A járvány ugyan jelenleg háttérbe szorította, ettől függetlenül azonban továbbra is ténykérdés, hogy a klímaváltozás a világ egyik legnagyobb kihívása, amelyre politikai, gazdasági és egyéb érdekektől függetlenül a világ országainak azonnali és felelős válaszokat kell adnia. Annál is inkább, mert a klímaváltozás egyik következményeként újabbnál újabb járványok üthetik fel a fejüket. A szakmai előrejelzések azt mutatják, hogy globálisan összehangolt lépések nélkül nem lehet elkerülni az éghajlatváltozásnak az eddigieknél is sokkal súlyosabb, drámaibb következményeit, amelyek az élet minden területén sokkoló hatásokkal járnak. Az időjárási anomáliák sokasodásával eleve emberek millióinak az élete kerül veszélybe.
A járvány kezdeti kezelése azt is megmutatta, hogy milyen súlyos következményekkel jár a veszély lekicsinylése. A klímaváltozás aggasztó következményeit nem érzékeljük ugyan azonnal, ezért a politikusok hajlamosak lekicsinyelni a veszélyt. Kicsit olyan ez, mint a tűzre tett kondérba esett béka esete. Mire észbe kap, hogy melegszik a víz, már meg is főtt. Különösen elgondolkoztató a járvány fényében, hogy vajon mit érnek az európai klíma-erőfeszítések, ha a legnagyobb szennyezők – Kína vagy az Egyesült Államok – kibocsátása nemhogy csökkenne, de még nő is? Ahogy a globalizált világban a járvány sem állítható meg az országhatároknál, úgy a klímaváltozás sincs tekintettel arra, hogy klímatudatos vagy klímafelelőtlen egy ország. A klímaváltozás hatásai mindenkit érinteni fognak. Ha ez tudatosul a COVID-19 járvány kapcsán, már nyertünk egy fontos tapasztalatot.
Erre szerencsére van esély. A koronavírus-járvány idején látható igazán, hogy mennyire fontos a nemzetközi szakmai szervezetek munkája. A válság kezelésében szinte az egész világ az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint jár el, és ezek figyelembevételével hozza meg az emberek megmentése érdekében szükséges azonnali döntéseket. A nemzetközi szervezetek, például az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület és a Nemzetközi Energia Ügynökség elemzései is hasonló egyértelműséggel fogalmaznak: a globális klímavédelmi célok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság elérése érdekében a villamosenergia-termelésben a fosszilis alapú áramtermelés radikális csökkentésére, és ezzel párhuzamosan az atomerőművek és a megújuló energiaforrások részarányának jelentős növelésére van szükség.
Az atomenergia szerepét ebben az összefüggésben tavaly az Európai Parlament is felismerte, hiszen egy olyan állásfoglalást fogadott el, amely elismeri, hogy az atomenergia – mint karbonmentes áramtermelési mód – szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és jelentős részesedést kaphat az európai villamosenergia-termelésben.
A koronavírus-járvány után az Európai Uniónak – és a világ minden országának – még határozottabban ki kell állnia és a legszélesebb körű jogi, pénzügyi és egyéb eszközökkel támogatnia és gyorsítania kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztését és a beruházásokat. Mielőbb be kell zárni a szennyező szénerőműveket. Enélkül, továbbá az atomerőművek és a megújuló energiaforrások jelentős fejlesztése nélkül a klímavédelmi harcot elbukjuk.
Miért is mondják azt a nemzetközi szakmai szervezetek, hogy az atomerőművek és a megújuló energiaforrások jelentős fejlesztésére van szükség? A válasz nagyon egyszerű. A szakemberek és a nemzetközi szervezetek is egyetértenek abban, hogy ezek a villamosenergia-termelési módok alacsony szén-dioxid-kibocsátásúak. Ez azért nagyon fontos, mert e technológiák alkalmazásával radikálisan csökkenteni lehet a villamosenergia-termelés által kibocsátott szén-dioxid mennyiségét, elősegítve ezzel a klímavédelmi célkitűzések teljesítését.
Ezt erősítik meg az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének fenti adatai, amelyek szerint, hogy ha a teljes életciklusra vonatkoztatva összehasonlítjuk az egyes áramtermelési módok kibocsátási adatait, akkor látható, hogy például az atomerőművek fajlagos szén-dioxid egyenérték kibocsátása csak 12 g/kWh, a nap- és szélerőműveké 11-48 g/kWh. Ezzel szemben a gázerőművek kibocsátása 490, a szénerőműveké pedig 820 g/kWh. Mindez azt jelenti, hogy a szénerőművekben megtermelt 1 kWh villamos energia közel hetvenszer, gázerőmű esetében pedig mintegy negyvenszer több szén-dioxid- kibocsátással jár, mintha ugyanazt egy atomerőműben termelték volna meg.
A jelenlegi koronavírus-járványnak a klímavédelem szempontjából van egy másik üzenete is, hiszen megmutatja, hogy egy ilyen súlyos válságban, szükség esetén a világ politikusai és a nagy iparvállalatok képviselői is képesek a közös cél – a vírus legyőzése – érdekében radikális lépéseket megtenni hátrébb sorolva a politikai, gazdasági és önös lobbiérdekeket is. A szolidaritás szép példái ellenére azonban ne legyenek kétségeink afelől, hogy sajnos ellenpélda is szép számmal akad.
A koronavírus-járvány ugyanis rávilágított, hogy az egyes nemzetállamok hajlamosak a bezárkózásra, lezárják a határaikat és exporttilalmakat rendelnek el annak érdekében, hogy a saját állampolgáraikat el tudják látni és biztosítsák az adott ország nemzeti érdekeit, minden egyéb érdektől, szerződéstől, vagy bármi mástól függetlenül. Nézzünk egy kicsit vissza! Németország március elején a Magyarország által megrendelt 120 ezer maszkot a hamburgi kikötőben exporttilalomra hivatkozva lefoglalta, azt a szállítmányt csak diplomáciai tárgyalások révén sikerült hazánkba juttatni. Ezeket nyugodtan vehetjük figyelmeztető jeleknek.
Egy adott országon belüli ellátásbiztonsági vagy egyéb krízis esetén először minden ország a saját állampolgárait és fogyasztóit fogja ellátni villamos energiával. Ilyen esetben nem arra fog törekedni, hogy egy másik országba exportáljon villamos energiát csak azért, mert ott nem építettek ki elegendő erőművi kapacitást ahhoz, hogy fogyasztóikat maradéktalanul kiszolgálják. Ilyen helyzetben minden bizonnyal azonnali villamosenergia-exporttilalmat rendelnének el. Az import hiánya miatt pedig – a rendszer stabilitása érdekében – fogyasztói korlátozásokat kellene életbe léptetni.
Mindez azt jelzi, hogy hosszú távon nem lehet a villamosenergia-importra mint folyamatosan rendelkezésre álló forrásra tekinteni, hiszen azt rendkívüli helyzetben senki sem tudja garantálni. Miközben a közeljövőben várhatóan az egész Európai Unió jelentős kapacitáshiánnyal fog szembenézni. Éppen ezért a hazai villamosenergia-fogyasztók jövőbeli biztonságos és folyamatos ellátása és a hazai szuverenitás biztosítása érdekében az lenne az igazán megnyugtató, ha a fogyasztás kielégítéséhez szükséges erőművi kapacitás szinte 100 százalékban Magyarországon állna rendelkezésre, minimalizálva/megszüntetve a már most is súlyos ellátás- és nemzetbiztonsági kockázatot hordozó importszükségletünket.
Ezért is nélkülözhetetlen a Paks II. Atomerőmű mihamarabbi, legbiztonságosabb módon történő megépítése, hiszen láthatóan Magyarország egyszerűen már most sem lenne képes létezni a stabilan, olcsón és klímabarát módon megtermelt hazai villamos energia több mint felét biztosító Paksi Atomerőmű nélkül.
A jövőben Magyarországon további erőművi kapacitások fognak kiesni a termelésből, miközben jelentős villamosenergia-igény növekedéssel is számolni kell. Ebben a helyzetben még inkább felértékelődik a hazai villamosenergia-termelés szükségessége, ezért a Paks II. Atomerőmű és a nagyon jelentős naperőművi fejlesztések mellett további alaperőművi kapacitások megépítését kell nemzeti célként kitűzni annak érdekében, hogy a hazai fogyasztókat biztonságosan el lehessen látni villamos energiával. A jelenlegi helyzet mindenesetre azt mutatja, hogy a kritikus infrastruktúrák nemzeti tulajdonba vétele helyes döntés volt. A szükséges új erőművi kapacitások tekintetében pedig a gazdasági lehetőségeket figyelembe véve szintén kívánatos lehet az állami tulajdon részarányának növelése.
A koronavírus-járvány lecsengését követően a globális klímavédelmi célok elérése érdekében olyan széles körű nemzetközi összefogásra és döntésekre van szükség, amelyek révén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák még gyorsabban fejleszthetőek/építhetőek, miközben a fosszilis, különösen a szénerőművi alapú áramtermelést radikális mértékben szükséges csökkenteni. A jövőbeli import lehetőségek kiszámíthatatlansága miatt pedig még inkább ösztönözni kell az új hazai erőművi kapacitások építését.
Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője