A sorosista áljogvédők szerint „az emberi jogokat nem szabad luxusként felfogni a járvány miatt, amelyet majd akkor vehetünk ismét elő, ha a járványveszély érdemben csökkent".
Úgy vélik tehát, hogy
az emberi életek megóvása fontos, de nem fontosabb például a mozgás vagy a szólás szabadságánál.
Ebből következően erős fenntartásaik vannak a karanténnal szemben, mivel a vesztegzár alá helyezettek között „voltak olyanok, akik nem tudták alapvető emberi jogaikat gyakorolni (...), mint például (...) nem tudnak eljutni a munkahelyükre."
Mert nyilván fontosabb az, hogy mit akar egy potenciálisan halálos és ragályos kórral megfertőzött munkavállaló, mint öt-tíz, esetleg ötven kollégája életének a megóvása...
Ugyanebben az állásfoglalásban a karanténra kényszerpihenőként hivatkoznak, majd közlik, hogy ő véleményük alapján, „minden korlátozás esetén a bírói kontrollt és a felülvizsgálat lehetőségét biztosítani kell".
Hátha az akadékoskodó beteg végigfertőzi a fél bíróságot is egy világjárvány idején...
„Több állam is lezárta határait vagy beutazási tilalmat rendelt el a COVID-19 vírus által érintett területekről, gyakran érzékenyen befolyásolva azokat, akik családjukhoz kívánnak hazatérni, vagy akik szokásos üzleti tevékenységüket végeznék, illetve tanulni akarnának" – így kesereg a dolgozat következő fejezetében az Amnesty International Magyarország.
Aztán a WHO tekintélye mögé bújva közlik, hogy a szervezet „általánosságban ellenzi a járvánnyal érintett országok által bevezetett utazási és kereskedelmi korlátozásokat."
„Hajózni muszáj, élni nem..." – idézheti a Tűzfalcsoport az ókori római consult és hadvezért, Pompeiust, bár a Földközi-tengert az afrikai kalózoktól megtisztító államférfi alighanem másra gondolt, amikor e szavakat kiejtette.
Soros György elvtársainak természetesen a rendkívüli állapot bevezetése sem tetszik.
Szerzeményükben implicite joggal való visszaélésként tüntetik fel a magyar kormány múlt heti lépését, hiszen azt írják, az állam csak akkor jogosult – és akkor is kizárólag a nemzetközi joggal összhangban – „rendkívüli helyzetet (veszélyhelyzetet) kihirdetni", ha „a rendkívüli helyzet a nemzet létét fenyegeti (például, ha a járvány halálozási aránya kiugróan magas és fennáll a veszély, hogy tovább terjed)".
Vagyis
az ő logikájuk szerint a vészhelyzet inkább „az utolsó kenet", semmint az orvosság vagy a védőoltás szerepét kéne, hogy betöltse.
Ezek után már aligha meglepő, hogy végezetül kitüntetett védelmet követelnek bizonyos „különösen sérülékeny társadalmi csoportok" számára.
A nőkön kívül e körbe tartoznak szerintük „a nem-bináris identitású személyek" (bár mit is jelentsen ez), továbbá azok, akik „a fekete- és szürkegazdaságban dolgoznak", valamint „a migráns munkavállalók" és a „státusz nélküli (irreguláris) bevándorlók".
Az utóbbi kettőnek a külön kiemelése senkit sem lep meg, hiszen Soros hazai fiókszervezete nyilván elsősorban a migránsok és az illegális bevándorlók jogaiért aggódik, véletlenül sem a magyar emberek egészségéért.