Az ember szinte már elbóbiskolt - csak Orbán Viktor viszontválaszai dobtak a hangulatán -, hiszen újra hallhatta az unalomig ismert érveket a diktatúráról, az állítólagos oligarchákról, meg az ország tönkretételéről.
Jakab Péter Jobbik-frakcióvezetőnek például kidagadtak halántékán az erek, Szabó Tímea-stílusban őrjöngött a radikálisból liberálissá vedlett törpepárt elnöke.
Aztán valami egészen váratlan dolog történt, egy ellenzéki képviselőn a normalitás jegyeit lehetett felfedezni.
"Mindenkinek azért kell szurkolnia, hogy a kormány sikeresen kezelje a válságot" - csapott a lecsóba a volt MSZP-elnök és miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila. "Jól hallok?" - hegyeztem a fülem, mert én sem hittem el, ami történik.
Olyanokat is mondott, "szurkolok, hogy a koronavírus-válságot kezelő kormányzati lépések sikeresek legyenek, ellenkező esetben ugyanis egyre többen halnak meg, és egyre több család megy tönkre." Az ellenzékiek szinte ledöbbentek, amikor így folytatta: "a válságból kilábalás nemzetközi versenyében szerinte adott a lehetőség az ország, a magyar gazdaság újratervezésére, fontos ugyanis, hogy Magyarország versenyképesebben kerüljön ki a mostani krízisből."
Ez valami vicc, poén, netán kandi kamera? - néztek egymásra a jobbikosok, dékások, sokan a nyugtatójuk után nyúltak a "független" balosok közül is.
Mesterházy még rátett egy lapáttal, egy olyan "jövőbizottság" létrehozását javasolta Orbán Viktornak, amely a tudományos, a politikai élet és az érdekképviseletek bevonásával próbálna konszenzusra jutni 20-30 éves távlatban.
A korlátmászásban, ajtócsapkodásban, a reménytelen tüntetésekben, a Fidesz és szavazóinak folyamatos pocskondiázásában megfáradt ellenzékieknek feladta a leckét az egykori vezetőjük, nem tudják mire vélni felszólalását. Hiszen miképp lehet, hogy egy balos képviselő nem vagdalkozik, nem korrupciózik, nem diktátorozik? Miképp lehet, hogy emberi hangon, nyugodtan, tárgyalásra készen képes beszélni? Erre a fordulatra bizonyosan nem számítottak.
Mintha Orbán Viktor sem hitt volna a fülének, hiszen hasonló jelenséggel - egy normális, együttműködést felajánló ellenzéki felszólalással - ő sem találkozott már nagyon régóta. A miniszterelnök együttműködéséről biztosította a volt MSZP-elnököt.
Mesterházy most az ellenzék fehér hollója. Talán egy "jövőbizottság" előtt ő is vizsgázni fog, és kiderül, hogy a konszenzusra törekvéssel bejön-e a számítása. De ki tudja - ismerve az ellenzék gyűlöletképzési technikáját - lehet, hogy néhány hónap múlva már nem is lesz MSZP-tag.
Mi azonban mást nem kívánhatunk, minthogy folytassa Mesterházy!
Pindroch Tamás