok nyitva tartása. Emlékezzünk, ugyanez lett volna a helyes lépés a migránsválságra is, ahogy azt Bede 2015-ben a legendás „Az a baj, hogy továbbmennek" a migránsok című cikkében megírta.
Annak ellenére, hogy minden egyes szakértő egybehangzóan állítja, hogy a határzár és az emberek fizikai mozgása csökkenti a megbetegedések kockázatát, a döntéshozók pedig azt kérik mindenkitől, hogy nem hogy a határokon ne mászkáljanak át, hanem egyenesen az utcára se menjenek ki, ha nem muszáj - ez Bedének nem jelent semmit. Hisz itt a nyílt társadalomról van szó.
És ha az emberi életek védelme és a nyílt társadalom eszméje összeütközésbe kerül, akkor teljesen egyértelmű, hogy a nyílt társadalom, és nem az emberéletek védelme a fontosabb.
A bezárkózás tehát nem lehet megoldás: „a reflexszerű határzárások mind ugyanazt üzenik: a világ (illetve hát a kontinens) veszélyes, úgyhogy most szépen bereteszeljük az ajtót, és mi, magunk gyorsan meggyógyítunk mindenkit". Nehéz erre mit mondani.
A 444 újságírója természetesen a tagállamokat okolja a kialakult helyzetért, ugyanis a tagállamok hagyták cserben szegény szerencsétlen Európai Uniót, és annak intézményrendszerét: „mint patkányok a süllyedő pestishajót, gyakorlatilag mindenki elhagyott". A patkányok ezúttal nem a fideszesek, a patkány szerepében ezúttal: Magyarország. De mi történt valójában? Míg a magyar országgyűlés normál rendben ülésezik, a magyar kormány sorra hozza meg a járvány megfékezésének érdekében a fontos döntéseket, addig
az Európai Parlament bátran elfutott, egész egyszerűen törölték az üléseket.
Indoklásuk pedig az volt, hogy
ebben a helyzetben jó példát kell mutatnunk.
Na, és kik a felelősök? Természetesen a populisták: Matteo Salvini és Orbán Viktor. Akik „szétverik" az Uniót, bármit is jelentsen ez, és a káosz elmúltával rámutatnak majd, hogy az EU ezt a válságot sem volt képes kezelni. Pedig az EU eddig minden válság alkalmával helyt állt, kiválóan kezelte a gazdasági világválságot (nem), tökéletesen megoldotta a migránsválságot (nem), nem engedte el a britek kezét (de), és most itt van egy világjárvány, amely során szintén példásan vizsgázik (nem, most sem).
Érthetetlen, hogy miért is fogalmaznak meg egyre többen kritikát az Európai Unió és vezetése felé. Több hatalmat kellene adni a brüsszeli döntéshozók kezébe, ez eddig minden esetben bejött.
Bede Márton ismét maradandót alkotott. Ismét kiderült ugyanis, hogy
ha a liberális ideológia védelme a tét, akkor az emberélet sem drága.
Szerző: Szolomayer Balázs, az Alapjogokért Központ elemzője.